Gyógyászat, 1892 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1892-02-14 / 7. szám
78 GYÓGYÁSZAT. után nem lesz fájdalmas. Hogy meddig és mennyit fecskendezzünk, azt nehéz meghatározni, általában annyit, míg egy elég vastag fehér kristályréteg képződik az érzéstelenítendő területen. Ha vannak fogak, melyek a hideg iránt érzékenyek, azokat előbb viaszszal, mint igen rossz melegvezetővel burkolom be, hogy a fejnek is megfelelő állást kell adni, hogy a folyadék fel ne halmozódjék, azt említeni szinte felesleges. Ezen eljárással, hol az idegeket úgyszólván két oldalról támadjuk, ha nem sikerül is minden esetben teljes anesthesiát hozni létre, még ezen kivételes esetekben is mindig meglehetünk az eredménynyel elégedve. Adatok a máj tályog kóroktanához. (Közlemény Dr. Purjesz Zsigmond ny. r. tr. belgyógyászati kórodájából.) Genersich Gusztáv tr., kórodai tanársegédtől. (Vége.) A kórisme megállapításánál az iterusból indulva ki, kizárhattuk mindazon bántalmakat, melyek kisebbfokú icterussal járnak, s melyeknél az icterus lassanként jön létre, mert a leírt kóresetben az icterus hirtelenül köszöntött be és súlyos volt. Atrophia flava hepatis a máj nagyobbodása alapján volt kizárható. A Echinococcus hólyag elgenyedt bennékének az epeutakba való fakadása pedig azért, mert echinococcusra semmi egyéb positív tünetünk nem volt. Az epeutnak nyák általi elzáródása nem jár ily lázzal, fájdalommal ellenben, ha a dugaszt kő szolgáltatja, az elzárás hirtelen történik, az icterus nagyfokú, e mellett vannak fájdalommal járó rohamok, esetleges magasabb láz, mily tüneteket itt is észlelhettünk, úgy, hogy az icterus resorptionis, cholelithiasis felvétele teljesen jogosult. De a májnak tetemesebb nagyobbodása, a láznak magasabb foka annak intermittáló jellege, a hidegrázások, a nagymérvű erőhanyatlás nem mindennapi tünetei a cholelithiasisnak, úgy, hogy kénytelenek voltunk felvenni, miszerint esetünknél valószínűleg a kő környékéből kiindulólag cholangitis, hepatitis-suppurativa fejlődött ki. Teljes kórisménk tehát, mivel a tályogképződésre másutt okot nem találtunk volt: Icterus resorptionis, cholelithiasis, cholangitis et hepatitis suppurativa (abscessus hepatis) Pyaemia. A kórbonczolat sok tekintetben igazat adott, igazolta és kibővítette kórisménket, sőt újabb körülményeket hozott napvilágra ; jegyzőkönyve következőleg szól: «Középtermetű, mérsékelten táplált női hulla, bőrszíne feltűnően sötéten telt sárga, háton szederjes hullafoltokkal. Szemek csukvák, kötőhártya sárga, cornea kissé zavaros, láták egyenletesen tágak. Orrnyílas tiszta, száj csukott, ajkak halványak, sárgák, állkapocs merev, nyak részarányos. Mellkas dombordad, emlők kissé ránczosak, has meghúzódott, fantájon és lágyéktájon terhessségi csíkok. Májtompulat a hónaljvonalban a bordaszén alól 4, bimbóvonalban 3, a középvonalban a processus xiphoideus alá 8 cmnyire terjed, de nem a hullán talált kívül két, s lejebb 3 cmrrel talált vonalon. Alfertáj száraz, barnás bélsárral beszennyezett. Végtagok meredtek. Jobb 10. borda mellső vége fölött babnyi kékes szederjes folt, ennek megfelelőleg az irha alatti kötőszövet sötétpiros vérrel beszüremkedett. Fejbőr halvány, koponyacsontok kissé vastagok, a hoszszanti öbölben híg vér. Kemény burok sárgás, lágy burok könnyen levonható, vérszegény, oldalgyomrokban tiszta sárga savó. Agy, agyacs, Varos-híd, nyúltagy vérszegény, tiszta fehér. Edényfonatok halványak. Bőralatti kötőszövet zsírszegény, sárga, izomzat vékony petyhüdt. Torkolati viszerekben kevés vér és sárga rostonya. Hasfal a felső hasűrben szívósan