A Gyógyszerész, 1955 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1955-01-01 / 1. szám
SZAKMAI HÍRADÓ Fejérmegyei úti jegyzetek A SZAKFELÜGYELŐK AZ ŐREI a Fejérmegyei Gy. V. gyógyszertárhálózata jó munkájának is. Jelenleg ők őrzik az Eü. Minisztérium vándorzászlaját. Először a Gyógyszervizsgáló Laboratóriumba látogatunk: Takácsi Nagy Lóránt és Asztalos Gábor műhelyébe. Ők maguk »egyszemélyes laboratóriumnak« nevezik, ahol azonban már közel két éve ketten dolgoznak. Az első benyomásunk a szinte »eszményi« tisztaság — fenn és lenn, szekrényekben és polcokon, minden ragyog a rendtől és a tisztaságtól. Pedig a helyiség valóban igen szűkre méretezett. Nem csoda, hogy egyre sürgetik a laboratóriumi kibővítését, a megye gyógyszerészei továbbképzésének kielégítésére. (Erre most meg is van minden reményük.) Tanlaboratórium megvalósítására gondolnak. Úgy képzelik, hogy akiknek olyan problémáik vannak, amiket a gyógyszertári laboratóriumban nem tudnak megoldani, azok bejönnének és itt kellő irányítás mellett dolgozhatnak. Ez sok tekintetben segítségükre lesz az eredményesebb gyógyszerész-továbbképzésben is. Most megyei viszonylatban ezt úgy oldják meg, hogy amikor kimennek a gyógyszertárakba, innen visznek magukkal bürettát és mérőoldatokat is. A brosúrák a gyógyszertárakban szerintük csak azt a célt szolgálhatják, hogy a megfelelő továbbképzést autodidakta módon elvégezzék. A tanlaboratóriumban majd megtanítják a gyógyszerészeket a precíz munkára. Az új helyen építik fel, a jelenlegi szükségmegoldás helyett, a tágasabb galenusi laboratóriumot is. . . Arról beszélnek a fejér megyei szakfelügyelők, hogy milyenek voltak a gyógyszertárak 3—4 évvel ezelőtt, és milyenek ma. Megváltozott azóta a gyógyszertárak szelleme és gyógyszerészibb lett a szemléletük is. Ez a szakmai vezetés keretében elsősorban az országos szakfelügyelői hálózatnak az érdeme, ebben is azoké, akik kimagasló eredményeik révén a minisztériumi vándorzászló átmeneti gazdái KÉT SZÉKESFEHÉRVÁRI GYÓGYSZERTÁRBAN jártunk, az egyik ezek közül állandó ügyeletes szolgálatot teljesít. Ennek az 1745-ben errigált gyógyszertárnak a berendezését műemléknek nyilvánították. Egyike az ország legszebb, legnemesebb gyógyszerészi hagyományainak. Az elkülönített vénykészítő természetesen elüt ettől a stílustól, de annál jobban érvényesül benne a jobb, magasabb színvonalú gyógyszerészi munka, így egészíti ki egymást, így olvad össze a múlt tradíciójának megőrzése és a szocialista gyógyszerészet új, nagyobb igényű célkitűzése a megnövekedett gyógyszerigények minél teljesebb kielégítésére. Ebben a gyógyszertárban, amelynek vezetője Kerget Júlia az Egészségügy Kiváló Dolgozója, bevezették a kimenő gyógyszerek organoleptikus ellenőrzését és belső mintavételezését is. Ezeket a vizsgálatokat Kovács László dr. a gyógyszertár h. vezetője végzi... A 3157. sz. patika nem régen nyílt meg, teljesen új, korszerű berendezéssel. Vezetője: Anted Antal. A záraasztalon a két üvegsarok mögött áll a két mérleg. Különlegessége, hogy az üveg átlátszó és üvegcsíkokból áll, a törés gazdaságosabb pótlása végett. Ez utóbbi helyes is. Annál kevésbbé érthető a tejüveg elhagyása. Az új patika vezetője úgy magyarázza : a cél egyedül az, hogy a gyógyszerre várakozók ne könyököljenek a záraasztalra. Ez azonban vitatható, ismért a tejüveg alkalmazása az officinán belül az elkülönített vénykészítőt helyettesíti és nyilván azzal a céllal, hogy a várakozó ne hánytorgassa fel, hogy pl. kenőcsöt csinálnak akkor, amikor pedig ő kanalas orvosságra vár. Valójában tehát a nem átlátszó üveg a beteg ideges türelmetlenségének levezetésére is szolgál. . . Érdemes még a megemlítésre a tára mögötti dobogó szilárd beépítése. A legtöbb gyógyszertárban ugyanis mozog, megbillen, elreped a dobogó és nem egy esetben botlottak meg benne a tára mellett dolgozó gyógyszerészek. Itt bitumenrétegbe ágyazták a szalufákat és pormentesen, billenésmentesen rögzítették a dobogó deszkáit. A táraasztalt fényezett eternitlappal borították be. A SZTÁLINVÁROS13/53. SZ. GYÓGYSZERTÁRBAN a megnyitás óta csak a vezető változott, különben az egész kollektíva ugyanaz