Gyógyszerészek Lapja, 1919 (14. évfolyam, 1-22. szám)

1919-10-10 / 15. szám

4 oldal. Gyógyszerészek Lapja 15. szám. ~ ~ ... ~—-­ jainak társadalmi állása, egyéni és tudományos képesítése ellen. Hogy mit jelentett a gyógyszertárak kommu­­nizálása a gyógyszertár tulajdonosainak, a segédi kar bekényszerítése a kommunista szakszervezetbe, a bizalmiak és munkástanácsok megalakítása a gyógyszertárakban; a laboránsok, takarítónők, pénz­tárosnők és gyógyszerészek egy kalap alá verése, a kari tekintély szempontjából, az mindnyájunk élénk emlékezetében van még. Hogy mit érdemelnek tehát az emberek, akik ezt szervezték és végrehajtották és azok a magukról megfeledkezett kartársak, akik ezen munkában segédkezet nyújtottak nekik és azonosították magukat velük, azt a tulajdonosi kar­ból és segédi karból alkotott Igazolóbizottság fogja eldönteni. Itt csak azt akarjuk megemlíteni, hogy mi a magunk részéről azokkal, akiket az „Igazoló­bizottság" bűnösöknek fog kimondani, megtagadunk minden közösséget, őket kortársainknak többé el nem ismerjük, s így velük együtt többé nem fogunk munkálkodhatni. Természetes, hogy ezek Szövetsé­günk tagjai sem lehetnek. Most­­. Közgyűlés, hogy e szomorú és borzalmas korszak is elmúlt fölöttünk és mi ismét talpraálltunk, szabad lélekzetet vehetünk és szaba­don beszélhetünk, legelső feladatunknak tartottuk, hogy a gyógyszerészsegédi kart újra egy táborba, egy szövetségbe tömörítsük, hogy abból, amit hosszú évek küzdelmei árán alkottunk, megmentsük ami megmenthető, hogy ahol szükséges, újat teremt­sünk és azt, amit az idők változásával meg kell változtatni, azt érdekeinknek és a viszonyoknak megfelelően megváltoztassuk. Minthogy a volt Magyarországi Gyógyszerész­segédek Országos Szövetsége a fent vázolt körül­mények folytán teljesen szétbomlott úgy, hogy talpraállítása lehetetlen, a volt Gyakorló Gyógy­szerészek Országos Szövetsége, mint amelyet a Tanácsköztársaság erőszakkal oszlatott fel, újra vissza­nyervén akcióképességét, vette kezébe az ügyet és a Magyarországi Gyógyszerészsegédek Országos Szövetsége azon tagjaival, akik velünk egyetérte­nek, vállalkoztunk erre a feladatra. Reméljük, hogy ezen lépésünkkel megnyerjük segédkartársaink túl­nyomó nagy többségének helyeslését és támogatását. Eddig is már körülbelül 400 tagja van Szövet­ségünknek, s tekintettel arra, hogy ezek majdnem kivétel nélkül a fővárosban tartózkodó kartársaink (mert a vidékkel a nehéz postai és vasúti forgalom miatt még alig tudtunk érintkezni, s az egyetemi hallgatók sem jöttek még fel a fővárosba), ezért a legszebb reményekkel nézhetünk a jövő elé. Hivata­los lapunk a „Gyógyszerészek Lapja” lesz hivatva arra, hogy Szövetségünk ügyeit a nagy nyilvánosság elé vigye és a vidéken tartózkodó kartársakat szoros kapcsolatba hozza itteni központunkkal. Minthogy a volt két szövetségből egy szövet­ség alakult, szükségesnek mutatkozik ezt úgy kifelé, mint befelé is dokumentálni. Kifelé azzal akarjuk ezt elérni, hogy Szövetségünknek új, mefelelő nevet adunk. Legmegfelelőbbnek az Országos Gyógyszerész Szövetség nevet találtuk és