Gyógypedagógia, 1971 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 4. szám - Nagymajtényi László - Gergely Jenő: A siket tanulók olvasáskészségéről

NAGYMAJTÉNYI LÁSZLÓ igazgató, szakfelügyelő, GERGELY JENŐ tanár, pszichológus, Szeged A siket tanulók olvasáskészségéről Azt tapasztaljuk, hogy az olvasáskészség kibontakozásának és fejlődésének üteme nem egyenletes. Növendékeink igen rövid időn belül differenciálódnak az olvasásban elért eredményeik alapján is. A készségkomponensek megszerzésében tanulóink egy bizonyos hányada nem ütközik különösebb nehézségekbe. Számukra az aktív gyakorlás az olvasáskészség rohamos fejlődéséhez vezet. Tanulóink jelentős hányadánál viszont azt figyelhetjük meg, hogy igen hosszú időre van szükség ahhoz, hogy a folyamatos, érthető kiejtésű olvasás ne okozzon számukra nehéz­séget. Ezen tanulóknak kitartó gyakorlásra van szükségük ahhoz, hogy az egyes hangok összevonását megtanulják. A leggyakoribb lemaradást az okozza, hogy a nehézkesen, hibásan kiolvasott szavak nem idézik fel a megfelelő jelentést. Tapasztalataink, valamint szisztematikus megfigyeléseink alapján állíthatjuk, hogy az ilyen jellegű hibaforrások, melyek sorsdöntő módon visszavetik az ol­vasáskészség fejlődését, az artikulációs nehézségek, elmaradások függvényeként értelmezhetők. S ha az artikulációs nehézségeket említettük, akkor azt is meg kell jegyez­nünk — a teljesség igénye nélkül —, hogy az artikulációs bázis kiépítése, fej­lesztése alanyi és tárgyi feltételekhez kötötten, objektív és szubjektív módosító tényezők befolyása alatt valósul meg. E rövid kitérőre azért volt szükség, hogy rámutassunk arra: nyelőink egy része, ha olvasási készség értelmezéséről van szó, akkor az alatt csakis a tiszta artikulációt tekintik meghatározónak a kérdés értelmezése során. Az ilyen jellegű értelmezés hatására ha a nevelőnek választ kell adnia arra, hogy „milyen olvasói vannak az osztályban”, akkor a következő csoportokról tesz említést: a gyengén, a közepesen és a jól olvasók csoportjairól. A nevelő ez esetben úgy hoz létre csoportokat, mintha a beszéd érthetősége szerint kategorizálná tanulóit. S hogy az ilyen kategorizálás meny­nyire nem felel meg a helyesen értelmezett olvasáskészségszint jelölésére , azt az alábbiakban kívánjuk kifejteni. A fentebb vázolt csoportosítás arra utal, hogy tanulóink egy része képtelen eleget tenni az azonos követelményeknek, melyek szintjére a tanterv egyér­telműen utal. Az osztálymunkában mutatkozó frontális hatások „elfedik” az egyenlőtlen haladást, fejlődést. Szükségszerűnek és elkerülhetetlennek látszik a differenciált hatások biztosítása. A differenciált hatások biztosítása azonban bizonyos feladatok elvégzésétől függ. Az olvasáskészség fejlesztését szolgáló feladatok kettősek; a nevelőre és nö­vendékére egyaránt vonatkoznak, amelyek a készségfejlesztés dialektikájából fakadnak. A feladatok értelmezése és megoldása egyértelműen azonos , mint­egy követelményként fogható fel. A megoldásban, az eljárásokban mutatkozó válogatás lehetősége didaktikai és pszichológiai tényezőktől függően változó lehet.

Next