Gyógyászat, 1891 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1891-10-18 / 42. szám
Harminczegyedik évfolyam. 42. sz. Budapest, 1891. október 18. A GYÓGYÁSZAT Melléklete a Honvédorvos előfizetési ára egy évre 10 frt — kr. fél évre 5 « — negyed évre 2 « • 1/1 ésn éveit de kere * felel fizetik.GYÓGYÁSZAT AZ ORVOSTUDOMÁNY ELŐFIZETÉSI DIJAK kéziratok és a lapot észteklő egyéb tudósítások a szerkesztő-kiadóhoz Budapest Kigyó utcza .9. sz. intézendő k. hazai és külföldi fejlődésének, különösen az orvosi gyakorlatnak közlönye. Laptulajdonos: KOVÁCS JÓZSEF tanár. Szerkesztő-kiadó: SCHACHTER MIKSA tr. főmunkatárs: SZÉNÁSY SÁNDOR tr. Haladás a törvényszéki orvostan terén. Kenyeres Balázs tr., I. egyetemi tanársegédtől. A törvényszéki orvostan az igazságszolgáltatás érdekeit szolgálva, működésénél nem csak az általános orvosi tudomány, hanem még más, az orvosiakhoz nem is tartozó, tudományok eszközeit veszi igénybe. Minden lépés amelylyel azok előbbre mennek, rá nézve is haladást jelent. Azonban megvannak a törvényszéki orvostannak saját külön tárgyai is, amelyekkel a többi orvostudományok keretében nem találkozunk. Sokan azt mondják, hogy a törvényszéki orvostan nem egyéb, alkalmazott orvostannál és ennek következtében, hogy minden jó orvos egyszersmind jó törvényszéki orvos is. Mindenesetre több igazság rejlene e mondatban, hogy ha ezt tagadó értelemben alakítván át, mondanák: minden rossz orvos egyszersmind rossz törvényszéki orvos is. A törvényszéki orvostannak saját külön czéljai vannak és ezek elérésére segítő külön eszközei, amelyek távol állanak az általános orvostudomány bármely más ágáéitól. A kórboncztant kevéssé érdeklik a holttesten a halál után beálló változások, ezeknek lefolyása és az ezekből vonható következtetések. A sebészet nem igen törődik vele, hogy valamely sérülés milyen eszközzel, milyen testhelyzet mellett, minő szándékkal lett ejtve. A nemi élet rend- és törvényellenes nyilvánulásai, az újszülöttek kétes élete, az erőszakos egészségháborítás, a beszámíthatóság, mind külön kérdéseket képeznek a törvényszéki orvostanban, melyeket saját eszközeivel saját, illetve az igazságszolgáltatás czéljainak megfelelően dolgoz fel. Különös speciális és csak önmaga által használt eljárásokat és vizsgálati módokat kellett feltalálnia, pl. a szülött élveszülöttségének, újszülöttségének, érettségének bizonyítására, annak felismerésére, hogy egy sérülés milyen eszközzel, milyen módon lett létrehozva, hogy ez még életben vagy már csak a halál beállta után történt-e, hogy váljon önkézzel vagy idegen kézzel ejtetett-e s még számtalan hasonló kérdés megválaszolására. Alábbi soroknak czélja röviden összefoglalni azokat az eredményeket, melyeket a törvényszéki orvostudomány az utóbbi időben felmutatott, ismertetni a haladást, melyet részint saját tudományának fejlesztése, részint az orvosi tudomány más ágaiban elért vívmányoknak saját czéljaira való alkalmazása által elért. A szemérem elleni bűntettek és vétségek között már gyakorisága miatt is első helyen áll az erőszakos nemi közösülés. Tág tere nyílik itt a szakértői működésnek, amelyen többnyire a nehézségekben sincs hiány. Elsősorban feladatát képezi megállapítani, váljon a panaszolt közösülés tényleg megtörtént-e ? A válasz megadását főként a panaszos testének megvizsgálása alapján kísértjük meg, azonban fájdalom igen ritkán vagyunk abban a helyzetben, hogy egyedül ezen vizsgálat alapján határozott véleményt nyilváníthassunk. A nehézség a dolog természetében fekszik. Ilynemű merényletek áldozataiként az esetek túlnyomó többségében még zsenge gyermekkorban, sőt esetleg csecsemőkorban levő egyének szerepelnek. Tardieu az 1875. évben 953 esetben volt ilyen bűnügyben vizsgálattal megbízva és ezek közül 813-szor volt az áldozat még gyermekkorban levő. Liman esetei közül 70°0 a tizenkét éven aluli és 84% tizennégy éven aluli korra vonatkozik. Gyermekeknél pedig az ivarszervek fejletlensége, szűk volta legyőzhetetlen akadályt gördít a behatolás elé, aminek folytán az egész cselekmény csak a külső szeméremrészeket illeti, boncztani változások a legtöbb esetben nincsenek. Igen fontos bizonyítékot képez ilyen körülmények között, ha a panaszos valamely fertőző ivarszervi bajjal lett ragályozva. Mint ilyen fertőzés leggyakrabban a kankó szerepel. Mivel bizonyítjuk azonban, hogy valamely ivarszerű kifolyás tényleg kankós eredetű, hogy az nem erőművi izgatásnak, nem görvélykórnak az eredménye ? Hol találjuk meg ezek között a megkülönböztető jelt? Nincs egyetlen se, mely kétségtelenül jellemző volna egyikre vagy másikra. A kifolyás minősége, a lappangás szakának hossza, a lábnak foka, a bántalom tartama adhatnak ugyan némi útbaigazítás, azonban ez nem elégséges arra, hogy az eset fontossága által megkívánt biztossággal engednének határozni. A lábnak a húgycsőre, különösen annak hátsó részére való ráterjedése már nagy valószínűséggel szól a kankós eredet mellett, azonban még biztos kankós ragályozás mellett is igen gyakran hiányzik. Talán még legmegbízhatóbb jel volna a kankós váladéknak egészséges nyákhártyákra való átoltása által kelthető lb, azon-