Gyógypedagógia, 1971 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 6. szám - Kellner Jánosné: "Csendes foglalkoztatás" a szegedi Siketek Általános Iskolája előkészítő tagozatában
KELLNER JÁNOSNÉ gyógypedagógus tanár, Szeged. „Csendes foglalkoztatás” a szegedi Siketek Általános Iskolája előkészítő tagozatában A hallásfogyatékosok szelekciójának készülő rendelete valószínűleg olyan helyzetet fog teremteni, hogy — a váci intézet kivételével — a hallásfogyatékosok intézeteiben nem lesznek előkészítő osztályok. A szegedi Siketek Általános Iskolájának szakmai munkaközössége behatóan foglalkozott az előkészítő osztályok „csendes foglalkoztatásának” problémájával, bemutató tanítást tartottunk az 1. és 2. előkészítő osztályainkban, a suboticai kollégák részvételével. Feladatgyűjteményt állítottunk össze „A kiejtés egyénenkénti gyakorlásával egy időben történő önálló foglalkoztatás anyaga” címen. E cím mögött a csendes foglalkoztatás értelmezésének korszerűbb felfogása húzódik meg, azonban a csendes foglalkoztatás fogalom annyira mélyen ül a köztudatban, hogy a cikk további részében is alkalmazzuk. Úgy érzem, helyénvaló tapasztalatainkat közzétenni most, amikor előreláthatólag ezzel a problémával iskolánk — legalábbis előkészítős szinten — nem fog foglalkozni. Elöljáróban szeretnék hangot adni előkészítős kollégáimmal együtt vallott nézetemnek. Az előkészítő tagozat Achilles-sarka a csendes foglalkoztatás célszerű megszervezése. Célszerű alatt itt azt értem: 1. legyen pedagógiai eredménye, 2. könnyen szervezhető és lebonyolítható legyen. A másik gondolat, ami papírra kívánkozik az, hogy a csendes foglalkozást mai formájában nem tekintjük megoldottnak, inkább szükséges átmeneti rossznak. Meggyőződésem szerint más intézetekben is sok kollégának az a véleménye, hogy a hallásfogyatékosok oktatásának mai megoldása az előkészítői szinten nem az elképzelhető leghasznosabb és legeredményesebb. Különösen érvényes ez az 1. előkészítőre, s annak is első félévére. Jelen cikk célja nem az, hogy a külföldi szakirodalomra hivatkozgatva ideális megoldásokat taglaljon (2 pedagógus 6 tanulóhoz stb.), hanem hogy a szükséges átmeneti rossznak a megoldásához adjon ötleteket. Még csak annyit az előző gondolathoz, hogy a csendes foglalkoztatás kérdése az általános iskolák közül az ún. „osztatlanokban” merül fel, tehát ott sem jelent végérvényesnek elfogadott, célszerű megoldást, csak kényszerhelyzetet. Jól felszerelt, modern iskolákban alkalmazott „önálló foglalkoztatás” órát gyakran látunk a tévében is, azokon az órákon azonban a tanárnak a szervezésen kívül nincs egyéb feladata, nem kell egy-egy csoporttal vagy egyénnel intenzív munkát végeznie — s ez óriási különbség. Az előkészítős hallásfogyatékos tanulók csendes foglalkoztatásával kapcsolatban irodalom alig-alig áll rendelkezésre, még a lipcsei — hallásfogyatékosokra specializált — könyvtárban sem található. Györgyfy Ákosnak, a hu