Gyógyászat, 1892 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1892-02-14 / 7. szám

78 GYÓGYÁSZAT. után nem lesz fájdalmas. Hogy meddig és mennyit fecsken­dezzünk, azt nehéz meghatározni, általában annyit, míg egy elég vastag fehér kristályréteg képződik az érzéstelenítendő területen. Ha vannak fogak, melyek a hideg iránt érzéke­nyek, azokat előbb viaszszal, mint igen rossz melegvezető­vel burkolom be, hogy a fejnek is megfelelő állást kell adni, hogy a folyadék fel ne halmozódjék, azt említeni szinte felesleges. Ezen eljárással, hol az idegeket úgyszólván két oldalról támadjuk, ha nem sikerül is minden eset­ben teljes anesthesiát hozni létre, még ezen kivételes esetek­ben is mindig meglehetünk az eredménynyel elégedve. Adatok a máj tályog kóroktanához. (Közlemény Dr. Purjesz Zsigmond ny. r. t­r. belgyógyászati kórodájából.) Genersich Gusztáv tr., kórodai tanársegédtől. (Vége.) A kórisme megállapításánál az iterusból indulva ki, ki­zárhattuk mindazon bántalmakat, melyek kisebbfokú icte­­russal járnak, s melyeknél az icterus lassanként jön létre, mert a leírt kóresetben az icterus hirtelenül köszöntött be és súlyos volt. Atrophia flava hepatis a máj nagyobbodása alapján volt kizárható. A Echinococcus hólyag elgenyedt bennékének az epeutakba való fakadása pedig azért, mert echinococcusra semmi egyéb positív tünetünk nem volt. Az epeutnak nyák általi elzáródása nem jár ily lázzal, fáj­dalommal ellenben, ha a dugaszt kő szolgáltatja, az elzárás hirtelen történik, az icterus nagyfokú, e mellett vannak fájdalommal járó rohamok, esetleges magasabb láz, mily tüneteket itt is észlelhettünk, úgy, hogy az icterus resorp­tionis, cholelithiasis felvétele teljesen jogosult. De a máj­nak tetemesebb nagyobbodása, a láznak magasabb foka annak intermittáló jellege, a hidegrázások, a nagymérvű erőhanyatlás nem mindennapi tünetei a cholelithiasisnak, úgy, hogy kénytelenek voltunk felvenni, miszerint esetünk­nél valószínűleg a kő környékéből kiindulólag cholangitis, hepatitis-suppurativa fejlődött ki. Teljes kórisménk tehát, mivel a tályogképződésre másutt okot nem találtunk volt: Icterus resorptionis, cholelithiasis, cholangitis et hepatitis suppurativa (abscessus hepatis­) Pyaemia. A kórbonczolat sok tekintetben igazat adott, igazolta és kibővítette kórisménket, sőt újabb körülményeket hozott napvilágra ; jegyzőkönyve következőleg szól: «Középtermetű, mérsékelten táplált női hulla, bőrszíne feltűnően sötéten telt sárga, háton szederjes hullafoltokkal. Szemek csukvák, kötőhártya sárga, cornea kissé zavaros, láták egyenletesen tágak. Orrnyílas tiszta, száj csukott, ajkak halványak, sárgák, állkapocs merev, nyak részarányos. Mellkas dombordad, emlők kissé ránczosak, has meghúzó­dott, fantájon és lágyéktájon terhessségi csíkok. Májtompu­­lat a hónaljvonalban a bordaszé­­n alól 4, bimbóvonalban 3, a középvonalban a processus xiphoideus alá 8 cmnyire ter­jed, de nem a hullán talált kívül két, s lejebb 3 cmrrel talált vonalon. Alfertáj száraz, barnás bélsárral beszennye­zett. Végtagok meredtek. Jobb 10. borda mellső vége fölött babnyi kékes szederjes folt, ennek megfelelőleg az irha alatti kötőszövet sötétpiros vérrel beszüremkedett. Fejbőr halvány, koponyacsontok kissé vastagok, a hosz­­szanti öbölben híg vér. Kemény burok sárgás, lágy burok könnyen levonható, vérszegény, oldalgyomrokban tiszta sárga savó. Agy, agyacs, Varos-híd, nyúltagy vérszegény, tiszta fehér. Edényfonatok halványak. Bőralatti kötőszövet zsírszegény, sárga, izomzat vékony petyhüdt.