Gyógyászat, 1884 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1884-10-18 / 42. szám

észrevehetetlen bántalomban szenvedők, s gyengébb testalkatnak, valamint hygienice roszabb viszonyokban élők, megfázásnak és átázásnak, vagy féle­lemnek kitett egyének sokkal hamarább kapják meg az uralkodó járványos vagy ragályos betegséget. Amint tehát a bacteriumok magukban véve, mint ilyenek nem oly ve­szélyesek, mint első pillanatban föltűnni látszanak, azokká lesznek, ha a fentnevezett kedvező viszonyok közé jutnak. Tehát, hogy a cholerabacillust evők nem mindegyike esik cholerába, nagyon is különféle okok miatt könnyen elképzelhető. Befoly a ragályozásra a fajhajlam is az egyéni hajlam­ mellett, s így nem ojtható át minden betegség csírája más állati fajok mindegyikébe, a­mint az élősdi növények sem támadnak meg minden növényfajt, sőt a közel rokon fajokat sem egyenlő mérvben és előszeretettel. Ezen faji hajlam szintén meg­érthető legjobban a vegyi hatásból. A mondottak folytán azonban nincs kizárva az, hogy egészséges ember is ne betegedjék meg a ragályozást előidéző schyzomiceták hatása által, csakhogy ilyenkor kell, hogy tovább hassanak rá, s pedig különböző tartamú ideig, mennyiségük és kifejlett mérgük intensitása szerint. Ez szüli tehát szükségképen a második nézetet, mely szerint a bacteri­umok táplálkozásuk, fejlődésük és szaporodásuk által a megtámadott szövet­ben idéznek elő vegyi káros anyagot, a­mennyiben ez szenved táplálkozásában vagy pedig maguk fejlesztenek fajlagos vegyi hatást önön lényegükben. Bár­­mint legyen is, annyit elfogadni kénytelen az ember, hogy vegyileg hatnak mérgezőleg, hogy a különféle tartamú, lappangó stádiumok magyarázhatók legyenek, így magyarázható, hogy például egy családapa, ki miután gyer­mekei közül egy üszkösen kifejlődött roncsoló toroklábban szenved, különféle helyekre küldi a többi gyermekeit, sőt távol egymástól más országokba, kiken orvosi vizsgálat után semmi nyomát még nem lehetett látni a fent em­­lített bántalomnnak, de a­kik közül az egyik itt, a másik amott különböző idő­tartamban megbetegszik roncsoló toroklobban. Ezek magukkal vitték a ragályos bántalmaktól ment vidékre a roncsoló toroklob csiráit, de azok orvosilag még akkor föl nem ismertettek.*) Olvashatni más részről a napi és szaklapokban, hogy minden ragályos bántalmaktól ment helységben egyszerű levélbélyeg megnyúlása által 2 vagy 3 nap múlván a gyermek roncsoló toroklobban halt el. Ezen utóbbi eset, ha csakugyan áll, eclatánsan mutatja a fentebb érintettel szemben a különböző lappangó stádiumát egy és ugyanazon bánta­­lomnak, mely körülmény csak úgy magyarázható meg, hogy nemcsak a kórt­­nemző bacteriumok, mint ilyenek lényük szerint, hanem hatásuk folytán vegyi változást idéznek elő, s ezen vegyi változás által létrejött anyag fajlagos mérge által hatnak. *) Lásd a Gyógyászat 1883. 10-ik számát és az 1884. 23-ik számát.

Next