Gyógypedagógia, 1975 (20. évfolyam, 1-5. szám)

1975 / 3. szám - Gállos Ilona: Hazafias nevelés a siketek általános iskolájában

mindennapi építőmunkát, annak ered­ményeit látják, arra készülnek, arra ké­szítjük őket, hogy apáik munkáját foly­tassák. A hazához a kisebb közösségen keresz­tül vezet az út. A szűkeb­b közösség: a család, az iskola, a munkahely, a falu és a város, az ott élő és dolgozó ember szeretete — ez adja az alapot a hazá­hoz való kötődéshez. A siketek általános iskoláiban a tanulók nagy többsége bentlakó. A szülői háztól nem kap szá­mottevő segítséget a pedagógus, ezért a hazafias nevelés legfontosabb tényezője a szocialista iskola. A haza, a hazafiság, a nemzeti büsz­keség — olyan elvont fogalmak, ame­lyek komoly próbatétel elé állítják a pedagógust. A siket fiatalok ne csak is­meretanyagként „találkozzanak” a nem­zeti múlttal. A hazai táj, a nemzeti kul­túra, az évszázadok során felhalmozó­dott anyagi, kulturális örökség kerüljön szemléletes közelségbe. A hazaszeretet fejlesztésében nagy szerepe van az or­szágjáró kirándulásoknak, a táborozá­soknak. Ezek jó alkalmul szolgálnak az ország múltjának, jelenének és fejlődé­sének megismertetésére. A szülőföld szeretete önmagában nem elég. A szocialista hazafiság elsősorban a nép, a társadalmi rendszer szolgálatá­ban jut kifejezésre. A jó hazafi de­monstrálására ne csak a történelmi múltból vegyünk példákat. A történelmi hősök, a mártírok példaadása nem pó­tolhatja az élő hősöknek a fiatalokra való hatását. Őket nemcsak az írott so­rokból, elbeszélésekből ismerhetik meg tanulóink, hanem személyes találkozások során is. A történelmet hordozó, hétköz­napi hősök emberközelbe kerülnek. Az üzemlátogatás adta lehetőséget ne csak a pályaválasztás előtti „kampányfel­adatként” fogjuk fel! Az élet és iskola kapcsolatának erősítése az oktató-ne­velő munka egyik központi kérdése. A hazafias tettek első számú területe a munkahely. A szocialista hazafiság a tettek hazafisága. . Az ifjúság a munkában, a termelésben való részvételen keresztül érzékelheti a legközvetlenebbül, hogy a munkásosztály és a haza sorsa egybeesik. A munka­hely alkotó légkörében érzik meg, hogy a hazafiság nemcsak a történelemben tanult honvédelmet, harcot, hanem a hétköznapokon folyó, nagy figyelmet, pontosságot kívánó munkát, az építést is jelenti. A munkára nevelést, a feladatvállalást már a legkisebbeknél, az óvodában, az előkészítőben el kell kezdeni. A felső tagozatos tanulók már társadalmilag hasznos munkát is tudnak végezni. Az őszi mezőgazdasági munkában való rész­vétel a hazafiságra való nevelés szolgá­latába állítható. A feladattudat, a fel­adattartás, a fegyelmezett munkavégzés, a gyengébb segítése, a „brigádszellem” kialakítása, a hasznos munka feletti öröm — mind megélt fogalmakká vál­hatnak. Az iskolán kívüli tevékenység­ben nyújtott kép gazdagíthatja az adott gyermekközösségről, egyes tagjairól ko­rábban kialakult véleményünket. A hazafiasság ismeretekkel és érzel­mekkel való megtöltésében sokat tehet az úttörőszervezet. Ha az iskola és az úttörőszervezet egy, vagyis összehan­golt tevékenységgel egészíti ki egymás munkáját, akkor az úttörőszervezet ak­ciói, az iskolai ünnepélyek élményadó, tudatos megnyilvánulásokká válnak. A külsőségek, a jelképek nevelő ereje at­tól függ, hogyan töltjük meg tartalom­mal. A jelképek nem egyszerű külsősé­gek, nem csupán díszítőelemek, hanem az érzelmi nevelés fontos eszközei. Kosz­tolányi írja: „Csak bot és vászon, de nem bot és vászon, hanem zászló.” A siket gyermek sajátosságait figye­lembe véve a nevelés-oktatás kezdeti szakaszában az érzelmi telítettségnek kell dominálnia, míg a felső tagoza­ton az érzelmi telítettség mellett az értelmi oldal is jelentős szerepet kap. Nemzeti ünnepeink alkalmából az ünne­pi készülődés, a fellobogózott házak, a megkoszorúzott emlékművek, a tévé­műsor, a filmek felkeltik a siket gyer­mek figyelmét. A jelenségre választ vár a környezettől. A teljes magyarázatot nem tudjuk minden esetben megadni. Biztosítani kell a tevékeny részvételt. A tartalmi tisztázást az évek egymásra épített munkája hozza meg, sok-sok valóságos és képszemlélet, filmek, ren­dezvények. A tanár munkáját segítik a bő képanyaggal rendelkező kiadványok. Például: „A felszabadulás krónikája”, a „Képes történelem” sorozat, a diafilmek. Adjunk feladatot a tanulóknak megfelelő képanyag gyűjtésére, a délutáni séták­hoz megfigyelési szempontokat. Számol­janak be lakóhelyük új létesítményeiről, érdeklődjenek szüleik munkájáról, mun­kahelyéről. Feladatunkat akkor oldjuk meg jól, ha az általunk nevelt, oktatott siket gyermekek megtalálják helyüket a tár­sadalomban, munkájukkal hozzájárulnak a haza felvirágoztatásához, a szocializ­mus teljes felépítéséhez.

Next