Gyógyászat, 1887 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1887-09-11 / 37. szám
Huszonhetedik évfolyam.__________________37. SZ. Budapest, 1887 szept. 11. = HVAnviiOiTim KJEU Il/VIiAhIuAI ==« Orvosnövendékek » "Bécsi utcza 3. felét fizetik. AZ ORVOSTUDOMÁNY hazai és kilföldi fejlődésének, különösen az orvosi gyakorlatnak közlönye. Laptulajdonos: KOVÁCS JÓZSEF tanár. Szerkesztő-kiadó: SCHACHTER MIKSA tr. Kőmunkatárs: SZÉNÁSY SÁNDOR tr. Insértések gyógyult esetei. (Közlemény Kovács József egyetemi tanár I-ső sebészi korodájáról.) Turcsányi Gyula tr. Il-od tanársegédtől. Az inak sértését a régibb sebészet a súlyos sértések csoportjába sorozta, nem csupán azért, mivel az általa illetett végtag működésképessége részben szenvedett, olykor a sértés nagysága szerint teljesen meg is bénult, hanem azért is, mivel igen gyakran az inhüvely és az inat környező lágyképletek lobja társult a sértéshez és tette azt következményei, különösen pedig a septicus complicatio által végzetessé. Hiányos tisztaság, tisztátlan varró anyag, kötelék, czélszerűtlen elhelyezése a sérült résznek: ezek az elődök rész végződésű eseteinek okai. Manap a tisztaság pontos kivitele mellett, egyesítve azt az exact műtéti kivitellel, az in sértések veszélyessége is sokat vesztett jelentőségéből, s nem csodálkozunk már azon sem, ha a műtő bőr alatti in szakadásoknál is sebet ejt, és egyesíti az eltávolodott végeket sikerrel bár be kell ismernünk, hogy a folyton újuló és változó methodusok e téren is csak a kérdést komplicálják, de nem tisztázzák. Egy némelyeket az insértésekről előrebocsátva,czélom a következőkben koródánk eljárását az insértésekkel szemben ismertetni. Különféle módon sérülhet az in. Sérül művi után, csonkításnál, küszelésnél stb., különféle czélból végzett subcutan tenotomiánál. Sérülhet subcutan az in túleres megfeszülésénél — ily esetek a quadriceps femoris inán ismeretesek — A bőr alatt végzett in-átmetszések ma már nem veszélyesek következményeikben, azonban percután sértések elég gyakran szövődménnyel járnak, s így tulajdonkép ezen sértések azok, melyek kezelése gondot igényel. Mi a feladat percután sértéseknél akármilyen behatás is hozta létre ? Első feladatunk a vérzés csillapítása és megszüntetése , ezután célszerű elhelyezése a sérült résznek. Ezt követi úgy a sebnek, mint környékének exact megtisztítása, s ezután jön a műtét, mely a folytonosságában megszakított invégeket egyesíti. Ez az invarrat — tenorhaphia. Az in úgy haránt, mint hosszirányban szakadhat meg folytonosságában. Hosszirányával párhuzamosan haladó sértésnél a seb szélei czélszerű elhelyezés mellett szorosan, illetőleg pontosan érintkezhetnek egymással, s csupán a sértett inhüvely külön egyesítése szükséges. Az inharánt sértésénél — hacsak részletes is —*- egyesítés végzendő. Subcután részletes inszakadásnál czélszerű elhelyezés, teljesnél sebzés s fem említett eljárás javallott. Nyílt sebzésnél még oly czélszerű elhelyezés mellett is, a teljes coaptatio nem érhető el, s vagy a heggel kapaszkodik össze az az invég, vagy pedig az átmetszett inhüvely egy részével, a igy legtöbbször működési zavar marad hátra. Különsen nagy fontosságú a kézen történt insértések felismerése s azok pontos egyesítése. Tudjuk azt, hogy az in, mely maga merev rostozatu kötőszövet-köteg, savós inhüvelylyel van körülvéve s úgy az inhüvely, mint az in igen kevés véredénynyel bírnak és ép ezért csekély zúzatása az innak is gyakran elhalást von maga után. Óvatosan kell keresnünk a sokszor messzire visszahúzódott invéget, és a varrat alkalmazásánál is a legcsekélyebb zúzás stb. kerülendő. Mielőtt azonban varratot alkalmazhatnánk, sokszor nagy nehézségbe ütközik a visszahúzódott centrális — igen ritkán a periphericus — inrég felkeresése és előhúzása. Sok mód van előírva, sokszor az előírott methodus cserben hagy, s ekkor a műtő leleményessége van hivatva a bajon segitni. Első, amit okvetlen meg kell tenni, az, hogy oly helyzetbe hozzuk a végtagot, melyben a sértett inak izmai ellazuljanak, tehát az izom legrövidebb helyzetbe kerüljön. A feszítést eszközlő inak sértésénél tulfeszítés, a hajlítalmát tulhajlitás végeztetik e czélból s azután az izom centrális végétől környezeti vége felé nyomást gyakorlunk úgy, mintha az izmot letolni akarnók a sebbe. Ezen móddal legtöbbször sikerül a visszahúzódott invéget előtüntetni, s akkor az int vagy kis horoggal megakasztjuk, vagy pedig fonalat húzunk rajta keresztül, s ekkér biztosítjuk. Vagy pedig környezeti vége felé erős bepólyázást végzünk; ha esetleg nagyobb ütér sértetett, a vérzést csillapító pólyát a sértett izom fölött rögzítjük. Ha ezen kísérletek után sem tudjuk az invéget előtüntetni, úgy próbát tehetünk egy kis horoggal, melyet Nicoladoni eljárása szerint az inkiively mentén vezetünk, s ha elértük az in végét, óvatosan forgatjuk, hogy az inba akadjon és így ezt mintegy kihalászni törekszünk s lehozzuk. Ezen eljárás sikere többnyire a véletlen szerencsétől függ. Mind a három eljárás az enyhébb keresési módok közé tartozik, s mielőtt a nagyobb beavatkozáshoz nyúlnánk, okvetlen megkisérlendő. A seb tágítása s az inhüvely behasítása nagyobb beavatkozás, s nagy óvatosságot igényel. Ha az in kifeszített szá