Gyógypedagógia, 1974 (19. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 5. szám - F. Csányi Yvonne: A siketek budapesti óvodájában folyó módszertani kísérlet első éve után
F. CSÁNYI YVONNE A siketek budapesti óvodájában folyó módszertani kísérlet első éve után A szurdopedagógiával foglalkozó szakemberek világszerte egyre újabb lépéseket tesznek az iskoláskort megelőző évek minél intenzívebb, sokoldalúbb kihasználására. A 0—6 évesek korszerű gyógypedagógiai foglalkoztatása ma már egyre több feladatot képes átvenni az iskolától; az iskolai oktatás így nem a fejlesztés kezdetét, hanem szerves folytatását jelenti. Szinte kizárólag ezen az úton haladva érhető el, hogy az iskola a korábbiaknál lényegesen magasabb célkitűzéseket valósítson meg, minőségileg megemelt s az épek oktatását jobban megközelítő követelményeket támasszon a súlyos hallásfogyatékos gyermekekkel szemben. A siketek budapesti óvodájában 1973 szeptembere óta a Művelődésügyi Minisztérium engedélyével és támogatásával beindított kísérleti csoporttal a korszerűbb oktatási módszerek hazai bevezetéséhez kívántuk az első lépéseket megtenni, elindítani egy olyan kísérletező munkát, mely több évre terjed ki, s megalapozhatja, illetve irányt is mutathat az óvodai eredményekre épülő iskolai munka számára. A feladatok megvalósítása során sok segítséget kaptunk a budapesti intézet igazgatójától, valamint a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolától. A következőkben a kísérleti munka elvi szempontjait, gyakorlati lefolyása egyes kérdéseit és az egy év után elért főbb eredményeket szeretnénk vázolni. Külföldi törekvések A kísérletek beindításakor hasznosítani kívántuk azokat a főbb külföldi pozitív törekvéseket, melyek a hazaiakat messze túlszárnyaló eredményekhez vezetnek, továbbá áttekintettük a korszerű pszicholingvisztikai és gyermeklélektani munkák sorát, melyeket nem egy külföldi siketoktatási irányzat ma már nélkülözhetetlen forrásoknak tekint. Valamennyi modern, tanköteles kor alatti gyermekekkel foglalkozó nevelésioktatási eljárás középponti kérdése a foglalkozások témáinak és feldolgozási módjának megfelelése a gyermek életkori sajátosságainak, ezzel összefüggésben a a beszédigény, a tényleges kommunikálás lehetőségének mielőbbi megteremtése. A szovjet és NDK szurdopedagógia például a minél korábbi kommunikáció szükségességét hangsúlyozva, a beszédet kísérő daktiljegyeket alkalmazza. Ezek révén már igen fiatal, 3—4 éves korban megvalósulhat a beszédmegértés, majd az aktív önkifejezés egy struktúrájában ugyan egyszerűbb, távolálló szinten. A szovjet szurdopedagógia másik korszerű törekvése — mely a beszéd eszköz szerepének minél korábbi tudatosulását biztosítja, a beszéd gyakorlati felhasználásához ad alapot — összeköti az anyanyelvi nevelés-oktatást a gyermeki tevékenykedéssel ún. tárgyi-gyakorlati foglalkozások (például vágás, gyurmázás, ragasztás) során. A kiejtéstanítás a legfiatalabb csoportoknál indul be mind a szovjet, mind az NDK óvodákban, egyéni foglalkozások keretében zajlik, s menetében hosszú ideig független a csoportos foglalkozások tematikájától. Három évi intenzív foglalkozás után azonban eljutnak valamennyi lényegesebb beszédhang