és fokozódó lelkesedéssel végzik felelősségteljes munkájukat: Sztálinváros dolgozóinak minél zavartalanabb gyógyszerellátását. Váczy Károly a gyógyszertár vezetője így beszél: a patikát nem én vezetem, mi vezetjük — a kollektíva. Ha befut a nagy rendelés, mindenki nekiáll a kicsomagolásnak, az elrakásnak, és 2 óra alatt a 30—40 ládában érkezett gyógyszer a rendes helyére kerül. Nagyszerű kollektíva ! Nálunk nincs felesleges vita, nincs »fúrás«, pletyka, de annál nagyobb az összefogás itt benn és a legmesszebbmenő udvariasság azok iránt, akik innen viszik a gyógyulásukhoz szükséges orvosságokat. Ez utóbbinak tulajdonítható, hogy a gyógyszertár forgalma még ma is emelkedő tendenciát mutat. Sok idegen is megfordul Sztálinvárosban és azok is itt szerzik be gyógyszerüket. Gyakran néhány emberséges szó a magyarázata ennek is. Aki egyszer gyógyszert csináltat nálunk, az a szívébe zárja ezt a közösségért dolgozó összeforrott együttest. Igaz, hogy a kollektíva is mindent megkap Sztálinvárostól, 1—2—3 szobás »összkomfortos« lakást, a családtagok, a gyermekek számától függően. (A tanács elnöke nem régen muzsikával köszöntötte a rádión át a gyógyszertár dolgozóit.) Magában a gyógyszertárban pedig, a szocialista városhoz méltóan, a lehető legtökéletesebb munkakörülményeket. . . Nézzünk körül: miként és mennyit fejlődtek a megnyitás óta a sztálinvárosi gyógyszertár munkakörülményei ? A munkateremben és a laboratóriumban egyaránt 2 méter magasan fehér csempe. Különben a munkaterem és az officina alig változott valamit. Ez bizonyítja, hogy a helyes szakmai tervezésben a gyakorlat sem fedezhet fel hiányosságokat. Arra a legbüszkébbek, hogy az Eü. Minisztériumtól nem régen légfékes analitikai mérleget is kaptak. Ez Birtok Sándorné h. vezető részére még könnyebbé teszi a beérkező gyógyszerek vizsgálatát, valamint az elkészített gyógyszerek ellenőrzését és belső mintavételezését. Külön csempézett mosogatóhelyiséget rendeztek be oly módon, hogy a laboratóriumból és a pincéből is idetelepítették a mosogatókat. A 200 literes villany-bojler hideg és meleg vízzel nemcsak ezt a helyiséget látja el, hanem az ugyancsak 2 méter magasan csempézett zuhanyozót is . . . Külön meg kell emlékeznünk arról a rengeteg, szeretettel ápolt virágról, amely az officinában, munkateremben, laboratóriumban, mindenütt virít, zöldet és melegséggel, színnel szövi át a gyógyszertár dolgozóinak lelkes munkáját. Az emberért, a szocialista egészségügyért — Sztálinvárosért Г A MUNKA HŐSEIT a mi pályánkon, a mi hivatásunk gyakorlása közben sem nehéz megtalálni. Járványban és árvízvédelemben, a mezőgazdasági munka megsegítésében, a bányák, laboratóriumok, üzemek dolgozóinak gyógyszerellátásában, a gyógyszerész ott áll egészségügyi őrhelyén, s ha áldozatvállalásról van szó, nincs legyőzhetetlen akadály számára. Legutóbb a fejérmegyei Váci község patikájában találkoztunk a szocialista gyógyszerészet hősével, névszerint Janovich István gyógyszerésszel, a váli gyógyszertár vezetőjével. Pedig csak annyi történt, hogy az átépítés alatt álló patikából egyetlen éjszakán át kellett telepítenie a zavartalan gyógyszerellátáshoz szükséges gyógyszereket, táraasztalt, állványokat, edényeket és felszerelést. Ezt Körmendi Anna vizsgázott technikával ketten el is végezték. Reggel aztán kidoboltatta, hogy a gyógyszertár átmenetileg a szemben levő helyiségben áll a betegek rendelkezésére. Egyetlen helyiségben ott van az officina, a laboratórium, a materiális rész, íróasztal, szakkönyvek, a legújabban megjelent továbbképző brosúrák, néhány kémszer, lombik és epruvetta és ahol csak elfér, mindenütt virág. Velünk van a szakfelügyelő is, aki elmondja , még azt is meg tudta itt Jankovich kortárs oldani, hogy az előírásnak megfelelően sötét vagy világos helyen tartsák az egyes készítményeket. Meg aztán, jegyzi meg a váli patika vezetője: nem mindegy, hogy az ember milyen környezetben dolgozik... Nem hisszük, hogy ez az éjszakai áthurcolkodás egyedülálló eset a mi szakmánkban. A példamutatás egész sorát jegyezhetnénk fel — megannyi bizonyítékát a gyógyszerészi leleményességnek, öntudatos kezdeményezésnek. (sz.)