Gyógypedagógia, 1984 (29. évfolyam, 1-6. szám)
1984 / 4. szám - KÖNYVISMERTETÉS - Csányi Yvonne: Uden, A. van: Siket gyermekek diagnosztikus tesztelése. A dyspraxia szindrómája. Lisse. 1983
A. VAN UDEN: Siket gyermekek diagnosztikus tesztelése. A dyspraxia szindrómája (Diagnostic Testing of Deaf Children. The Syndrome of Dyspraxia.) Sweits and Zeitlinger, Lisse 1983. 216 p. Nagy érdeklődésre számottartó könyv jelent meg az elmúlt év nyarán a nemzetközi könyvpiacon a fenti címmel. A neves pszichológus-gyógypedagógus szerző munkássága Magyarországon sem ismeretlen, hiszen metodikáját részben alkalmazzák a siketek általános iskoláiban. 1967 óta kutatásainak középpontjába kerültek az értelmileg ép, de a beszédnyelvtanulás területén nehézségekkel küzdő gyermekek. Sint-Michielsgestelben, a siketek világhírű holland oktatási centrumában a világon először megvalósult a dysphasiás gyermekek ideális oktatási feltételeinek biztosítása. Az ép értelmű tanulók 71%-a a normál részlegben, 18%-uk a néhány kilométerrel távolabb fekvő középsúlyos dysphasiások részére berendezett, és 11%-uk a súlyos dysphasiások részlegében nevelkedik. Kétévenként valamennyi gyermeknél sokirányú nyelvi vizsgálatot folytat egy szakemberekből álló team. A megjelent kötetben a szerző a dysphasia általa diagnosztizált egyik főtípusával, a dyspraxiával foglalkozik. A másik tünetcsoportot, a szenzomotoros integrációs zavart egy következő kötetben elemzi majd. A könyv egy bevezető és hét főfejezetből áll. A nyitó fejezetben alapfogalmakat tisztáz a szerző: elemzi a dysphasia, aphasia mibenlétét, alcsoportjait. Hangsúlyozza előfordulását a hallók körében is, s azt hogy hallásveszteség fennállása esetén már az enyhébb tünetek is erőteljesebben éreztetik hatásukat. Ugyancsak elősegíti a tünetek megjelenését a hallássérülteknél olykor megfigyelhető gyengébb emlékezeti teljesítmény is. A dyspraxia tünetcsoportja kiterjed az ujjmozgások koordinációjára, a ritmikus mozdulatok kivitelezésére, a szájról olvasásra és beszédhallásra. Igen gyenge a teljesítmény a kiejtés terén is. Előnyt jelent azonban, hogy a szimultán nyújtott vizuális ingerek így az írott szöveg bevésése is jobb az átlagosnál, a nem dyspraxiások eredményeinél. Az intermodális integrációs zavar kognitív-motoros probléma, mely a szavak adekvát jelentésének alkalmazását, az olvasást és írást akadályozza. Az I. fejezetben a szerző a tünetcsoport neurológiai alapjait elemzi, kiemelve a motoros programozást, a testséma kontrolját és a kibernetikai funkciókat. Kitér a siketséget leggyakrabban kísérő fogyatékosságokra, mint aphasia, dysarthria, percepciós zavar, dysgraphia, dyscalculia. A következő fejezetben a beszédtanulás kezdetének folyamatát hasonlítja össze siketeknél ill. hallóknál. A IV. fejezetben a siketek orális beszédtanítási módszereiről, ezen belül az analitikus és szintetikus eljárásokról kapunk képet. A szerző szerint nincs ok pesszimizmusra, a legnagyobb nehézségek leküzdhetők, jóllehet a gyermekek képességei jelentős szerepet játszanak, mégis a tanárok tudása a meghatározó. A dyspraxia szindrómájának részletezése kap a következő két fejezetben helyet. A szerző azokat a faktorokat kívánta feltárni, melyek a beszédtanulást kedvezően ill. kedvezőtlenül befolyásolják. Miután a nyelvfejlődés siketeknél a 7. és 10. év között erőteljes a több mint 80 főből álló vizsgálati csoport életkora e két határ közé esett. További kiválasztási szempont volt a 90-es performációs IQ-nál magasabb teljesítmény, valamint a 95 dB-nél nagyobb hallásveszteség 500 Hz felett. 15 tesztet alkalmazott, melyek közül négy a beszédmozgások rugalmas lefolyását, három a folyamatos finommotoros funkciót, három a szukcesszív és öt a szimultán emlékezetet mérte. Az adatokat három eltérő faktoranalízisnek vetette alá. Végül is egzakt vizsgálati adatokkal sikerült a dyspraxiára jellemző jegyeket alátámasztani. Az utolsó fejezet a képmagnóra felvett saját beszéd, mint terápiás lehetőség előnyeit emeli ki, ugyancsak összehasonlító vizsgálati adatok tükrében. Az eredmények szerint a dyspraxiás gyermekek szájról olvasási képe 31%-kal javult a tréningsorozat után. Úgy gondoljuk, a könyv fontos segédeszköze lehet mindazoknak, akik siket gyermekek pszichológiai diagnosztikájával foglalkoznak, továbbá azon pedagógusoknak is. Könyvismertetés 126