Gyógyászat, 1891 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1891-10-18 / 42. szám

Harminczegy­edik évfolyam. 42. sz. Budapest, 1891. október 18. A GYÓGYÁSZAT Melléklete a Honvédorvos előfizetési ára e­gy évre 10 frt — kr. fél évre 5 « — negyed évre 2 « • 1/1 ésn éveit de kere * felel fizetik­.GYÓGYÁSZAT AZ ORVOSTUDOMÁNY ELŐFIZETÉSI DIJAK kéziratok és a lapot és­zteklő egyéb tudósítások a szerkesztő-kiadóhoz Budapest Kigyó­ utcza .9. sz. intézendő k­. hazai és külföldi fejlődésének, különösen az orvosi gyakorlatnak közlönye. Laptulajd­onos: KOVÁCS JÓZSEF tanár. Szerkesztő-kiadó: SCHACHTER MIKSA tr. főmunkatárs: SZÉNÁSY SÁNDOR tr. Haladás a törvényszéki orvostan terén. Kenyeres Balázs tr., I. egyetemi tanársegédtől. A törvényszéki orvostan az igazságszolgáltatás érdekeit szolgálva, működésénél nem csak az általános orvosi tudo­mány, hanem még más, az orvosiakhoz nem is tartozó, tudo­mányok eszközeit veszi igénybe. Minden lépés a­melylyel azok előbbre mennek, rá nézve is haladást jelent. Azonban megvannak a törvényszéki orvostannak saját külön tárgyai is, a­melyekkel a többi orvostudományok keretében nem találkozunk. Sokan azt mondják, hogy a törvényszéki orvostan nem egyéb, alkalmazott orvostannál és ennek következté­ben, hogy minden jó orvos egyszersmind jó törvényszéki orvos is. Mindenesetre több igazság rejlene e mondatban, hogy ha ezt tagadó értelemben alakítván át, mondanák: minden rossz orvos egyszersmind rossz törvényszéki or­vos is. A törvényszéki orvostannak saját külön czéljai vannak és ezek elérésére segítő külön eszközei, a­melyek távol állanak az általános orvostudomány bármely más ágáéitól. A kór­­boncztant kevéssé érdeklik a holttesten a halál után be­álló változások, ezeknek lefolyása és az ezekből vonható következtetések. A sebészet nem igen törődik vele, hogy valamely sérülés milyen eszközzel, milyen testhelyzet mellett, minő szándékkal lett ejtve. A nemi élet rend- és törvényellenes nyilvánulásai, az új­szülöttek kétes élete, az erőszakos egészség­háborítás, a beszámíthatóság, mind külön kérdéseket képeznek a tör­vényszéki orvostanban, melyeket saját eszközeivel saját, illetve az igazságszolgáltatás czéljainak megfelelően dolgoz fel. Különös speciális és csak önmaga által használt eljárá­sokat és vizsgálati módokat kellett feltalálnia, pl. a szülött élveszülöttségének, újszülöttségének, érettségének bizonyí­tására, annak felismerésére, hogy egy sérülés milyen esz­közzel, milyen módon lett létre­hozva, hogy ez még élet­ben vagy már csak a halál beállta után történt-e, hogy váljon önkézzel vagy idegen kézzel ejtetett-e s még szám­talan hasonló kérdés megválaszolására. Alábbi soroknak czélja röviden összefoglalni azokat az eredményeket, melyeket a törvényszéki orvostudomány az utóbbi időben felmutatott, ismertetni a haladást, melyet részint saját tudományának fejlesztése, részint az orvosi tudomány más ágaiban elért vívmányoknak saját czéljaira való alkalmazása által elért. A szemérem elleni bűntettek és vétségek között már gyakorisága miatt is első helyen áll az erőszakos nemi közösülés. Tág tere nyílik itt a szakértői működésnek, a­melyen többnyire a nehézségekben sincs hiány. Első­sor­ban feladatát képezi megállapítani, váljon a panaszolt közösülés tényleg megtörtént-e ? A válasz megadását főként a panaszos testének megvizsgálása alapján kísértjük meg, azonban fájdalom igen ritkán vagyunk abban a hely­zetben, hogy egyedül ezen vizsgálat alapján határozott véleményt nyilváníthassunk. A nehézség a dolog természe­tében fekszik. Ilynemű merényletek áldozataiként az esetek túlnyomó többségében még zsenge gyermekkorban, sőt esetleg cse­csemő­korban levő egyének szerepelnek. Tardieu az 1875. évben 953 esetben volt ilyen bűnügyben vizsgálattal meg­bízva és ezek közül 813-szor volt az áldozat még gyermek­korban levő. Liman esetei közül 70°­0 a tizenkét éven aluli és 84% tizennégy éven aluli korra vonatkozik. Gyermekeknél pedig az ivarszervek fejletlensége, szűk volta legyőzhetetlen akadályt gördít a behatolás elé, a­minek folytán az egész cselekmény csak a külső szemérem­részeket illeti, boncztani változások a legtöbb esetben nincsenek. Igen fontos bizonyítékot képez ilyen körülmények között, ha a panaszos valamely fertőző ivarszervi bajjal lett ragály­ozva. Mint ilyen fertőzés leggyakrabban a kankó szerepel. Mivel bizonyítjuk azonban, hogy valamely ivar­­szerű kifolyás tényleg kankós eredetű, hogy az nem erő­­művi izgatásnak, nem görvélykórnak az eredménye ? Hol találjuk meg ezek között a megkülönböztető jelt? Nincs egyetlen se, mely kétségtelenül jellemző volna egyikre vagy másikra. A kifolyás minősége, a lappangás szakának hossza, a lábnak foka, a bántalom tartama adhatnak ugyan némi útbaigazítás, azonban ez nem elégséges arra, hogy az eset fontossága által megkívánt biztossággal engednének határozni. A lábnak a húgycsőre, különösen annak hátsó részére való ráterjedése már nagy valószínű­séggel szól a kankós eredet mellett, azonban még biztos kankós ragályozás mellett is igen gyakran hiányzik. Talán még legmegbízhatóbb jel volna a kankós váladéknak egész­séges nyákhártyákra való átoltása által kelthető l­b, azon-

Next