Gyógyszerészek Lapja, 1925 (20. évfolyam, 1-20. szám)
1925-01-01 / 1. szám
2. oldal. Gyógyszerészek Lapja 1. szám. Lopjon be egyesületünkbe ! nek a híve. Ellensége tehát annak a személyeskedő és újabb viharokat provokáló szakpolitikának,amelyet Gaál kiküldötteink előtt tett kijelentésével fényesen beigazolt. S ha már itt tartunk, legyen szabad ezt kérdeznünk , mit szólt volna a gyógyszertártulajdonosi kar ahhoz, ha az alkamazotti kar vezetősége tett volna ilyen kijelentést, mert ugyanannyi joggal tehette volna, mondván: nem tárgyal, míg Gaál és Korizsánszky a vezetők... Mi nem tettük ezt. Soha nem befolyásoltuk a tulajdonosi kar tagjait abban, hogy kit válasszon vezéreivé, mert ezt a dolgot mindenkor a tulajdonosi kar belső ügyeként kezeltük és respektáltuk. Soha nem kívántuk személyek fejét s ezzel bebizonyítottuk, hogy soha nem is személyeskedtünk. A személyek működését tettük bírálat tárgyává, ha megtámadtak, ha szabadnapjainkat erőszakkal elvették, lapunk hasábjain védekeztünk, tehát pusztán emberi jogainkkal éltünk, amikor a megsemmisítésünket célzó pergőtűzre, a háború szankcionálta kódex szerint is, gránátokkal feleltünk. S bár a nem általunk felidézett háborúban az alkalmazott kartársak egy részének sajnálatos nemtörődömsége, továbbá tagjainknak a féktelen terrorral szembeni tehetetlensége miatt alul is maradtunk, a gyógyszertár-tulajdonosi kar már csak a saját józanul felfogott érdekében sem teheti magáévá a trianoni béke álláspontját. De még kevésbé oszthatja azt a nézetet, mely a trianoni békét is felülmúlva, diktálni szeretné még azt is, hogy kit válasszon szervezetünk a maga vezéreivé. Most pedig úgy a tulajdonos, valamint alkalmazott kartársainknak meglepetéssel szolgálunk. Amikor ugyanis kiküldötteink a cézári ultimátumot meghozták, választmányunk azzal az üzenettel küldte vissza őket, hogy hajlandó vezetőiről a Gaál kívánságához mérten lemondani, ha a gyógyszertártulajdonosi korporációk választmánya garantálja Gaál ígéreteinek a teljesítését. S most, t. olvadóink, méltóztassanak jól ide figyelni. Gaál lényegben ezt válaszolta: Gaál Endre becsületszavára kijelenti, hogy ígéreteit teljesíti, de más garanciát adni nem hajlandó. Mi, akik jól ismerjük Gaál gyógyszerészsegédi múltját és mi, akik már annyi ígéretet kaptunk ez életben, nem tehettük magunkévá ezt a becsületszóval spékelt egy ember ígéretét, mert itt egy egész egyesületről van szó, amelynek vezetői felelősséggel tartoznak az utókornak. Az egyesület tehát nem kötheti hozzá életét egy egyesületi vezetőember szóbeli ígéretéhez, hiszen valamenynyien halandó emberek vagyunk s mi történne például akkor, ha Gaált valamilyen baleset érné és utóda az ígéreteket teljesíteni nem volna hajlandó? Éppen ezért választmányunk, beható tanácskozás után, öt ellenében tíz szavazattal elhatározta, hogy Egyesületünk függetlenségét a rendes közgyűlésig is megtartja és megvédi, mert Egyesületünk vezetői tartoznak ezzel a vidéki tagok tömegének is, kiknek bizalma a legutóbbi közgyűlésen a vezetői pozíciók további megtartására ösztönözte őket. Választmányunk ilyen értelemben való állásfoglalása óta két, a vezetőségünk mellett szavazó választmányi tagtársunk principálisát Gaál Endre magához kérette és felszóltotta őket arra, hogy presszionálják alkalmazottaikat az Egyesületünkben betöltött választmányi tagságukról való lemondásra . . . Egy másik eset pedig így fest. Lapunk tördelési ügynökének két nagy fővárosi cégnél egy bizalmas átiratot mutattak. Az átirat szerint tilos a „gyógyszerészsegédek“ lapját hirdetéssel támogatni. Azok ugyanis, akiknek az igazság kellemetlen lehet, a hirdető feleink leterrorizálásával óhajtják az alkalmazotti kar szócsövét megölni Egy harmadik eset — és ez a legszomorúbb így fest: A fővárosi alkalmazotti kar egy része, miként a múltban már láttuk, ezúttal is vállalkozik a sirásó szerepére és csatlakozik azokhoz, akik a „feszítsd meg“-ot ordítják. A fővárosban sorra járják a patikákat, agitálnak vezéreink ellen és jobb ügyhöz méltó buzgalommal hangoztatják, hogy ők hisznek a kázpótlékpénztár megvalósításában és több más szociális intézkedésre vonatkozó puszta ígéretekben is, ugyanakkor pedig nem látják azt, hogy Gaál a garancianélküli - tehát komolytalan - ígéreteinek közénk való dobásával bizonyára csak éket akar közénk verni, hogy aztán a félrevezetett tagjaink lázadozásának Egyesületünkre háramló, legyengítő, sőt lezüllesztő következményeit a