Gyógyszerészek Lapja, 1919 (14. évfolyam, 1-22. szám)

1919-10-10 / 15. szám

8. oldal. Gyógyszerészek Lapja 15. szám, becsületes munkáért, mit az intézőbizottság végzett, fejezze ki a közgyűlés háláját és köszönetét. Az indítványt lelkes éljenzéssel fogadták el. Az elnök kérésére ezután a közgyűlés úgy az elnökségnek,titkár­ságnak, a pénztárnoknak, valamint az ideiglenes inté­zőbizottságnak a felmentvényt egyhangúlag megadta. Millner elnök a vezetőség nevében megköszöni a bizalmat s felszólítja a gyűlést, hogy az új elnö­köt és tisztikart válassza meg. A választás meg­­ejtésének időtartamára korelnökül felkéri Reinhardt kollegát, aki a gyűlést tovább vezette. Reinhardt elfoglalván az elnöki széket, elrendeli a szavazást az elnök személyére nézve. A maga részéről, mint régi és kipróbált embert, Bchrantz Lénárdot ajánlja, kit a közgyűlés egyhangúlag el­nökké választ meg. Azután jogtanácsossá Bontha Jenő ajánlatára ugyancsak egyhangúlag dr. Gáspár Pált választották meg. Gáspár Pál dr. neve nem ismeretlen kollegáink előtt; egyik nem régi lapszá­munkban terjedelmes cikke jelent meg a felmondási viszony jogi részéről. Ezután Schrantz Lénárd foglalja el az elnöki széket, a következő beszéddel: — T. Közgyűlési Amikor bizalmukból ezt a díszes, bár nehéz állást elfoglalom, engedjék meg, hogy egy pár szóval kifejezhessem azt az érzelmet, ami ebben a pillanatban elfog. Tudom nagyon jól, hogy nem annyira az én személyem az oka elnökké választásomnak, hanem az a 14 évi törhetetlen ragaszkodás, amellyel az akkor lefektetett programm irányában viseltettem. Mi volt akkor a programm a 14 év előtti időben? A lehetetlen munkaidőt csök­kenteni, az akkor fönálló és szomorúan rendezetlen fizetési viszonyokat rendezni és végül az önállóso­dást megkönnyíteni. A szabadidők kérdését úgy, ahogy rendeztük, hisz a mai 8 órás munkanapot az akkori 13 órás munkanaphoz hasonlítani sem szabad. A fizetésrendezést a közel­jövő meg fogja hozni, mert maga­ a Testület és a Magyar­­országi Gyógyszerész Egyesület is azon van, hogy minél előbb kárpótlékos alapon rendezze. Maradna a harmadik és a legfontosabb pont, az önállósodás kérdése. A hosszú 14 év alatt akadt nem egy programm — s itt Karlovszky tervezetét említem meg — mely ha megvalósulhatott volna, akkor ma nem lenne 32 éven felüli gyógyszerészsegéd. De hát nem rajtunk múlt ! Itt, ezen a helyen kijelenthetem, hogy ezt a kérdést tovább halogatni nem enged­jük, mert mi természetes jogutódjai akarunk lenni a tulajdonosi karnak. Mindezeknek a dolgoknak a megvitatására az ősz folyamán estélyeket fogunk összehívni, ahol kölcsönös megértéssel és jóakarat­tal megvitatjuk a legjobb tervezetet és erről a tulaj­donosi kart azzal fogjuk értesíteni, hogy válvetve igyekezzünk azt tető alá juttatni. Mert, uraim, olyan államhatalom nem jöhet többé, mely eltűrte, hogy csak azért legyenek proletársorsba kényszerített gyógy­szerészek, mivel a magánvagyont a végtelenségig védeni akarják. Nem szabad elfeledkezni ama kíván­ságunkról sem, hogy a kamarákat minél hamarább felállítsák, mert a tulajdonosokkal közvetlenül akarunk érintkezni egy asztalnál, nem pedig átszengetve a ka­runk ügyeibe beleszólni. Mindezek megvalósítását tűz­tem ki nem a magam, hanem a Szövetség köve­tendő programmjául. A mai közgyűléssel a két régi Szövetség testben és lélekben egyesült és nem ismerünk többé