Gyógyászat, 1893 (33. évfolyam, 1-53. szám)

1893-12-03 / 49. szám

Harminczharmadik évfolyam. Budapest, 1893 deczember 3. 49. sz. A GYÓGYÁSZAT Melléklete a Honvédorvos előfizetési ára. Egy évre 10 írt — 1 . fél évre 5­0 — negyed évre 2 , 50 ♦ * Or­­vosnövemlékek felét fizetik.GYÓGYÁSZAT AZ ORVOSTUDOMÁNY ELŐFIZETÉSI DIJAK kéziratok és a lapot ér­deklő egyéb tudósítások a szerkesztő-kiadóhoz: “Budapest, Szerrita-tér 1. sz. intézendő ”. hazai és külföldi fejlődésének, különösen az orvosi gyakorlatnak közlönye. Lap tulajdonos: KOVÁCS JÓZSEF tanár. Szerkesztő-kiadó: SCHACHTER MIKSA tr. Főmunkatárs: SZÉNÁST SÁNDOR tr. Adatok a rezgő massage kérdéséhez. Bogdán Aladár tr., cs. és kir. ezredorvostól. Esetleges félreértések kikerülése végett szükségesnek tartom kijelenteni, hogy rezgő massage névvel a német Vibralionsmassaget jelölöm. Utóbbi elnevezést használja Braun, a rezgő massage feltalálója, jobban mondva első practicus alkalmazója, míg Laker, ki az eljárást tudomá­nyos kutatások tárgyává tette és tanulmányai eredményét egy lelkesedéssel megirt füzetben­ tette közzé, a rezgő massage elnevezést egy másikkal helyettesíti, ugyanis a massage alkalmazási helye szerint belső nyákhátya-mas­­sageak nevezi: innere Schleimhautmassage. E kétféle elnevezésnek az a haszna, hogy gyorsan tisztába jövünk általuk a dolog lényegével, ugyanis a kívülről hozzáfér­hető nyákhártyák rezgő massage-al való gyógykezelése. A szakkörök érdeklődését ezen gyógymód iránt a Laker könyve ébresztette fel tulajdonkép, kinek neve több élet­tani tanulmány révén már ismeretes volt. Említett köny­vében úgy a világos physikális fejtegetések, mint a gyógy­mód által elért nevezetes eredmények méltán keltettek figyelmet. A határozott hang, az enthusiasmus, mely a tárgy iránt úgyszólván a könyv minden sorában nyilvá­nul, másokra is bizalomgerjesztőleg hatott s utánzásra ösztönzött. Rövid idő múlva jöttek mások közleményei is,a­kik több-kevesebb dicsérettel illették az új eljárást rövid megfigyeléseik alapján s úgyszólván mindnyájan érdemes­nek tartották reá, hogy további tapasztalatokat gyűjtsenek. Múlt év vége felé azonban egy bécsi tanár, Chiari, rövid czikkben,­ de annál erélyesebben szólalt fel a rezgő mas­sage ellen, mindenképen igyekezvén kimutatni, hogy az eljárás távolról sem ér annyit, mint Braun, meg Laker állítják, sőt azt is tagadta, hogy a dolog új volna s mindössze az új név azon köpenyke, melylyel az illetők a lényeg újdonságának hiányát fedni akarják. Úgy Braun , mint Laker, gyorsan megadták a választ Chiari becsmérlő czikkére s több-kevesebb sikerrel védel­mezték magukat a tekintély támadásai ellen. Pártatlan figyelő előtt világos e polémiából, hogy Chiari czikkében sok a malitia s eléggé objectiv érvelés nélkül, több helyi erőszakos elferdítésekkel igyekezett a rezgő mássá­gétól minden jogosultságot megvonni, míg a válaszok objectivebb hangjukkal és nyugalmukkal még azon tekintély ellen is méltán keltettek rokonszenvet maguk iránt. Mutatványkép csak egyes fontosabb részeit fogom e polémiának ismertetni, melyekből a pártatlanul ítélő tanulságos következtetéseket