Gyógyszerészek Lapja, 1923 (18. évfolyam, 1-31. szám)

1923-01-01 / 1. szám

1­ 2 oldal, Gyógyszerészek Lapja 1. szám. A segédek mozgalma éppen az ilyen hasonló érdekellentétek és fonák helyzetek orvoslásáért indult meg, tehát ex offo el kell utasítani minden olyan kísérletet, amely a jelen helyzetet akár állandósítaná, akár bonyolultabbá tenné, akár látszólagos rendezés ürügye alatt még inkább rontaná, és ez a javaslat, mint az alábbiakban ki fogom tüntetni, mind a hármat műveli. A mai szeszélyes, habár szóbeli szerződés és rendszert, amely a kínálat és a kereslet viszonyai szerint váltakozik, fentartja, hiszen nem kötelezi a Testület tagjait az összes, már működésben levő segédek alkalmazására, így jogában állván a kiválasztás, presszionálhatja az alkalmazott segédet bár­mely feltétel elfogadására, sőt maga a javaslat sem zárja ki azt, hogy az 5. és 6. fokozatok kötelezően betartassanak. Tehát már az alkotáskor hiányzik belőle az őszinteség. A jelenlegi rendszer mellett a fizetések fejlődésében elenyésző a haladás, de legalább nem zárja ki azt, hogy az idősebb segéd igényeinek megfelelő helyet találjon. A tervezet azonban, míg felállítja egyrészt a fokozatokat, maga ad quasi utasítást a testületi tagnak a fizetési fokozat szerint való előlépés kijátszására azzal, hogy a kisebb javadalmú gyógyszertárak tulajdonosait, már principió képteleneknek tartja az 5. és 6. fokozatok dotációjának megfizetésére. Hátha ez valóban nem bonyolultság és nem rendszertelenség, akkor e két fogalom meghatározására csak a Testület alkalmas. De ami a legfőbb, ha e javaslat még teljesen és pontosan végre is hajtatnék, akkor is általánosságban, nem javítaná a helyzetet, pláne, ha az 5. és 6. fokozat elesik. A jelenlegi helyzetben, habár lealázó is és a borravaló­­jellegével bír, de tényleg a fizetés növelésére szolgál az úgynevezett újévi remuneráció, amelyet buzgó működésért kapott a meg­állapodáson felül az illető segéd. Ha ezt hozzászámítjuk is a fizetéshez, mint jövedelmet, úgy az eddigi fizetések nem maradnak alul a tervezett javadalmazáson. De hát tulajdonképpen mit segít, vagy segítene a tervezet? 1. Az egyetemen eltöltött két évet nem számítja be a szolgálatba. 2. A segédek alkalmazását, mihelyt magasabb fokozatokra tarthatnak igényt, problematikussá teszi, vagy őket kényszeríti oly igényekre, amelyek a rövid szolgálatra vonatkoznak. 3. Utat nyit titkos szerződések kötésére, s ez által a segédi kar önérzetét megöli. 4. A záróra kérdésében a legridegebben elzárkózik. 5. A maga által proponált javaslat is rábízza a Testület jóakaratára, vagy szeszélyére. Már­pedig, hogy ezek némelyikében mennyi jóakarat van, azt látjuk. Meggyőződhetik a segédi kar arról, hogy a Testület, amidőn a megtagadásról van szó, akkor egységes, amikor pedig a segédek érdekeinek kielégítéséről van szó, akkor teljesen tehetetlennek vallja magát. Mutassa meg a segédi kar, hogyha eddig békés után igyekezett kívánalmainak érvényt szerezni, elég bátor arra is, és elég erős, hogy ezt, ha kell, erélyes eszközökkel is követelje. El lehetünk készülve rá, hogy a támadás a Testület részéről nem fog elmaradni, csakhogy az mutatja értékét a gyümölccsel megrakott fának is, hogy éppen az ellen törnek kővel és botokkal. Tagadhatatlan, hogy a főnöki karban is vannak barátjai a korpótlék alaprendszerének, egyáltalán a segédi kar jogos kívánságainak, akik élén a Testület elnöke, Filó János áll. De úgy látszik túlnyomó részben vannak azok, akik az ő jó törekvéseit megbénítják, s ezeknek symbolizálója a mi saját külön magántudósunk. Ezekről egy más cikk keretében fogok szólani. Ezeknek tulajdoníthatja tehát majd a Testület összessége, ha a közgyűlés végszava is ez lesz: „Eb ura fakó!”. Új esztendő napján ha komoly mérleget akarunk készíteni az eddig lezajlott harcról, úgy csak azt a szomorú tényt kell megállapítanunk, hogy a tulajdonosi kar ve­szített, de az alkalmazotti kar sem nyert. Ha felülemelkedünk az elfogult szemponto­kon, úgy csak sajnálhatjuk azt a rengeteg energiát, időt és pénzt, amit a harc eddigi lefolyása meg­emésztett. Az eddigi eredmény nem mutat sem­milyen irányban haladást és nem biztosít a har­coló feleknek semmi komoly eredményt. Mi is történt tulajdonképen közöttünk? Tény az, hogy a tulajdonosi karban már ős­idők óta sokan voltak olyanok, akik a szabad­egyezkedést úgy értelmezték, hogy a nagy kínálat következtében az alkalmazottat a létminimumon alul fizették. Ennek egyenes következményeként az alkalmazotti kar egy igen nagy százalékának lelkében nagyfokú elkeseredés érlelődött. Kezdett ellenséget látni principálisában, ki az ő kényszerű helyzetét önző módon kihasználja és munkáját ki­­uzsorázza. Apránként aztán önként megmérgező­­dött a kari közélet levegője elannyira, hogy ma INDA a legerősebb sósborszesz (Székely termék) Gyártják az INDA-MŰVEK, BALÁZSOVICH SÁNDOR R.-T. Budapest, X. kerület, Liget­ utca 20. szám és Sepsiszentgyörgy ————— TELEFON JÓZSEF 59­00 —— !

Next