Gyógypedagógia, 1979 (24. évfolyam, 1-6. szám)
1979 / 1. szám - KRÓNIKA - Farkas Miklós: Hetvenöt éves a soproni Siketek Általános Iskolája
tás pedig hat éven keresztül falusi házakban kialakított szükségtantermekben folyt. E hősi korszak nap mint nap komoly erőfeszítéseket kívánt nevelőktől, tanulóktól egyaránt. Az elhelyezést igénylők száma évről évre nőtt, a bővítés gondja így már a megindulásnál jelentkezett. Az intézet fennállása óta szinte állandóan építettek valamit, ami tovább nehezítette a munkát. 1960-ban a leányok nevelőotthona, 1973-ban még a 12 tantermes iskola készült el. Ezzel egy időben a pedagógus szolgálati lakások száma is szépen növekedett. Az intézet felszerelésében, otthonossá tételében a nevelők önzetlen munkáján túl jelentős segítséget nyújtottak a patronáló üzemek munkásai és a megyei művelődésügyi osztály. Ma 162 tanuló 14 tanulócsoportban nevelkedik az intézetben. A pedagógusok kezdetben gyakran változtak (1971 óta nappali tagozaton végzett gyógypedagógiai tanár nem került az intézethez). Ma már a nevelőközösség többsége kömlődi. A szakos ellátás a levelező úton történő tanulással évről évre javul, a nevelők kétharmada gyógypedagógiai tanár. Az intézet megalakulásakor egyben a megyei gyógypedagógiai hálózat szervező központja is lett. Az elmúlt húsz évben egyre szélesedő keretek között szolgálta Kömlőd a megyei gyógypedagógia ügyét. Végezte az áttelepítő vizsgálatokat, kezdeményezte a kisegítő osztályok szervezését, ellátta a szakmai irányítást, a nevelők folyamatos továbbképzését. 1968 óta foglalkoztató iskolaként működik. Az iskola nevelőgárdájának alkotómunkáját közben az egész ország megismerte. Mindebben döntő szerepe volt Hegyháti Alajos igazgatónak, aki nyugállományba vonulásáig fáradhatatlanul munkálkodott azon, hogy a megyében az értelmi fogyatékosokról való gondoskodás minéljobban kiteljesedjen. Szervező munkája mellett mint példamutató nevelő vezette az intézetet, és gazdag irodalmi tevékenységgel segítette a foglalkoztató iskolák fejlődését, öregbítette iskolája hírnevét. Tevékenységét államunk az egyik legnagyobb kitüntetéssel, az Állami díjjal ismerte el. Kiemelkedő személyisége volt az intézetnek a korán eltávozott Töltéssy Lívia, aki szinte egész életét a gyermekek között töltötte. Közben módszertani filmet készített, munkafüzeteket írt, tantervi munkán dolgozott. Az intézet vezetősége és nevelőtestülete mindig arra törekedett, hogy neveltjei —a maguk lehetőségein belül — kiegyensúlyozott, megelégedett, hasznos tagjai legyenek a társadalomnak. A légkör mindig közvetlen, családias volt, és az ma is. Felmérések szerint az intézetből távozott középsúlyos értelmi fogyatékos fiatalok 60%-a dolgozik, fele a családban, másik fele munkakönyvvel üzemekben. A többi eltartott, de ezek nagy többsége is önkiszolgáló, a közösségben jól gondozható, irányítható. A jubileumot kétnapos megyei továbbképzéssel egybekapcsolt rendezvényen ülték meg 1978. augusztus 29-én. Megtisztelte az intézetet látogatásával a Komárom megyei pártbizottság titkára, Salamon Hugóné és megyei művelődésügyi osztály vezetője, Harsányi Lászlóné, de a meghívottak közt voltak az intézet nyugdíjasai és egykori tanárai, valamint a megyei gyógypedagógusok is. Az iskola alkotó, ösztönző szellemének bizonyítéka, hogy eredményekben gazdák fiatal tanárokat indított útjukra, akik egy része most a röpke látogatásra visszatérve a továbbképzésen — meghívott főiskolai oktatók mellett — előadás tartásával honorálta az útnak indításhoz nyújtott segítséget. Radnóti Dezső Hetvenöt éves a soproni Siketek Általános Iskolája 1978. október 13—14-én ünnepelte a soproni Siketek Általános Iskolája és Nevelőotthona fennállásának 75 éves jubileumát. 1903. október 1-én nyílt meg a „Siketnémák Sopronvármegyei és Sopronvárosi Államilag segélyezett Intézete” 16 növendékkel. Az iskola szervezője és első igazgatója Zádor Endre volt. 1910-ben épült fel az iskola mai épülete, amelyben 11 osztály, tornaterem és internátusi helyiségek kaptak helyet. Az iskola tanulóinak száma jelenleg 118, velük 29 tanár és 14 gyermekfelügyelő foglalkozik. 26