Gyógypedagógia, 1974 (19. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 1. szám - F. Csányi Yvonne: Siketek írásbeli kifejezőkészségének vizsgálata formai és tartalmi szempontból a Myklebust-féle PSL-teszt felhasználásával III.

Az absztrakt jellegű megoldásokra, mint már említettük, a képzeleti ele­mek bevezetése jellemző, a képingertől való egyre fokozódó elszakadás, egé­szen addig, amíg a legmagasabb szinten maga a képen ábrázolt jelenet a tör­ténet szempontjából már mellékes eseménnyé válik. Siketeknél az absztrakt megoldások az összes munka 15%-át, míg hallóknál 85%-át teszik ki. A konk­rét fokhoz hasonlóan absztrakt szinten is két kategóriát különböztetünk meg: az absztrakt leírót és az absztrakt képzeletit. A két absztrakt szint talán úgy jellemezhető a legjobban a konkrét szintekkel szemben, hogy míg utóbbiak inkább állóképhez hasonlíthatók, az absztrakt leírások mozgófilmhez, ese­ménysorozatot tartalmaznak, egymásutániságot. A leíró és képzeleti fokot pe­dig az választja el egymástól, hogy az említett jelenetsor közvetlenül a kép­ből meríti-e témáját, vagy képes attól nagyobb fokban elszakadni. Néhány példa siketek absztrakt leíró megoldásaiból: Sz. M. 14­0 éves, VI. oszt. siket írja: „A kisfiú játszik a figurákkal. A figurák ebéd előtt állnak. Amikor kezdődik az ebéd, akkor a figurák leülnek és ebédelnek. Ebéd után édesapa megköszöni az ebédet. A kislány elszalad a kutyához, és játszik vele ... édesanya felemeli a kisbabát, és altatja. Aztán a baba elalszik az ágyban” stb. A teljes mondatsor ezúttal már szoros logikai összefüggést mutat, átmene­tet az előző és a rákövetkező gondolat között. A téma ennek ellenére még konkrét marad, a képből táplálkozik kizárólag, annak elemeit szervezi egy­séggé. Ugyanez a szintű megoldás C. J. 15 ,5 éves, VIII. osztályos siket dolgozata, csak most a babafigurák helyett a fiúalak áll az eseménysorozat közép­pontjában: „A kisfiú játszik a bábukkal. Szeret játszani. Lehet 10 éves. Az asztalon rendezi a bábukat. A kis asztalon ételek vannak. Mellé teszi a kis asztalt, fotelt... Ha már ját­szott eleget, szépen összepakolja a játékot, és beleteszi a nagy dobozba.” Az utóbbi eset, tehát amikor a fiú, s nem a babafigurák köré épül fel a jelenet, inkább a hallókra jellemző. Ennek oka a siker esetében a konkréthoz való tapadás. Jobban lekötik a részletek. A sok, különböző helyzetben levő babafigura erősebb felszólító jelleggel bír, mint a fiú egyetlen alakja. A hallók jobban megérzik a fiúalak hangsúlyos alakját, a figurákat mintegy az ő szemével látják, hozzá képest alárendelt szerepben jellemzik. Álljon itt tipikus példaként S. L. halló IV. osztályos 9,10 éves gyermek dolgozata: „Pista karácsonyra sok ajándékot kapott. Szobabútort, babát és még sok más játé­kot. Először csak nézegette, majd el kezdett játszani. Nagyon tetszett neki a kis kutya. Majd a bútorokkal is elkezdett játszani. Az egyik babát bele is ültette a székbe. A pol­con is volt játék. Azokkal most egyelőre nem játszott.” Még ugyanezen fokozat legmagasabb pontszámát azon munkák kapják, melyekben egyéb szereplők is előfordulnak, mint a képen láthatók, de a cselekmény még mindig a látottak körében marad. Hallóknál e fokozat igen gyakori, pl. megemlítik, hogy a fiú édesanyjától kapta a játékokat. Siketek­nél egyszer sem fordult elő. Az utolsó, V. kategória az absztrakt képzeleti szint. Hallóknál 29, siketek­nél 3 esetben fordult elő. Érdekes módon a három tanuló egyike sem volt VII. vagy VIII. osztályos vagy felnőtt, hanem kettő a VI., egy a IV. osztályba járt. Hallóknál valamennyi osztályfokon, tehát már a II. osztálytól kezdve elő­fordul, egyenletesen emelkedő jelleggel. Az e kategóriára jellemző története­ket olyan kapcsolat jellemzi, mely az ingerekből magukból nem adódik. Azon siketek, kik eljutottak e fokig, valamennyien ugyanazt az azonos

Next