vonhat le; a többire nézve, hogy hosszadalmas ne legyek, az illető czikkekre utalok. Chiari azt állítja többi közt, hogy az «ecsetelés» és a massage közt nincs nagyobb különbség, mert az ecsetelés alatt nem csak az ecsettel, de a gyapotba burkolt kutasz­­szal való kezelést is kell érteni, mint azt már Fraenkl is definiálta. Maga részéről pedig hozzáteszi, hogy ő mes­terétől energikus beecsetelést tanúit, s így a gyapotba burkolt kutaszszal való energikus beecsetelés lényegében ugyanolyan mint a Braun-Laker-féle massage. Ki ne látná itt az erőszakos félremagyarázást első pillanatra. Épen olyan ez, mintha valaki azt állítaná, hogy valamely dagadt ízületnek jódkenőc­csel való erőteljes bedörzsölése annyi mint azon ízület massage-a. Távolról sem az, mert a kenőc­csel való bedörzsölésnél a főszerepet a kenőcs ját­­sza, ép úgy, mint a beecsetelésnél az illető gyógyszer, míg a másságénál a kenőcs a mellékes és a szabályszerű mechanikus kezelés a lényeges. Azt bizonyára Chiari sem merné állítani, hogy a beecsetelésnél egyéb czélja volna, mint a gyógyszert a nyakhártyára vinni, akár gyöngéden teszi ezt, akár erőteljesen. Mennyire különbözik ettől a rezgő massage, melynél a gyógyszer irreleváns és a főfi­­gyelem a nyákhártyának szabályszerű végigkenésére irá­nyul. (Megjegyzem, hogy a «kenés» a massage népies magyar neve és itt ezen értelemben alkalmazom.) Hogy a kenés hatását gyógyszerrel is lehet fokozni, az természe­tes, de azért e mellett a másságénak, mint önálló gyógy­módnak létjoga és jogosultsága fennáll. Hasonló elferdítéssel él Chiari a midőn Braun azon állítását czáfolja, hogy Ultzmann is massage által kezelte a húgycsövet, midőn azt bougierozta. Chiari szerint ugyanis a Schrötter-féle gégetágítás heges szűkületeknél állandó fémekekkel (Bolzen) egyenértékű az Ultzmann­­féle bougierozással. Pedig mindenki előtt világos, hogy az említett gégetágítás legfeljebb a lassú húgycsőszor-tágítás­­sal vethető össze, de nem a lényegesen különböző húgy­­cső-bongierozással, mely utóbbinál tényleg a kenő nyo­másban rejlik a gyógyhatás, ép úgy, mint bármely más másságénál. E két idézet is elegendő már annak megítélésére, hogy mily czélzat vezette Chiarit a rezgő massage értékének elbírálásánál s mondhatjuk, hogy e mérges kritika nem hogy ártott, de határozottan használt a massage ügyének. Ez csak az auktoritás erőszakoskodása akart lenni oly vívmány ellen, mely ezúttal nem tőle indult ki, hanem általa erre jogosulatlannak tartott egyénektől. Élénk figyelemmel kisértem kezdettől fogva a rezgő massage ügyét, mert engem két szempontból is különösen érdekelt:­ ­ Die Heilerfolge der inneren Schleimhautmassage. Graz 1892. a Höffinger, Allgem. Wien. med. Zeitung, 1890. Demrne, Deutsche med. Wochenschrift, 1891; Yolpe, Arch, internaz. d. med. chir. 1891. Pierec, The journ. the of americ. med. associat. 1891. Pelici, Sordomuto, 1891. Massucci, Eassegna crit. internaz. 1892. Gar­­nault, La Semaine medic. 1892. 8 Chiari, Wien. Klinische Wochenschr., 1892. Nr. 36. 4 Braun, Wien. Klin. Wochenschrift, 1892. Nr. 40. 6 Laker, Wiener med. Presse, 1892. Nr. 47 és 48.

Next