Gyógypedagógia, 1975 (20. évfolyam, 1-5. szám)
1975 / 3. szám - Gállos Ilona: Hazafias nevelés a siketek általános iskolájában
mindennapi építőmunkát, annak eredményeit látják, arra készülnek, arra készítjük őket, hogy apáik munkáját folytassák. A hazához a kisebb közösségen keresztül vezet az út. A szűkebb közösség: a család, az iskola, a munkahely, a falu és a város, az ott élő és dolgozó ember szeretete — ez adja az alapot a hazához való kötődéshez. A siketek általános iskoláiban a tanulók nagy többsége bentlakó. A szülői háztól nem kap számottevő segítséget a pedagógus, ezért a hazafias nevelés legfontosabb tényezője a szocialista iskola. A haza, a hazafiság, a nemzeti büszkeség — olyan elvont fogalmak, amelyek komoly próbatétel elé állítják a pedagógust. A siket fiatalok ne csak ismeretanyagként „találkozzanak” a nemzeti múlttal. A hazai táj, a nemzeti kultúra, az évszázadok során felhalmozódott anyagi, kulturális örökség kerüljön szemléletes közelségbe. A hazaszeretet fejlesztésében nagy szerepe van az országjáró kirándulásoknak, a táborozásoknak. Ezek jó alkalmul szolgálnak az ország múltjának, jelenének és fejlődésének megismertetésére. A szülőföld szeretete önmagában nem elég. A szocialista hazafiság elsősorban a nép, a társadalmi rendszer szolgálatában jut kifejezésre. A jó hazafi demonstrálására ne csak a történelmi múltból vegyünk példákat. A történelmi hősök, a mártírok példaadása nem pótolhatja az élő hősöknek a fiatalokra való hatását. Őket nemcsak az írott sorokból, elbeszélésekből ismerhetik meg tanulóink, hanem személyes találkozások során is. A történelmet hordozó, hétköznapi hősök emberközelbe kerülnek. Az üzemlátogatás adta lehetőséget ne csak a pályaválasztás előtti „kampányfeladatként” fogjuk fel! Az élet és iskola kapcsolatának erősítése az oktató-nevelő munka egyik központi kérdése. A hazafias tettek első számú területe a munkahely. A szocialista hazafiság a tettek hazafisága. . Az ifjúság a munkában, a termelésben való részvételen keresztül érzékelheti a legközvetlenebbül, hogy a munkásosztály és a haza sorsa egybeesik. A munkahely alkotó légkörében érzik meg, hogy a hazafiság nemcsak a történelemben tanult honvédelmet, harcot, hanem a hétköznapokon folyó, nagy figyelmet, pontosságot kívánó munkát, az építést is jelenti. A munkára nevelést, a feladatvállalást már a legkisebbeknél, az óvodában, az előkészítőben el kell kezdeni. A felső tagozatos tanulók már társadalmilag hasznos munkát is tudnak végezni. Az őszi mezőgazdasági munkában való részvétel a hazafiságra való nevelés szolgálatába állítható. A feladattudat, a feladattartás, a fegyelmezett munkavégzés, a gyengébb segítése, a „brigádszellem” kialakítása, a hasznos munka feletti öröm — mind megélt fogalmakká válhatnak. Az iskolán kívüli tevékenységben nyújtott kép gazdagíthatja az adott gyermekközösségről, egyes tagjairól korábban kialakult véleményünket. A hazafiasság ismeretekkel és érzelmekkel való megtöltésében sokat tehet az úttörőszervezet. Ha az iskola és az úttörőszervezet egy, vagyis összehangolt tevékenységgel egészíti ki egymás munkáját, akkor az úttörőszervezet akciói, az iskolai ünnepélyek élményadó, tudatos megnyilvánulásokká válnak. A külsőségek, a jelképek nevelő ereje attól függ, hogyan töltjük meg tartalommal. A jelképek nem egyszerű külsőségek, nem csupán díszítőelemek, hanem az érzelmi nevelés fontos eszközei. Kosztolányi írja: „Csak bot és vászon, de nem bot és vászon, hanem zászló.” A siket gyermek sajátosságait figyelembe véve a nevelés-oktatás kezdeti szakaszában az érzelmi telítettségnek kell dominálnia, míg a felső tagozaton az érzelmi telítettség mellett az értelmi oldal is jelentős szerepet kap. Nemzeti ünnepeink alkalmából az ünnepi készülődés, a fellobogózott házak, a megkoszorúzott emlékművek, a tévéműsor, a filmek felkeltik a siket gyermek figyelmét. A jelenségre választ vár a környezettől. A teljes magyarázatot nem tudjuk minden esetben megadni. Biztosítani kell a tevékeny részvételt. A tartalmi tisztázást az évek egymásra épített munkája hozza meg, sok-sok valóságos és képszemlélet, filmek, rendezvények. A tanár munkáját segítik a bő képanyaggal rendelkező kiadványok. Például: „A felszabadulás krónikája”, a „Képes történelem” sorozat, a diafilmek. Adjunk feladatot a tanulóknak megfelelő képanyag gyűjtésére, a délutáni sétákhoz megfigyelési szempontokat. Számoljanak be lakóhelyük új létesítményeiről, érdeklődjenek szüleik munkájáról, munkahelyéről. Feladatunkat akkor oldjuk meg jól, ha az általunk nevelt, oktatott siket gyermekek megtalálják helyüket a társadalomban, munkájukkal hozzájárulnak a haza felvirágoztatásához, a szocializmus teljes felépítéséhez.