Gyógyászat, 1885 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1885-02-14 / 7. szám
—вех 98 Ok csak rövid idő kell a szervezet ellenállásának emelésére, a felvett vírus gyengítésére, a bél fertőtlenítése és a szerek hypodermaticus befecskendezése által, ennek megtörténte után csak az autotransfusióra anyagot akarunk reserválni, arra nem kell már a vérkeringés részenkénti állandó megszüntetése, csak némi megakadályozása, gyógyeljárásom terve mellett. Gondoljuk csak meg, mennyi ideig van sokszor beékelve a gyermekfej a medencében és minő vérkeringési súlyos zavarokat elbírnak a női nemző szervek minden nagyobb kár nélkül; milyen nehéz és érdekes esetet észleltem nem régen is. Az Esmarch-féle vérmegtakarítás, nem mint vérkiszorítás (Blutexpulsion) a végtagokból, hanem mint vérreservoir, visszatartása foglal helyet a choleránál; gondos előrelátással nagy hasznát vehetjük, higgadt és nyugodt megfontolás mellett. Mindig számot adjon magának az orvos arról, hogy mit akar elérni és mit kell elkerülnie, akkor nem kételkedem, hogy áldásos eljárást fogunk vele nyerni a cholerában. Ha az eddigi eljárás mellett a cholera fejlődése tovább haladna, vagy ha a beteg elkésve jő az orvosi gyógykezelés alá és a vérkeringés gyöngülni kezd, vagy annyira megakad, hogy az árverés csekély, alig érezhető, a test hőfoka leszállt, a testrészek végpontjai kékek, az erőhanyatlás nagy fokot ért el, vagy ha a betegség szemünk előtt rapid sietséggel előrehaladott és az asphyxia súlyos tünetei felléptek, ne csüggedjünk, félve, hogy a gyógytan segélyforrásait már kimerítettük volna, emlékezzünk vissza azon asphykticus cholera-betegek képeire, akiket mi remény nélkül feladtunk, s akik mégis örömünkre a természet és a tudomány segítségével életben maradtak, mi remélni és igyekezni fogunk, hátrálás nélkül az utolsó lehelletig, azon végzetes percekben, melyek élet és halál közt határoznak. Állítom, hogy még akkor sincs minden veszve, ha a cholera tetőpontját elérte. Nem fogjuk bevárni a stadium asphykticum teljes kifejlődését; közeledtére szembeszállunk vele, tervszerűen és céltudatosan. A belek desinfektióját megbeszéltük, most is szükséges, hogy az általános fertőzés növekedését megakadályoztassuk; tudjuk, hogy a cholerabeteg temperaturája egyidőben a testnek különböző helyein feltűnőleg különböző, a végbél és hüvely 39—40° C., a hüvely 33 és a tenyér 29 C. hőfokot mutat, ez igazolja a hideg irrigatiót, még a stadium asphykiticumban is, de ha a végbélben is csökkent a hőfok, vagy ha a hideggel elérni igyekezett hatás kimaradt, akkor meleg irrigatio alkalmazandó, e hatalmas inger által az edények és bélfalak zsongtalansága elháríttatik, mint a szülés utáni időszak atonicus méhvérzése alkalmával; a szövetelemekben változást hozunk létre és a bélfalak belfelületén levő fehérnye és rostonya megalvad, mi által az edények és lakhártyának átjárhatósága (Permeabilität) megnehezittetik és megreked. Hogy még inkább elérjük e célt, az öblögetésnek használandó vízhez adjunk chinolint, vagy aqu. calcist. (lásd ezeknek hatását a fehérnye alvadásra Central Blatt 1882. év 8. szám.)