Gyógyszerészek Lapja, 1925 (20. évfolyam, 1-20. szám)

1925-01-01 / 1. szám

2. oldal. Gyógyszerészek Lapja 1. szám. Lopjon be egyesületünkbe ! nek a híve. Ellensége tehát annak a sze­mélyeskedő és újabb viharokat provokáló szakpolitikának,a­melyet Gaál kiküldötteink előtt tett kijelentésével fényesen beigazolt. S ha már itt tartunk, legyen szabad ezt kérdeznünk , mit szólt volna a gyógyszer­­tártulajdonosi kar ahhoz, ha az alkamazotti kar vezetősége tett volna ilyen kijelen­tést, mert ugyanannyi joggal tehette volna, mondván: nem tárgyal, míg Gaál és Kori­­zsánszky a vezetők... Mi nem tettük ezt. Soha nem befolyá­soltuk a tulajdonosi kar tagjait abban, hogy kit válasszon vezéreivé, m­ert ezt a dolgot mindenkor a tulajdonosi kar belső ügye­ként kezeltük és respektáltuk. Soha nem kívántuk személyek fejét s ezzel bebizonyí­tottuk, hogy soha nem is személyesked­tünk. A személyek működését tettük bí­rálat tárgyává, ha megtámadtak, ha szabadnap­jainkat erőszakkal elvették, lapunk hasábjain védekeztünk, tehát pusztán emberi jogaink­kal éltünk, amikor a megsemmisítésünket célzó pergőtűzre, a háború szankcionálta kódex szerint is, gránátokkal feleltünk. S bár a nem általunk felidézett háborúban az alkalmazott kartársak egy részének saj­nálatos nemtörődömsége, továbbá tagja­inknak a féktelen terrorral szembeni te­hetetlensége miatt alul is maradtunk, a gyógyszertár-tulajdonosi kar már csak a saját józanul felfogott érdekében sem teheti magáévá a trianoni béke állás­pontját. De még kevésbé oszthatja azt a nézetet, mely a trianoni békét is felülmúlva, diktálni szeretné még azt is, hogy kit vá­lasszon szervezetünk a maga vezéreivé. Most pedig úgy a tulajdonos, valamint alkalmazott kartársainknak meglepetéssel szolgálunk. Amikor ugyanis kiküldötteink a cézári ultimátumot meghozták, választ­mányunk azzal az üzenettel küldte vissza őket, hogy hajlandó vezetőiről a Gaál kíván­ságához mérten lemondani, ha a gyógyszertár­tulajdonosi korporációk választmánya garan­­tálja Gaál ígéreteinek a teljesítését. S most, t. olvadóink, méltóztassanak jól ide figyelni. Gaál lényegben ezt vála­szolta: Gaál Endre becsületszavára kije­lenti, hogy ígéreteit teljesíti, de más garanciát adni nem hajlandó. Mi, akik jól ismerjük Gaál gyógyszerészsegédi múltját és mi, akik már annyi ígéretet kaptunk ez élet­ben, nem tehettük magunkévá ezt a be­csületszóval spékelt egy ember ígéretét, mert itt egy egész egyesületről van szó­, amelynek vezetői felelősséggel tartoznak az utókornak. Az egyesület tehát nem kötheti hozzá életét egy egyesületi vezető­ember szóbeli ígéretéhez, hiszen valameny­­n­yien halandó emberek vagyunk s mi történne például akkor, ha Gaált­­ vala­milyen baleset érné és utóda az ígéreteket tel­jesíteni nem volna hajlandó? Éppen ezért választmányunk, beható tanácskozás után, öt ellenében tíz szavazattal elhatározta, hogy Egyesületünk függetlenségét a ren­des közgyűlésig is megtartja és megvédi, mert Egyesületünk vezetői tartoznak ezzel a vidéki tagok tömegének is, kiknek bi­zalma a legutóbbi közgyűlésen a vezetői pozíciók további megtartására ösztönözte őket. Választmányunk ilyen értelemben való állásfoglalása óta két, a vezetőségünk mellett szavazó választmányi tagtársunk principálisát Gaál Endre magához kérette és felszó­ltot­ta őket arra, hogy presszionálják alkalmazottaikat az Egyesületünkben betöltött választmányi tagságukról való lemondásra . . . Egy másik eset pedig így fest. Lapunk tördelési ügynökének két nagy fővárosi cégnél egy bizalmas átiratot mutattak. Az átirat szerint tilos a „gyógyszerészsegé­­dek“ lapját hirdetéssel támogatni. Azok ugyanis, akiknek az igazság kellemetlen lehet, a hirdető feleink leterrorizálásával óhajtják az alkalmazotti kar szócsövét meg­ölni Egy harmadik eset — és ez a leg­­szomorúbb­­ így fest: A fővárosi alkalmazotti kar egy része, miként a múltban már láttuk, ezúttal is vállalkozik a sirásó szerepére és csatla­kozik azokhoz, akik a „feszítsd meg“-ot ordítják. A fővárosban sorra járják a pa­tikákat, agitálnak vezéreink ellen és jobb ügyhöz méltó buzgalommal hangoztatják, hogy ők hisznek a kázpótlékpénztár meg­valósításában és több más szociális intéz­kedésre vonatkozó puszta ígéretekben is, ugyanakkor pedig nem látják azt, hogy Gaál a garancianélküli - tehát komoly­talan - ígéreteinek közénk való dobásá­val bizonyára csak éket akar közénk verni, hogy aztán a félrevezetett tagjaink láza­­dozásának Egyesületünkre háramló, le­gyengítő, sőt lezüllesztő következményeit a

Next