Gyógyszerészek Lapja, 1932 (27. évfolyam, 1-24. szám)
1932-01-01 / 1. szám
XXVII. évfolyam, 1. szám, Budapest, 1932. január 1. Gyógyszerészeti Lapja Az Oklordes Gyógyaűrészek Országsa Egyesületének hivatalos közlönye A MAGYAR GYÓGYSZERÉSZET TÁRSADALMI, KULTURÁLIS ÉS TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA Megjelenik minden hónap 1-én és 15-én Egyesületi tagok díjtalanul kapják. Előfizetési ára: negyedévre 6 Pengő Felelős szerkesztő : MÁTRAY GUSZTÁV Főmunkatársak: Dr. BOKOR LÁSZLÓ, MÉSZÁROS DEZSŐ Szerkesztőség és kiadóhiv.: Vil., Népszinház u. 24. I. emelet 2. — Telefon : József 403—14. — Hivatalos órák d. e. 8—1-ig. Postalakpénzt. csekksz 1931- 1033. év. Irta: Láng Oszkár, az Oki. Gyógyszerészek Országos Egyesületének alelnöke. Az óra csendesen veri a tizenkettőt. Bezáródik mögöttünk az 1931. év kapuja. Az új esztendő küszöbéről visszatekintve, fájdalmasan állapíthatjuk meg, hogy az elmúlt esztendő céltalan küzdelmeknek és szertefoszlott álmoknak vált hajlékává. Az 1932-dik év kezdetén csalódásoktól lesújtva, de csüggedetlen hittel és törhetetlen akarattal az ajkamon, kívánok kellemesebb és sikerekben gazdagabb új esztendőt alkalmazott kartársainknak, mint a most lezárt év volt. Ez a jó kívánságom nemcsak azoknak szól, akik továbbra is bizalommal tekintenek vezetőségünk megfeszített munkája elé, hanem azokra is vonatkozik, akiknek lelkéből esztendők csalódásai után vezetőségünk iránti bizalom kialvófélben van. Egyesületünk vezetősége öt esztendeje küzd heroikus erőfeszítéssel és soha meg nem szűnő ambícióval céljainak megvalósításáért. Fáradozásaink közepette nem egyszer kerültünk jogos, de igen sokszor indokolatlan kritika heves pergőtüzébe. Mi álltuk a kritikát s vártuk, hogy kritizálóink részéről is majd csak elhangzik egy-egy ügyes, életrevaló ötlet, valami célszerű, pozitív terv, amely kivitel tekintetében közelebb visz bennünket céljaink megvalósításához. Kritikusainknak szintén negatív irányú ténykedései semmivel sem lendítették előre ügyünket, így történhetett meg, hogy az elmúlt esztendőben előbbrehaladás helyett visszafejlődés volt tapasztalható: a munkanélküliség, a túlhajtott fizetéscsökkentés, az adók áthárítása, a remuneráció megszűnése, mind a mai rezsim idejére esett. De kérdem én kedves kartársaimtól, vájjon nem ugyanaz a helyzet-e a többi pályákon is, nincs-e ott is állandó fizetésredukció, állásnélküliség s ennek a nagy válságnak az okát mindenütt csak a vezetőségben kell keresni ! Nem végzetes dolog-e, a mi szempontunkból, hogy tulajdonos és alkalmazott között, bár e kettőnek egynek kellene lenni, disharmonia mutatkozik! Szomorú tény ez, melynek kiküszöbölése múlhatatlanul szükséges, de jóakarat és áldozatkészség nélkül ez nem lehetséges. Tulajdonos kartársaink részéről tehervállalás helyett csak ígéretek hangzottak el. Az ígéretek csak puszta szavak maradtak, melyeknek beváltására ez ideig nem került a sor. Mindannyian tudatában vagyunk annak, hogy beteg az egész világ, de tudja meg a tulajdonosi kar is, hogy ebben a nagy kórházban, melyben ennek a nagy válságnak a betegei fekszenek, a többiek között van egy rendkívül súlyos beteg: a magyar gyógyszerész-alkalmazotti kar. Mi ennek az évnek a küszöbén is, mint minden esztendőben, beteg társadalmi osztályunk ágya elé hívjuk konzultálni aulajdonosi kart, hogy közös elhatározással, közösen megválasztott gyógyító eszközökkel állíthassuk talpra haldokló társadalmunkat. Úgy érzem, hogy ütött a tizenkettedik óra s elkövetkezett a cselekvés ideje. Munkanélküliek százai járják a reménytelenség országútját, az elkeseredés lángja toronymagasra csap fel. Ha tulajdonok kartársaink nem látják be, hogy az adott helyzeten múlhatatlanul változtatni kell, ha a megértés szelleme és az egymásra utaltság érzete helyett az emberi önzés és kicsinyesség fogja cselekvésüket irányítani, akkor a most következő 3932-dik esztendő nem a béke és egyetértés, hanem a jogos és igazságos törekvéseinkért folytatott erőteljesebb küzdelem jegyében fog lefolyni.