Gyógyszerészek Lapja, 1919 (14. évfolyam, 1-22. szám)
1919-10-10 / 15. szám
12. oldal, Gyógyszerészek Lapja A jelentkezések a Gyógyszerésztestület titkári hivatalában igen szépen folynak. Sajnos azonban, hogy éppen segédkartársaim nem jelentkeznek a tagok sorába, bár ők, különösen a családosok, nősek, volnának legjobban ráutalva a közös beszerzési akcióra ! Tervem az, hogy a lényegesen olcsóbb élelmiszereken kívül, ruházati cikkekkel, fehérneművel, cipővel, illetve cipőhöz való anyagokkal is ellássuk a beszerzési csoport tagjait. Nagyon szeretném keresztül vinni azon tervemet, miszerint a cipőkészítés és javítás, valamint a szabóipar teendői is központilag a beszerzési csoportból volna szervezve. A tömegbeszerzés összes előnyeit ki kell használnunk és tagjainknak sok oly előnyt kell nyújtanunk, melyeket a jövőben esetleg javuló viszonyok közepette sem fognak a magánkereskedelem keretei között megtalálni. Biztosítottam az alakuló beszerzési csoportot 200 drb. hízott disznó szállításáról, biztos reményünk van tűzifa, gabona, zsír beszerzésére úgy, hogy a legfontosabb cikkek teljesen biztosítva vannak! Csak a kollegáim pártfogására, bizalmára van még szükségem és fáradozásomat legnagyobb siker fogja koronázni." Úgy halljuk, hogy a Testület gazdasági bizottsága a a jelentkezés záros határidejét október 20-ig tolta ki, kívánatos volna ha az igen tisztelt Kartársak ez ideig okvetlenül beiratkoznának. Aki Szövetségünk útján a belépési nyilatkozatot meg nem kapta volna, az forduljon a Gyógyszerésztestület (Aggteleki utca 8. szám) titkári hivatalához. Rövid hírek. Demeter Kornél szászvárosi gyógyszerész a nagyszebeni kormányzótanácstól Kolozsváron felállítandó gyógyszertárra kapott engedélyt. A Népegészségügyi Minisztérium a Központi Gyógyszerüzem felszámolási munkálatainak elvégzésére Lippai Károly ezredes gyógyszerészt küldte ki. Az orvoskari dekanátus Toffler Sándor, Oxhorn Gyula és Pikó Zoltán gyógyszertanhallgatókat kihallgatásra rendelte, mivel nevezettek ellen a kommünből kifolyólag vádakat emeltek. A vizsgálat eredményét annak idején közölni fogjuk. A rendőrség letartóztatta Vucsetics Ferenc gyógyszerésztanhallgatót, aki tíz rendbeli csalást követett el. Ismerőseitől előleget vett fel azzal az ígérettel, hogy zsírt és más élelmiszert szerez nekik. Wiener Neustadtban az öngyilkos Samuellyről Englisch Adolf osztrák kollegánk, ki az ottani hadikórházban teljesít szolgálatot, készítette az első fényképfelvételt, mely a mi illusztrált lapjainkban is megjelent. Kevesen tudják, hogy Friedrich István miniszterelnök Friedrich János malackai gyógyszerész fia. Kiszling Lászlót a pozsonyi cseh-szlovák minisztérium megbízta a körmöcbányai Gazdik gyógyszertér vezetésével. A Népegészségügyi Minisztérium a X-ik fizetési osztályba sorolt állami gyógyszerészek havi 633, mind hatszázharminchárom korona fizetést kapnak. Lehet ebből megélni! ? Olvasóinkhoz. Lapunk postai szétküldése amellett hogy költséges és késedelmes, sok nehézséggel is jár. Arra kérjük tehát a gyógyszertárakat, hogy a megjelenés előtti napokon (9-én, 19-én és 29-én délután) küldjenek be a kiadóhivatalba az ott kondícióskodó összes kollegáink lapjaiért, hogy így pontosan és gyorsan megkaphassák legfrissebb példányainkat. Címváltozások okvetlenül bejelentendők! 15. szám. PELLENGÉR. ..................................................................................niS Ebben a rovatban kipécézünk mindenkit, aki a kari tisztesség, a kollegialitás, vagy az emberiesség ellen vét. Tudjuk, hogy ez hálátlan mesterség, de csakis a nyilvánosság radikális eszközével tudjuk pályánkat megtisztítani s a kinövéseket lenyesegetni. * * * A technikák, pénztárnoknők, stb. ügyeivel elvből nem foglalkozunk, mert hivatásunk a gyógyszerészet ügyéhez köt. De emberek, melegen és humánusan érző emberek lévén, nem mehetünk el szó nélkül a mellett a megtörtént eset mellett, hogy egy igen jól szituált budai gyógyszertáros úr a pénztárnoknője fizetését havi 400 koronáról 200, mond kettőszáz koronára szállította le. Nyilvánosan felszólítjuk nevezett urat — kinek nevét elnézően ezúttal még nem közöljük —, hogy adjon legalább használati utasítást is alkalmazottjának, hogy abból a rongyos pár korona éhbéréből miként tudjon megélni? * * * Régi és kedves szokása egyik-másik tulajdonosnak, hogy a hozzá ajánlkozókat ezzel a stereotip válasszal küldi el: „majd levélben értesítem elhatározásomrólTermészetesen hogy azután : várhatsz babám, elvárhatsz . . . Ezek a jó urak elfelejtkeznek az udvariasság legelemibb követelményeiről is. Az utóbbi napokban több kollega fordult panasszal hozzánk, hogy egy fővárosi nagyhírű principális, aki gondnokot keres, hetek óta bolonddá tartja őket. Figyelmeztetjük az érdekelt urat, ha nem siet elsajátítani a köteles udvariasság elemi szabályait, akkor kénytelen leszünk neki nyilvánosan — és természetesen nevére adressálva — leckéket adni, amiben úgy sejtjük, aligha lesz köszönete . . . * * * Az örök handlék, a gscheftelők, a minden szenvedésből, nyomorúságból tőkét kovácsolók újra éledni kezdnek. Rávetették magukat a gyógyszerekre s azóta az árak a barométert is megszégyenítő gyorsasággal szökkennek fel a végtelenségig. Az ezrekbe és tízezrekbe menő árakat könnyű szívvel ejtik , és nincs oly gyógyszer, amelyre hálójukat ki nevetnék. Ennek a botrányos állapotnak egyszer már véget kell vetni. Ha az uzsorások hada önmagától nem tér észre, majd lesz gondunk rá, hogy az illetékes fórum üssön szét közöttük. Vannak az életnek megtört, szárnyaszegett vándorai, akik egy emberöltő után a társadalom könyörületére vannak utalva. Pályánkon is sok a szerencsétlen, önmagával tehetetlen, vagyontalan aggi és becsületbeli kötelességünk ezeken segíteni. Két öreg, megrokkant segéd kollega, egyik 73, másik 75 éves, elmentek a nagy, a hatalmas Testülethez segítségért. Tele reménnyel. Az egyik kapott tíz korona segélyt, a másik azt se. Eljöttek hozzánk, a nincstelen, a kezdő Szövetséghez, és mi egyiknek 100 , a másiknak 125 korona egyszeri segélyt utaltunk ki. Érezzük, hogy ez is gyalázatosan kevés ma. Hasonlóképpen járt egy elhalt kollegánk világtalan özvegye. Annak is tíz korona segélyt utalt ki a Testület. Vájjon hova lett az emberek szíve ebben a nagy világégésben? Talán sohase is volt . . .