ezt ajánljuk a t. Köz­gyűlésnek is elfogadásra. Befelé ezáltal akarjuk a volt két szövetség tagjait egy szövetségbe össze­forrasztani, hogy új alapszabályokat alkotunk, illetve a régi alapszabályokat a megváltozott viszonyoknak megfelelően módosítjuk. A t. Közgyűlés bölcsessége lesz hivatva a benyújtandó alapszabálytervezeten a szükséges módosításokat eszközölni. Minthogy alapszabályaink értelmében Szövet­ségünk vezetőségének lejárt a mandátuma, így kötelesek vagyunk tisztségeinket a t. Közgyűlés kezeibe visszaadni. Leghálásabb köszönetü­nket fejez­zük ki a t. Közgyűlésnek a belénk helyezett bizalo­mért, melyet legjobb erőnk és tudásunk szerint igyekeztünk ki is érdemelni és kérjük a t. Közgyű­lést, hogy az elnökségnek, tisztikarnak és választ­mánynak működését tudomásul venni és nekünk a felmentvényt megadni kegyeskedjék, T. Közgyűlés ! Amikor mi, mint ideiglenes vezetőség vállalkoztunk arra, hogy az Országos Gyógyszerész Szövetséget megalkossuk és annak ügyeit a mai közgyűlésig vezessük, tettük azt azon tudatban, hogy ezzel olyan kötelességet teljesítünk kartársainkkal szemben, amely alól kitérnünk nem lehetett. Nem engedhettük meg ugyanis azt, hogy a gyógyszerészsegédi kar magára hagyatva ki legyen téve a tulajdonosi kar esetleges önkényes intéz­kedéseinek, de még kevésbbé engedhettük azt, hogy kartársaink esetleg olyan vezetés alá kerül­jenek, amely nemcsak lehetetlenné tenné a két Szövetség összeolvadását, hanem amely vezetőség esetleg újból zátonyra vinné az új szövetséget, amint az a Magyarországi Gyógyszerészsegédek Országos szövetségével történt A múlt tapasztalatai arra tanítanak bennünket, hogy a megértés politikája a legjobb. Jobb lassab­ban haladni, de biztosan, mint mindent kockára téve meggondolatlanul bizonytalan cél felé vágtatni. Amíg lehet, próbáljunk a tulajdonosi karral jó­­lábon állani, jogos követeléseinket velük egyetértően megvalósítani és csak ha ez nem volna lehetséges, próbáljuk azt a magunk erejéből keresztülvinni, de akkor is csak olyan eszközökkel dolgozzunk, ame­lyek úgy a gyógyszerészi pályánkhoz, valamint a segédi karhoz méltó és olyan fegyverekkel küzd­­jünk, amelyek nem ejtenek gyógyíthatatlan, meg­szégyenítő sebeket úgy ellenfeleinken, mint önön­magunkon. Eddigi működésünkről a titkári jelentés fog körülményesen beszámolni és igy befejezvén elnöki jelentésünket, kérjük a t. Közgyűlést, hogy azt szíves tudomásul venni és jóváhagyásukkal ellátni kegyeskedjék. Titkári jelentés. A szeptember 28-iki közgyűlésünkön felolvasta Nagy Dénes ügyvezető titkár. I. rész. Tisztelt Közgyűlés ! A Gyakorló Gyógyszerészek Országos Szövet­sége az elmúlt 1918. évben korlátolt mértékben folytathatta szövetségi működését mint ahogy azt az elmúlt háborús évek alatt is tehette. Mindzen­­által a segédi karra nézve régi jogos kívánságok teljesítését jelenthetjük be a t. Közgyűlésnek, á­­m a testvérszövetséggel karöltve kivívtuk a kollektív szerződést, a váltott éjjeli szolgálat és váltott vasár­napi szolgálat életbeléptetését. Ezen jogos kívánsá­gaink teljesülése végre meghozta programmunknak

Next