Gyógyászat, 1880 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1880-09-11 / 37. szám
—«о 611 хз] mai álláspontja szerint a diphtheritis külön gomba speciesének létezése megállapítva nincsen. Ha teljes objectivitással akarjuk tárgyunkat felölelni, nem szabad elhallgatnunk azok véleményét sem, kik bár exact búvárok és elismert tekintélyek, azonban az uralgo áramlat dacára tagadják a gombáknak actív szerepét egyáltalában, vagy pedig csak közvetítő szerepet tulajdonítanak azoknak, így Schweninger nem ismeri el a mikroccosok jelentőségét diphtheriánál és úgy, mint egyéb fertőző bántalmaknál, az okból, mivel ezen gombák semmiben sem különböznek amazoktól, melyeket rothadási folyamatoknál, vagy normális garatnyákhártyán találni szoktunk. Hiller mikroccusokat talált oly hullákban is, melyek nem sepsisben haltak el, viszont vérfertőzésben elhaltak hulláiban aránylag kevés gombaelemet talált. A septicus folyamatoknál inkább a tiszta vegytani bomlásnak tulajdonít jelentőséget és szerepet, s azt hiszi, hogy a rothadási érték (fermente) nem is bacterianek, hanem más molecularis testecsek, melyek talán csak a gombákhoz tapadnak. Billroth szerint a növényi szervezetek nem bonthatnak fel szerves vegyeket, csak akkor hathatnak sábtámasztólag, erjesztőleg, ha maguk is fertőzve vannak, tehát nem képezik a contagium elemeit, hanem legfeljebb vivőit. Jakobi szerint teljesen nyílt kérdés, vájjon a baktériumok ok vagy okozatok diphtheriánál, a méreg vivőié, vagy teljesen közömbös szervezetek. Ezen ellentétes áramlatokkal szemben egy közvetítő vélemény tartja magát leginkább felszínen, mely véleményhez a kórodai szakemberek túlnyomó része ragaszkodik s ez a következő: A hasadó gombák (micrococcus) melyeket diphtheritikus betegek vérében, kórterményeiben, ürülékeiben állandóan fellelünk, valószínűleg oki viszonyban vannak magával a bántalommal és pedig olyképen, hogy a sajátos ragályanyag (contagium), melynek lényegét még nem ismerjük, s mely főképen a beteg ürülékeiben, kórterményeiben székel, fertőzi a minden szervek bomlásánál szereplő hasadó gombákat, s csak az így fertőzött gombaelemek képesek a szervezetbe jutva, kedvező feltételek mellett diphtheriát létrehozni. Kérdés, mily után és mily feltételek mellett jutnak a szervezetbe ? Általános nézet az, hogy legalkalmasabb közeget a légköri levegő képezi, oly levegő, melyben a kóranyaggal impregnált micrococcusok suspendálva vannak. Belehelés folytán a kórcsirok a torokori képleteken maradnak tapadva, itt kifejlődve s óriási mérvben elszaporodva a nyírk utakon át a vérbe jutnak, hol fertőzést és a sepsisnek mindennemű tüneteit hozzák létre. Hasonlólag történhetik fertőzés felhámfosztott helyeken vagy nyílt sebfelületen át. Mások, kik a diphtheriát, mint a priori alkati bántáimat fogják fel, legkönnyebben a tüdő hajszáledényein át tartják a microccusok felvételét lehetségesnek levegő útján, vagy a tápcsatornán keresztül ivóvíz által. Hogy