Gyógypedagógia, 1983 (28. évfolyam, 1-6. szám)
1983 / 3. szám - Gyöngyösi Lászlóné: A délelőtti és délutáni tanulás összehangolása a siketek általános iskolájában és nevelőotthonában
két forma különböző színnel, — kevert formák, — új formák). Ahol ez lehetséges, ott a gyermek tanulja meg, hogy a formát a papírból képzett fal nélkül színezze (pl. a négyzetnél). A sablon egyik oldalát levágjuk, ezáltal a belső formát egyik oldalán nyitottá tesszük. A gyermeknek így magának kell meghúznia a sablon által nem határolt oldalt. b) Külső sablon. Ha a gyermek az előzőekben sikeres, akkor külső sablont adhatunk neki, amelyen a külső oldalt kell meghúzni. A külső sablonok falapocskákból készült formák. Ezek alkalmazásánál tanácsos ugyanazt a sorrendet betartani, mint a belső sablonok esetében. Ha a gyermek ezekkel is jól boldogul, akkor a különböző sablonok segítségével ismert tárgyakat tud összeállítani, pl.: fát, házat, macskát. A sablon előgyakorlatként alkalmazható addig, ameddig a gyermek meg nem tanul önállóan formát másolni, szabadon rajzolni. A sablonokkal végzett gyakorlatok átmenetet képeznek a ceruzahasználathoz kötött vizuomotoros koordinációs foglalkozásokhoz (pl. Frostig program). A vizuomotoros koordináció fejlesztése több hónapos program, szisztematikus tervezése igen fontos. Ezek a gyakorlatok hasznos és színes kiegészítői a ceruzafogást megelőző gyakorló időszaknak. A gyermekek a színes eszközökkel örömmel dolgoznak, jó motivációt jelent számukra a cselekvés lehetősége. Véleményem szerint ezen gyakorlatok és eszközök nemcsak a logopédiai gyakorlat számára hasznosak, hanem a gyógypedagógia minden olyan területén, ahol a fejlesztési cél azonos a bevezetőben említettekkel. GYÖNGYÖSI LÁSZLÓNÉ A délelőtti és délutáni tanulás összehangolása a siketek általános iskolájában és nevelőotthonában A siketek nevelőotthonaiban a nevelőtanár által alkalmazott speciális szurdopedagógiai módszerek, a délelőtt oktató nevelővel való abszolút pedagógiai összhang kulcsfontosságú kérdés a súlyosan hallássérült gyermekek nevelésének, oktatásának eredményessége szempontjából. Az alábbiakban a siketek szegedi intézetének két előkészítő osztályában szerzett tapasztalataimat, a nevelési és oktatási tervben előírt elvek gyakorlati megvalósításának lehetőségeit elemzem. A csoport 9 tanulója közül egy nem járt óvodába, de értelmi képességei alapján behozta hátrányát, egy osztályismétlő. Az óvodában mindannyiuknál kialakult a szájra irányultság, több-kevesebb aktív szókinccsel jöttek. Egy gyermek kivételével az előmondott szavakat globálisan utánozták. Erős volt bennük a közlési vágy. Az első évben szerencsés helyzetben voltam, mert munkaidőm kezdete egybeesett a negyedik órával, így tulajdonképpen mindennap hospitálhattam. A kezdeti időben minden új óratípust megnéztem (meseképsorozat, bábjelenet, szabad beszélgetés), hogy a délutáni munkát a délelőtti foglalkozással összhangban tudjam elvégezni. Délelőtt tanító kolléganőmmel kezdettől igen harmonikus kapcsolatban dolgozom együtt. Mindennap alaposan megbeszéljük a délelőtti tanulás anyagát, a gyerekek teljesítményét, a tanult új fogalmakat és kifejezéseket