Gyakorlókat, vagy Szakszervezetet, vagy Maurer-Szövetséget, csupán az Országos Gyógyszerész Szövet­séget. A Szövetség boldogulása, karunk fellendítése a programmal. Ennek a végrehajtására valameny­­nyien válvetve fogunk munkálkodni. Isten áldását kérem a munkánkra ! Schrantz beszédét a közgyűlés viharos lelke­sedéssel éljenezte meg. A következő pont a választmányi tagok meg­választása volt. Elnök bemutatta a hivatalos listát, amelyet egy jelölő­bizottság állított össze hosszas tárgyalások és alapos megfontolás után. A közgyűlés a hivatalos listát a legteljesebb egyetértéssel elfogadta. Nem akadt egyetlen tag sem, aki az összhangot meg akarta volna zavarni. Meglátszott, hogy itt érett, komoly emberek akarata érvényesül és hogy az örök lázongó, turbulens „szaktársak" most másfele vannak angazsálva. Ezek után elnök megválasztot­taknak jelentette ki a következőket: Választmányi rendes tagok: 1 Balog­h István, 2 Barcs Béla, 3 Bencsik béla, 4 dr. Blantz Béla, 5 dr. Bolgár Imre, 6 Bontha Jenő, 7 Cserenyei Géza, 8 Filep Béla, 9 Gergye Béla, 10 Gyarmathy Imre, T1 Harz Lajos, 12 Hauer Dávid, 13 Heller Izidor, 14 Kováts István, 15 Mészáros István, 16 Mik­­lóssy Géza, 17 Millner György, 18 Nagy Dénes, 19 Ottinger Vilmos, 20 Pronievicz Ferenc, 21 Reismann Marcell, 22 Rein­hardt József, 23 Sz. Szász Tihamér, 24 Székely Jenő János, 25 Tischler János, 26 Vasváry Béla, 27 Viola Lajos, 28 Viz­­teleky Bianka, 29 és 30 két egyetemi hallgató részére tar­tatott fenn Választmányi póttagok lettek: 1 Buziássy László, 2 dr. Décsi György, 3 Dobos Gábor, 4 Fodor Illés, 5 Komjáthy Já­nos, 6 Siklósi Henrik, 7 Szentpéteri Kun Mária, 8 Máday László, 9 Perin Béla, 10 Pozsgay József, 11 Thury Andor, 12 Varga Pál. A számvizsgáló bizottságba beválasztották: 1 Jakabffy Géza, 1 Rácz Ernő, 3 Steuer Izor. Az indítványok tárgyalása következvén sorra, felolvastatott Millner György indítványa, amelyben hervadhatatlan érdemeik elismeréséül Kiss Károly és Manner Armand kollegákat a segédi kar hosszú éve­ken át volt kiváló vezetőit tiszteletbeli elnökökké meg­választani ajánlja. A gyűlés az indítványt igaz és őszinte lelkesedéssel elfogadta. A jelenlevő Kiss Károly szólásra emelkedett: — T. Közgyűlés — mondotta — méltóztassék megengedni, hogy ezt a megtisztelő kitüntetést meg­köszönjem. Minden alkalommal a gyógyszertártulaj­donosok testületében, amíg élek, azon leszek, hogy a gyógyszerészsegédek jogos kívánságait teljes erőmmel és meggyőződésemmel előmozdítsam. Ez lesz az én hálám a tiszteletbeli elnökké való meg­választásomért. Bozó János indítványát, mint elkésettet, a vá­lasztmányhoz utasították Több tárgy nem lévén, Schrantz elnök szólásra emelkedett, s zárószavaiban a következőket mondta: — Közgyűlésünk minden pontját letárgyal­tuk. Azt hiszem, hogy a mai munkánkkal egy ered­ményesebb és jobb jövőnek raktuk le alapját. Ké­rem a Szövetség tagjait, hogy azzal az odaadó munkával és kitartással legyenek a most megvá­lasztott tisztikarnak segítségére, amilyent a rég­múltban is valamennyiöktől tapasztaltam. — Ezek után köszönetet mondott a Testületnek a terem átenge­déséért, a megjelenteknek és a román katonai pa­rancsnokság képviselőjének, aki pár szóval meg­köszönte az üdvözlést. Ezzel az ülés véget ért s nyomban utána az újonnan megválasztott választmányi tagok tartották meg első választmányi ülésüket. fSzt.J

Next