Gyógyászat, 1877 (17. évfolyam, 1-53. szám)

1877-08-04 / 32. szám

Tizenhetedik évfolyam. 32. SZ. Budapest, 1877. aug. 4. GYÓGYÁSZAT AZ ORVOSTUDOMÁNY hazai és külföldi fejlődésének, különösen a gyógygyakorlatnak KÖZLÖNYE. Szerkesztő-tulajdonos: Poor Imre t­r. Szerkesztő-kiadó: Dulácska Géza tr. Tartalom: „Epiglottikon.“ — Tanulmány a „Hunyadi János“ forrástelep só­jának hatásáról fürdőalakban. (Folyt.) — Lapszemle. Azon veszélyekről, melyek műtét közben a visszerekbe hatolt levegőtől származnak. Mykosis oesophagi­uj alak­ja. Az újszülöttek és csecsemők vérzékenysége. — Tárca. Tinctura Warburgi.­­ Különféle. „Epiglottikon.“ Dr. JELENFFY-töl Budapesten. Midőn a közvetlen sebészeti gyógykezelés lehetősége a gégében, hajna­­lodni kezdett, hatványozott fokban érezhetőkké lettek azon akadályozó nehéz­ségek, melyek már a gége belsejének egyszerű megtekintését is gyakran oly fáradságos munkává teszik, és természetszerűleg ki kellett fejlődni a törek­vésnek, oly műszerek feltalálására, melyek alkalmasak legyenek azon akadá­lyok legyőzésére. Ezek között legelső helyet foglalja el a hátra hajlott gégefedő, mely sebészeti gyógy­eredményt a gégében, még több, szükség szülte mesterfogás segítségül hívása mellett is, nagyon gyakran csak mint nehéz fáradalmak gyümölcsét engedte elérni, s azért az ügyekezet kezdettől fogva célszerű mód­szerre irányult, annak fölegyenesítésére. Hogy az e célra szerkesztett műsze­rek száma nem sokkal nagyobb, annak oka talán csak abban rejlik, hogy a feladat magában véve nagyon egyszerű, és hogy a gégefedő igen kevés táma­dási pontot nyújt. A legnagyobb, sőt talán egyedüli nehézség a gégefedő érzé­kenységében rejlik az érintésnél. A legjobb módszer tehát csak­­ a kímé­lésen alapulhat. A gégetü­krészeti sebészet atyja Bruns itt is az első volt. Az ő két műszere: a gégefedő-csipesz, és a gégefedő-horog sokkal ismertebbek, sem­hogy­ itt külön leírást igényelnének. A gégefedőt keresztül szúrva, megragad­juk velük, s aztán mell- és fölfelé húzzuk. A műtét egész ideje alatt az egész műszer a száj­üregben marad, s köhögési és hányási rohamokat idéz elő köz­vetlenül, vagy a jelenléte következtében összefolyó, és a beteg által le nem nyelhető nyáltömeg által. A fent követelt alap tehát hiányzik. Szelídebb hatásúak — ha alkalmazásuk sikerült — a Türck-féle műszerek: a gégefedő-horgocska, és a gégefedő-tű, de az előbbinek nyugodt megmaradása a porcban igen bizonytalan, míg a fonál keresztülhú­­zása az utóbbinak segélyével, gyakran magában véve egész körülményes műtét. Ezen műszerek alkalmazása alkalmasint ezen okokból mindig ritkább

Next