odatapadt, hashártya itt megvastagodott, rostonya-lepedékkel bevont, ellenben az alsó hasűrben a hashártya sima fénylő és a medencze vájulatban csak kevés tiszta, de erősen sárga savó. A máj egész kiterjedésben a rekeszhez, a gyomorhoz és a többi szervekhez tapadt és szétbontásnál a hallebeny és a rekesz között egy a májban székelő genyür találtatik. A rekesz-domborulat i. u. a 4 ik. b. o. az ötödik bordáig terjed. A bal mellűrben, még pedig különösen hátsó részében, kb. 1 liternyi csokoládé-barna, bűzös tejfölszerű geny, s azonkívül mellül kevés levegő is. A mellhártya az oda tapadt részektől eltekintve, szennyes-sárga rostonya-lerakodmánynyal bevont s itt-ott, pl. a felső lebenyben, annak mellső felületén 1 krajczárnyi, genyesen szétbomlott folt van a tüdőn, hol egy diónyi tályog befakad, az alsó lebeny hátsó felületén egy lencsényi lyuk van, genyesen beszűrődött széllel, mely borsónyi, sima falu tüdőürcsébe vezet, azonkívül itt-ott a tüdőben helyet foglaló sárgás, mogyorónyi tályogok domborodnak ki, különben a tüdő összerohadt, felületes részei aláfelé légtelenek, a mélyebb részek vérszegények s a genyürcsék körül a tüdőszövet 3—5 mmnyire vörösen beszűrődött, törékeny. Jobb oldalt a mellürben kevés sárga folyadék, genycsíkokkal keverten s a mellhártyát hol vékonyabb, hol vastagabb epesárga rostonya borítja, itt is a tüdő felületén mogyorónyi, diónyi kissé kiemelkedő foltok vannak, melyek közepükön többnyire sárgák, széleiken vörösek, részint sötét pirosak és genygóczoknak tűnnek ki, különben a tüdő vérszegény, kissé sávosan beszűrődött; a szivburokban 20 grmnyi sárgás vöröses, kissé zavaros savó, a szivburok zsigeri és fali lemezét érdes rostonya-lepedék borítja. Szív petyhüdt, izomzata halvány, üreiben kevés vér, s jobb oldalt sárga rostonya. Billentyűk épek , valamint a sima ütérfal sárgásan beivódott. Hörgők nyakhártyája halvány, hörgmirigyek kicsinyek. Függő érve sima. Légcső, gége, torok halvány. Pajzsmirigy megnagyobbodott, egy-egy lebenyre réczetojásnyi, durván szemcsés, halvány. A lép nagy, duzzadt, általában vérszegény, egyes részletek azonban sötétbarna vörösek, puhák, de ezek nincsenek élesen elhatárolva. A vesék nagyok, tokjuk könnyen levonható, felületük sima, halvány, sárgás, szürkés vöröses, a bélállomány, valamint a vesemedence halvány. A gyomorban kevés fekete csíkokkal kevert nyák, nyák ■ hártya halvány, nyombélben epés nyák, az epeút a valvula Waterin nyílik, de egy civiírrel feljebb egy, kis ujj hegyét elfogadó lekerekített és bebőrözött szélű lik van a bélben, mely a kitágult ductus coledochusba vezet s ebből az epehólyagra gyakorolt nyomáskor híg, sárgás epe szivárog ki. E lik közelében egy mogyorónyi szennyes, sárgás barna, lekerekített élű, ködalaku epekő fekszik, a ductus coledochusnak e felett tetemesen kitágult, 5 cml. kerületű és megvastagodott fajzatán még egy, valamivel kisebb, főtt borsónyi hasonló kő van. A ductus hepaticus annyira tág, hogy egy hüvelykujjat elfogad. A ductus cysticus ludtollnyi, az epehólyag libatojásnyi és benne még morzsalékony, barna kő van és részint benne, részint a tágult epeutakban körülbelül két deciliter híg, sárga epe, barnás vöröses porral, valamint kevés levegő. A ductus hepaticus ágai ujjamat elfogadják. Az egyik baloldali nagy epeútban egy elhalt, összetöpörödött és epe-concrementumokkal berakott ascaris lumbricoides, az epehólyagból és a nagyobb epeutakból vett epében, nagy mennyiségű friss, éles kontúrokkal biró ascaris-peték találtatnak. A máj szerfelett nagy, erősen odatapadt, kissé egyenetlen, általában tömött, ellentálló, de a kidomborodásokban