Gyógyászat, 1885 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1885-05-30 / 22. szám

Huszonötödik évfolyam. 22. SZ. Budapest, 1885. május 30. GYÓGYÁSZAT. AZ ORVOSTUDOMÁNY hazai és külföldi fejlődésének, különösen a gyógygyakorlatnak KÖZLÖNYE. Laptulajdonos: Poor Imre t­r. Szerkesztő-kiadó: Dulácska Géza tr. Tartalom: A cukros hugyár elméletének élettani alapja. — Az intünet viszonya az elfajulási tünethez. — A megégések kezeléséről, s a bekövetkező halál okáról. Orbánéról, s keletkezésének okáról. — Lapszemle: Dysuria, eystotomia, javulás. A nyelv visszereinek tágulása, mint kórismér jel. Scleritis arthritica gyógyí­tása. Műtéti javalatok bélsérülés esetében, melylyel a hasfal sebesülése nem járt. Csontbajokban a vizelet indicanreactioja. Antipyrin hasi hagymázban. A coladie. — Tárca. A budapesti kir. orvosegylet 1885. május 23-án tartott XIV. rendes ülése. — Különféle. — Hirdetések. SEEGEN J. t­r. A cukros hugyár elméletének élettani alapja. A cukros hugyár keletkezéséről szóló elméletek szoros összefüggésben voltak mindenkor azon felfogással, a­mely a szervezet élettani cukorképző­déséről létezett. Sok ideig a gyomrot tartották a cukorképződés helyének, m­íg Bernard azt a májba helyezte, és azóta a nézetek más alakot öltöttek. Azonban P­a­v­i az élettani cukorképződést kétségbe vonta és halál utáni tünetnek tekintette, mely úgy keletkezik, hogy egy már létező éri anyag a májglycogent halál után cukorrá változtatja, így tehát az életben mutat­kozó cukor csak valamely kóros folyamat tünete lehetett. Szerző látván, hogy ezen felfogás szorosan csatlakozik a kórodai tapasz­talatokhoz, ezen elmélet egyik legbuzgóbb híve volt. Sok esetet észlelt szerző, a­hol csak csekély mennyiségű cukor mellett már a cukros hagyár legsúlyo­sabb tünetei mutatkoztak, milyenek zavarok az idegrendszerben, az izom­­erélynek hiánya, tehetetlenség, látási zavarok stb. Mindezen zavarok csak úgy voltak magyarázhatók, ha a cukorképződés mint olyan, rendellenes és zavart anyagcsere kifejezője volt. Úgy látszott, mintha a kísérlet és a kórodai észlelet egymást kiegészítették volna; ez volt oka annak, hogy szerző P a v­ő híve volt. P a v­i felfogása Bernard kísérletei által élő állatokon meg lett döntve, sőt Dalton kísérletei New­ Yorkban az élettani cukorképződés mellett tanúskodtak. Végre szerző kísérletei az élettani cukorképződést min­den kétségen fölül helyezték; ezen kísérleteknek folyománya az volt, hogy egyrészről Bernard felfogása megerősíttetett, másrészről pedig a cukor­képzésről képzett felfogása megingattatott és újabb fogalmak nyerettek a cukor jelentőségéről az anyagcserében. Ezen kísérletek a Pavy és Bernard által felállított elméleteket alap­jukban megingatták, miért is szerző jónak találja az eddig tett kísérleteknek

Next