Gyógypedagógia, 1971 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 6. szám - Kellner Jánosné: "Csendes foglalkoztatás" a szegedi Siketek Általános Iskolája előkészítő tagozatában

KELLNER JÁNOSNÉ gyógypedagógus tanár, Szeged. „Csendes foglalkoztatás” a szegedi Siketek Általános Iskolája előkészítő tagozatában A hallásfogyatékosok szelekciójának készülő rendelete valószínűleg olyan helyzetet fog teremteni, hogy — a váci intézet kivételével — a hallásfogya­tékosok intézeteiben nem lesznek előkészítő osztályok. A szegedi Siketek Általános Iskolájának szakmai munkaközössége behatóan foglalkozott az elő­készítő osztályok „csendes foglalkoztatásának” problémájával, bemutató ta­nítást tartottunk az 1. és 2. előkészítő osztályainkban, a suboticai kollégák részvételével. Feladatgyűjteményt állítottunk össze „A kiejtés egyénenkénti gyakorlásával egy időben történő önálló foglalkoztatás anyaga” címen. E cím mögött a csendes foglalkoztatás értelmezésének korszerűbb felfogása húzó­dik meg, azonban a csendes foglalkoztatás fogalom annyira mélyen ül a köz­­tudatban, hogy a cikk további részében is alkalmazzuk. Úgy érzem, helyénvaló tapasztalatainkat közzétenni most, amikor előre­láthatólag ezzel a problémával iskolánk — legalábbis előkészítős szinten — nem fog foglalkozni. Elöljáróban szeretnék hangot adni előkészítős kollégáimmal együtt vallott nézetemnek. Az előkészítő tagozat Achilles-sarka a csendes foglalkoztatás célszerű megszervezése. Célszerű alatt itt azt értem: 1. legyen pedagógiai eredménye, 2. könnyen szervezhető és lebonyolítható legyen. A másik gondolat, ami papírra kívánkozik az, hogy a csendes foglalkozást mai formájában nem tekintjük megoldottnak, inkább szükséges átmeneti rossznak. Meggyőződésem szerint más intézetekben is sok kollégának az a véleménye, hogy a hallásfogyatékosok oktatásának mai megoldása az elő­készítői szinten nem az elképzelhető leghasznosabb és legeredményesebb. Kü­lönösen érvényes ez az 1. előkészítőre, s annak is első félévére. Jelen cikk célja nem az, hogy a külföldi szakirodalomra hivatkozgatva ideális megoldá­sokat taglaljon (2 pedagógus 6 tanulóhoz stb.), hanem hogy a szükséges át­meneti rossznak a megoldásához adjon ötleteket. Még csak annyit az előző gondolathoz, hogy a csendes foglalkoztatás kérdése az általános iskolák közül az ún. „osztatlanokban” merül fel, tehát ott sem jelent végérvényesnek elfo­gadott, célszerű megoldást, csak kényszerhelyzetet. Jól felszerelt, modern iskolákban alkalmazott „önálló foglalkoztatás” órát gyakran látunk a tévében is, azokon az órákon azonban a tanárnak a szervezésen kívül nincs egyéb feladata, nem kell egy-egy csoporttal vagy egyénnel intenzív munkát végez­nie — s ez óriási különbség. Az előkészítős hallásfogyatékos tanulók csendes foglalkoztatásával kapcso­latban irodalom alig-alig áll rendelkezésre, még a lipcsei — hallásfogyatéko­sokra specializált — könyvtárban sem található. Györgyfy Ákosnak, a hu­

Next