Gyógypedagógia, 1983 (28. évfolyam, 1-6. szám)
1983 / 5. szám - Wessely Judit: A családi és az óvodai nevelés összhangjának jelentősége a siketek óvodáiban
WESSELY JUDIT A családi és az óvodai nevelés összhangjának jelentősége a siketek óvodáiban Az intézményes nevelés csak akkor teljesítheti maradéktalanul programját, ha kialakítja a folyamatos együttműködést a gyerekek családjával, hiszen a gyermek személyiségfejlődése a családban veszi kezdetét. A család szerepe a gyerek óvodába kerülésekor sem csökken, mivel a környezet, a társadalom hatása a gyereket a családban adott feltételeken keresztül éri. A meleg, kiegyensúlyozott családi légkört egyetlen közösség sem pótolhatja. Az anyát a legjobb pedagógus sem helyettesítheti, csak kiegészítheti, hozzáadhat valamit az otthoni neveléshez. Mindezekből következik, hogy gyermekeinkért egyformán felelős mind a család, mind a nevelőintézmény felnőtt közössége. Mivel az óvodáskorú siket gyermekek szülei egy speciális problémával, a hallássérüléssel állnak szemben, ez számukra nehezíti a megfelelő nevelést, még több segítségre szorulnak, mint a halló gyermekek szülei. Náluk tehát fokozottan nélkülözhetetlen a kapcsolat a család és az óvoda, ill. az iskola között. A szülőknek és a pedagógusoknak kölcsönösen meg kell ismerniük egymás gyermek iránti elvárásait, körülményeit, hogy összehangolják eljárásaikat és megérthessék a gyerek viselkedését. A pedagógus feladata, hogy a szülők szemléletét, nevelési módszerét befolyásolja. Különösen érvényes ez a speciális problémákra, tehát a gyermekek beszédfejlesztésére. Ugyanakkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a sajnálatos tényt, hogy nemcsak gyerekeink sérültek, hanem a szülők is lelkileg sérülnek attól a ténytől, hogy gyermekük hallássérült, és ezt - mivel nincs két egyforma ember - minden szülő másként éli meg, másképpen tolerálja és egyes esetekben képtelen feldolgozni. Ha jó, őszinte és folyamatos kapcsolatot akarunk a szülőkkel kialakítani, meszszemenően figyelembe kell vennünk az egyéni problémákat, tudnunk kell meghallgatni, megérteni a szülőket, és főleg képesnek kell lennünk arra, hogy beleéljük magunkat helyzetükbe. 1983 márciusában kérdőíves vizsgálatot végeztünk a siketek budapesti óvodájában, a család és az óvoda kapcsolatáról, az otthoni nevelés és az együttműködés helyzetéről. A felmérés minden óvodánkba járó gyerekre kiterjedt (36 fő). A szülők névtelenül töltötték ki a kérdőívet, amelyhez feleletválasztásos módszert alkalmaztunk. Minden kérdéshez megadtuk a lehetséges válaszokat, a szülőknek aláhúzással kellett a valóságnak megfelelő egy vagy több feleletet jelölni. A következőkben ismertetjük a kérdéseket és a felmérés eredményeit: Melyik lehetőséget, illetve lehetőségeket tartja a legjobbnak az óvoda és a család kapcsolatteremtéséhez? A „folyamatos kapcsolattartást” a szülők 50%-a, a „szükség esetén beszélgetés a pedagógussal”-t 30%, a levelezést mindössze 10%, a szülői értekezletet és a nyílt napot 5-5% választotta. A családlátogatást egyetlenegy szülő sem húzta alá. Ön hogyan tájékozódik gyermeke óvodai magatartásáról, tanulásbeli aktivitásáról, fejlődéséről? Rendszeresen érdeklődik 50%, alkalmanként 30%, a pedagógus üzenetét, kérését tudomásul veszi 18%, 2% csak a szülői értekezletre megy el. Azt, hogy „nem érdeklődöm” egyetlenegy szülő sem húzta alá.