­­ Torkolati viszerekben kevés vér és sárga rostonya. Hasfal a felső has­­űrben szívósan odatapadt, hashártya itt megvastagodott, rostonya-lepedékkel bevont, ellenben az alsó hasűrben a hashártya sima fénylő és a medencze vájulatban csak kevés tiszta, de erősen sárga savó. A máj egész kiterjedésben a rekeszhez, a gyomorhoz és a többi szervekhez tapadt és szétbontásnál a hallebeny és a rekesz között egy a májban székelő genyür találtatik. A rekesz-domborulat i. u. a 4 ik. b. o. az ötödik bordáig terjed. A bal mellűrben, még pedig különösen hátsó részé­ben, kb. 1 liternyi csokoládé-barna, bűzös tejfölszerű geny, s azonkívül mellül kevés levegő is. A mellhártya az oda tapadt részektől eltekintve, szennyes-sárga rostonya-lera­­kodmánynyal bevont s itt-ott, pl. a felső lebenyben, annak mellső felületén 1 krajczárnyi, genyesen szétbomlott folt van a tüdőn, hol egy diónyi tályog befakad, az alsó lebeny hátsó felületén egy lencsényi lyuk van, genyesen beszűrő­dött széllel, mely borsónyi, sima falu tüdőürcsébe vezet, azonkívül itt-ott a tüdőben helyet foglaló sárgás, mogyoró­nyi tályogok domborodnak ki, különben a tüdő összerohadt, felületes részei aláfelé légtelenek, a mélyebb részek vér­szegények s a genyürcsék körül a tüdőszövet 3—5 mmnyire vörösen beszűrődött, törékeny. Jobb oldalt a mellürben kevés sárga folyadék, genycsíkokkal keverten s a mellhár­tyát hol vékonyabb, hol vastagabb epesárga rostonya bo­rítja, itt is a tüdő felületén mogyorónyi, diónyi kissé ki­emelkedő foltok vannak, melyek közepükön többnyire sárgák, széleiken vörösek, részint sötét pirosak és geny­­góczoknak tűnnek ki, különben a tüdő vérszegény, kissé sávosan beszűrődött; a szivburokban 20 grmnyi sárgás vöröses, kissé zavaros savó, a szivburok zsigeri és fali leme­zét érdes rostonya-lepedék borítja. Szív petyhüdt, izomzata halvány, üreiben kevés vér, s jobb oldalt sárga rostonya. Billentyűk épek , valamint a sima ütérfal sárgásan beivódott. Hörgők nyakhártyája hal­vány, hörgmirigyek kicsinyek. Függő ér­­ve sima. Légcső, gége, torok halvány. Pajzsmirigy megnagyobbodott, egy-egy lebenyre réczetojásnyi, durván szemcsés, halvány. A lép nagy, duzzadt, általában vérszegény, egyes­ részletek azon­ban sötétbarna vörösek, puhák, de ezek nincsenek élesen elhatárolva. A vesék nagyok, tokjuk könnyen levonható, felületük sima, halvány, sárgás, szürkés vöröses, a bél­­állomány, valamint a vesemedenc­e halvány. A gyomorban kevés fekete csíkokkal kevert nyák, nyák ■ hártya halvány, nyombélben epés nyák, az epeút a valvula Waterin nyílik, de egy civiírrel feljebb egy, kis ujj hegyét elfogadó lekerekített és bebőrözött szélű lik van a bélben, mely a kitágult ductus coledochusba vezet s e­­b­ből az epehólyagra gyakorolt nyomáskor híg, sárgás epe szivárog ki. E lik közelében egy mogyorónyi szennyes, sár­gás barna, lekerekített élű, ködalaku epekő fekszik, a duc­tus coledochusnak e felett tetemesen kitágult, 5 cml. kerü­letű és megvastagodott fajzatán még egy, valamivel kisebb, főtt borsónyi hasonló kő van. A ductus hepaticus annyira tág, hogy egy hüvelykujjat elfogad. A ductus cysticus ludtollnyi, az epehólyag libatojásnyi és benne még morzsalékony, barna kő van és részint benne, részint a tágult epeutakban körülbelül két deciliter híg, sárga epe, barnás vöröses porral, valamint kevés levegő. A ductus hepaticus ágai ujjamat elfogadják. Az egyik bal­oldali nagy epeútban egy elhalt, összetöpörödött és epe-con­­crementumokkal berakott ascaris lumbricoides, az epe­hólyagból és a nagyobb epeutakból vett epében, nagy mennyiségű friss, éles kontúrokkal biró ascaris-peték talál­tatnak. A máj szerfelett nagy, erősen odatapadt, kissé egyenet­len, általában tömött, ellentálló, de a kidomborodásokban

Next