Gyógypedagógia, 1986 (31. évfolyam, 1-6. szám)
1986 / 4. szám - Gárdos Éva: Tapasztalatok a siket gyermekek számítástechnikai oktatásáról
dául: 6. osztályban év vége felé lehet ilyen feladatot adni a tanulóknak. Tegyétek külön azokat a kártyákat, amelyek ritmusa két tát (negyedet) ér! Könnyebben oldották meg a tanulók kártyák segítségével a ritmusokat értékük szerint sorba rakó tankönyvi feladatokat is, pl.: 5. osztály 39. oldal 4. feladata. Nagy mértékben segítette a tanulókat, hogy a kártyákkal tevékenykedhetnek, míg a könyvbeli ritmusokat „csak" látják. (Ehhez hasonló jellegű feladatokat a 6., 7. osztályos könyvek is tartalmazni fognak.) A felső tagozaton fokozatosan előtérbe kerül a dalok megtanítása során a módszeres tanulói dalelemzés, aminek szerves része az előforduló ritmuselemek kikeresése is. Ez a tevékenység lényegesen felgyorsítható és hatékonyabbá tehető a kártyasor segítségével. A ritmuselemek kigyűjtésére természetesen csak az a dal alkalmas, amelyben minden ritmusértéket ismernek a tanulók. Az osztály nagyobb része tudatosan dolgozik a feladat megoldása során. A gyengébb tanulókat sem éri sikertelenség, hisz a kártyákon látott kép alapján, a ritmusok megnevezése nélkül is el tudják végezni a válogatást, a név pedig a közös megbeszélésnél újra rögzül. Ilyen jellegű volt az 5. osztályos munkatankönyvben a 39. oldal 2. feladata azzal a különbséggel, hogy itt a negyed és szünetének tudatosítását készítettük elő, az új jeleket vizuális kép alapján kellett a tanulóknak kiválasztani. A gyengébb képességű tanulók közül néhányan nem voltak képesek az azonosításra, őket segíteni kellett az egyéni munkában. Nagy előnyük a ritmusérték és ritmusképlet kártyáknak, hogy egyéni és csoportos tanulói munka szervezését teszik lehetővé az ének-zene órákon. Vigyáznunk kell arra, hogy a kártyasor használata ne legyen öncélú! Mindig az élő, hangzó zenéből induljunk ki és néhány percnyi tevékenység után oda is térjünk vissza. GARDOS ÉVA Tapasztalatok a siket gyermekek számítástechnikai oktatásáról Már közhelynek számít az a megállapítás, hogy a számítástechnika forradalmát éljük. Oktatása egyre fontosabb szerepet kap középiskoláinkban és fakultatív formában bevezetik sok általános iskolában is. A számítástechnikai szemlélet kialakításának legfontosabb feltétele valójában anyagi kérdés (az iskolák komputerrel történő ellátása), de gátló tényező lehet a gépektől való idegenkedés is. Nem szabad belenyugodnunk a kezdeti nehézségekbe és ki kell használnunk az általános iskolás korosztály fogékonyságát. 10—14 éves korú gyermekek oktatásakor — ez személyes tapasztalatom is — feltűnő, hogy milyen gyorsan, könnyen értenek meg olyan algoritmusokat, amelyek sokszor okoznak komoly fejtörést felnőtteknek is. A későbbiekben részletezendő kísérletes oktatási forma beindításakor ez a tapasztalat volt egyik alapvető motivációm. A számítógép léte sokkal alapvetőbben hat az intellektuális fejlődésre, mint más technológiák, beleértve a tv-t is. A komputer, mint matematikai entitás, a tanulót minőségileg újfajta összefüggések közé vezeti. Még a legjobb oktató tv-műsor is korlátozott lehetőségeket jelent a tanulás fejlődésében. A számítógép nélkül a gyerek helyzete nem változott, megmaradt a magyarázatok megfigyelőjének pozíciójában. Ezzel ellentétben, ha a gyerek megtanul programozni, a tanulás folyamata átalakul, sokkal aktívabb és önirányított lesz. A komputer képes konkretizálni a for-