Gyógyászat, 1877 (17. évfolyam, 1-53. szám)
1877-05-26 / 22. szám
Tizenhetedik évfolyam. 1 2. HZ. Budapest, 1877. május 26. GYÓGYÁSZAT. AZ ORVOSTUDOMÁNY hazai és külföldi fejlődésének, különösen a gyógygyakorlatnak KÖZLÖNYE. Szerkesztő-tulajdonos: Poor Imre tr. Szerkesztő-kiadó: Dulácska Géza tr. Tartalom: A gyufamérgezésről. — A Gelsemium sempervirens hatásáról. (Folyt.) — Lapszemle. A húgycső sebeinek gyógyítása. A collodiummal előidézett nyomás sikeres alkalmazása ü térdagnál. — Tárca. A gömörkishont megyei orvosgyógyszerész egylet folyó évi ápril 30-án Rimaszombatban tartott gyűléséből. — Különféle. A gyufamérgezésröl. RADA JÓZSEF tr. s városi főorvostól Mezőtúron. Még a múlt évben közöttem volt a gyufamérgezés egy sajátszerv esetét feltűnő kór lefolyásánál fogva, *) azóta sok ízben találkoztam e kóralakkal, a mennyiben ez idő szerint az öngyilkosok legnagyobb része a gyufamérgezésnek esik áldozatául. Minthogy pedig a mérgezés eleme, dacára a legkitelhetőbb orvosi segélynek, igen csekély kivétellel, többnyire halálos, hasznos dolgot teljesíteni vélek, midőn az e téren gyűjtött,, a kórlefolyás és gyógykezelésre, valamint a kórbonci tünetekre vonatkozó tapasztalatokat és észleleteket közzé tenni óhajtom. A gyufamérgezések egy idő óta e vidéken rendkívüli módon szaporodnak, alig múlik egy hét, hogy nem történt volna gyufamérgezés, sőt volt rá eset, hogy egy ízben három mérgezési esetről lettünk értesítve egy napon. Azelőtt inkább a zsineghez folyamodtak az öngyilkosok, most a gyufa kezd lenni divatosabb s használtatok leginkább a gyengébb nem részéről. De orvosságnak is használják, különös váltóláz ellen s olykor magzatelhajtásra. Most ez alkalommal meg kell jegyeznem, hogy a kuruzsolás az alföldön még ma is nagyban virágzik, a lekenés és lefüstölések nyakra főre gyakoroltatnak — most is van két vénasszony bűnvádi vizsgálat alatt ily vétség miatt—agyon kuruzsolván szürke kenőcscsel a beteget, — és hogy végre a hasonszenvi gyógyszerszekrény igen sok házban nagy becsben részesül s rendesen a luxus cikkek közt tündöklik. — Többnyire tejben, csak kivételesen vizben vagy más folyadékban felázva s méregadagul 1—3 csomogat, gyógyszerül 5—20 fejecset számítván, — szokták a gyufát bevenni. A gyomorba jutott gyufa némely gyengébb egyéneknél már kis menynyiségben is hányingert idéz elő, méregadagban kivétel nélkül, amelyhez csakhamar égető szomj, nagyfokú levertség, félelem és aggodalom érzete csatlakoznak. A „Gyógyászat“ 2, 4. sz.