Gyógyászat, 1891 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1891-11-08 / 45. szám
Harminczegyedik évfolyam. 45. 82. Budapest, 1891. november 8. A GYÓGYÁSZAT Melléklete a Honvédorvos hazai és külföldi fejlődésének, különösen az orvosi gyakorlatnak közlönye. Laptulajdonos: KOVÁCS JÓZSEF tanár. Szerkesztő-kiadó: SCHACHTER MIKSA tr. főmunkatárs; SZÉNÁSY SÁNDOR tr. előfizetési ára: egy évre 10 frt — kr. fél évre 5 « — negyed évre 2 « • ★ ortosnövendékek felét fizetik.GYÓGYÁSZAT ELŐFIZETÉSI DÍJAK kéziratok és a lapot érdeklő egyéb tudósítások a szerkesztő-kiadóhoz f Budapest Kigyó-utcza S. sz. intézendők. AZ ORVOSTUDOMÁNY Keratitis marginalis. Hoor Károly tr., cs. és kir. ezredorvos, egyetemi magántanártól. A szaruhártya ezen, szerfelett ritkán észlelhető, megbetegedéséről. Fuchs a következőket mondja: «Mindössze hét ízben láttam ezen ritka bajt. Rendesen öregebb egyéneknél észleltem és pedig, többnyire csak az egyik szemen. Egy esetre emlékszem, amikor mind a két szem meg volt támadva. A baj csekély izgatási tünetekkel veszi kezdetét és a szaruhártya szélén egy szürke, vagy szürkés-sárga homály képződik, mely közvetlen a sclerához csatlakozik s körülbelül 2 mm.-nyíre terjed az átlátszó szaruhártyába. Ezen homályos öv többnyire fent székel és a szaruhártya kerületének legfeljebb l/a—V* részét foglalja el. Ritka eset az, mikor a szaruhártya egész kerületére kiterjed. A szaruhártya felszíne, a homálynak megfelelőleg, kissé bágyadt visszfényű, anyagveszteséget azonban nem mutat soha, sőt még epithethiány sem vehető észre. Nemsokára a homály kifejlődése után, a limbus mintegy előrehatol (a centrum felé) és véredényeivel a homályos sávot elbontja. Néhány hét múlva aztán az izgatási tünetek alább hagynak, elmúlnak, de a széli részen észlelt infiltratum a szaruhártyán, mint állandó homály marad vissza. Nagyon hasonlít ezen homályos sáv az arcus senilishez, de ettől mégis különbözik annyiban, hogy a sclera szélétől átlátszó zóna által nincs elválasztva, hanem abba észrevehető határ nélkül megy át. A szaruhártyának ezen megbetegedése szivárványhártyagyuladással nem igen szokott szövődni, de fekélyek is oly ritkán lépnek fel mellette, hogy ezt csupán csak egy esetben volt alkalmam észlelni, amikor is az igénytelen, apró, egyedül álló fekély egészen felületesen feküdt. A jó látásra ezen baj semmi hátrányos következményekkel nem jár, mert a visszamaradó homály egészen széli fekvésű. A kórnak leírását nem találtam a rendelkezésemre álló tankönyvekben, csakis az Arit-félében létezik erről említés. S ezen gyuladást a keratitis sclerosanshoz csatolja, én azonban a scleritis tüneteit sohasem láttam ezen szaruhártyai megbetegedés mellett.» A szaruhártya ezen megbetegedését Arita csakugyan a kerato-scleritis egy ritkán észlelhető alakjának tartja, amidőn így nyilatkozik : «A keratoscleritis igen ritka esetekben, a corneoscleralis résznek csak egy kisebb vagy nagyobb ivalakú részére terjed ki. A cornea kerületének aliquid részén intensiv ciliaris injectió, fénykerülés, könyezés és fájdalom között, egy világos szürke, vagy szürkés-sárga beszüremkedés keletkezik, mely a limbuson át a corneába nyúlik; kissé duzzadtnak látszik és egy keskeny vemiscus alakját mutatja. Concav oldalához keskeny homályos udvar csatlakozik s peripheriás határa a véredények képződése miatt nem tűnik ki élesen. Ha azután hetek múlva az izgalmi tünetek elmúltak és a beszüremkedett rész lapos, fehéres-szürke ívvé alakult át, felületes megtekintésnél azt arcus senilisnek nézhetnék, ámde a homály (a keratitis marginálisnál) közvetlenül a sclerához csatlakozik és concav oldalán élesen van határolva, szinte egyenetlen s úgy látszik, mintha egyes apró csomókból volna összetéve.» Ezen szaruhártya-megbetegedésről tényleg csak a citált két autor emlékszik meg, de e két autor között is ugyancsak különbözők a nézetek a baj lényegét illetőleg. Mig u. i. Arit a sclerától a szaruhártyára átterjedő bajnaktartja, addig Puchs, ki sohasem látta mellette a scleritis tüneteit, egészen önálló szaruhártyai megbetegedésnek állítja. De eltér a két autor a baj subjectív tüneteinek leírásában is, mert amíg Fuchs azt mondja, hogy a betegség csekély izgatási tünetek között kezdődik, addig Arit kiemeli, hogy intensív ciliaris belöveltség és fájdalommal lép fel. Nincsenek egy nézeten a kifejlődött homályt ellepő véredények hová tartozandósága felől sem. Fuchs azt hiszi, hogy a limbus hajlik át véredényeivel a homályra, Arit pedig úgy van meggyőződve, hogy újonnan képződött véredények lepik el a homályt. De egyetért a két autor tökéletesen abban, hogy az infiltratió helyén egy szürke sáv marad vissza, mely a gerontoxonhoz hasonlít. Én két ízben láttam a szaruhártyának ezt a typicus megbetegedését. Először, egy, később öngyilkossá lett idősebb collegánál, másodszor pedig nem régen, egy osztályomon fekvő őrmesternél. 2 Klinische Darstellung der Krankheiten des Auges, zunächst der Bindehaut, Hornhaut . . . etc. 1881. 200. oldal. 1 Lehrbuch der Augenheilkunde 1889. 204. oldal.