Gyógyszerészek Lapja, 1932 (27. évfolyam, 1-24. szám)
1932-01-01 / 1. szám
Miért késnek az uj gyógyszertári jogosítványok ? Alkalmazott gyógyszerészek a lezárt sorompó előtt. Uj gyógyszertárak felállítását és szociális helyzetük rendezését kérik. Irta: Mészáros Dezső okt. gyógyszerész. (Megjelent az Újság december 20.-iki számában.) Az Újság hasábjain gyakran jelennek meg egészségügyi közlemények, fejtegetések, amelyek reflektor fényével világítanak be a gyógyszerészet belső életébe, hogy nagyszámú megoldásra váró problémáiban segítségére lehessenek. Az intézkedések homlokterében mindenkor és minden időben a gyógyszertári jogadományozásokat vitatott rendszere állott. A múltban ez a rendszer az alkalmazott gyógyszerészek között sok igazságtalanságnak és jogos elkeseredésnek magvát hintette el. Mint a szú a fába, úgy fészkelte be magát a társadalom széles rétegei között is az a hit a köztudatba, hogy a patikajogok odaítélésénél nem az érdem, nem egy hosszú életben eltöltött becsületes munka, nem a közért és tudományos téren kifejtett tevékenység, hanem az összeköttetés a legdöntőbb tényező. Egyesek, kétszer-háromszor is szereztek maguknak patikajogot, ugyanakkor mások, minden kvalifikációjuk dacára, az igazságos elbírálásnak még a reménységét is elvesztették. Múltról beszélek, mert a gyógyszertári folyamodások előtt érthetetlenül néhány éve le van zárva a sorompó. Pedig tires sorokba lehetne állítani azokat a kiérdemesült, idős alkalmazottgyógyszerészeket, kiknek háta mögött egy emberöltő tisztes munkája áll és azokat, akiknek köztevékenységük révén, minden érdemük megvan a patikai jognyerésre. Az ország el van látva gyógyszertárakkal, leálljuk az ellenvetést. Van benne igazság! A gyógyszertárak száma nagy, de kicsiny Magyarország területén, még mindig vannak falvak, községek, ahol egy-egy gyógyszerész szerényen megélhetne. Továbbá fejlődő nagy városaink, ahol az épületei gombamódra nőnek ki a földből és a szaporodó lakosság gyógyszerszükséglete sürgősen követeli új gyógyszertárak felállítását. A dolog természetéből önként következik, hogy a tulajdonos gyógyszerészek saját jól fölfogott érdekükben, száz év óta ellenzik újabb jogok eligálását. Legtöbb sérelmeik kútforrásának és gazdasági helyzetük hanyatlásának okául, a gyógyszertárak szaporodását szokták megjelölni. Ez az érvelés azonban csak ott s akkor helytálló,ahol az új gyógyszertár a már meglévő megélhetését veszélyezteti. Olyan helyeken azonban, ahol gyógyszertár nincs, de kifejezetten közegészségügyi szempontok s a lakosság igényei követelik meg új gyógyszerár felállítását, minden sablonos érv és ellenvetés elveszíti jogosultságát. Néhány esztendős szünet után, igazán megérett már a helyzet arra, hogy a népjóléti minisztérium megfontolás tárgyává tegye, hogy nem volna-e időszerű a leeresztett sorompókat egy kicsit felemelni és az arra érdemeseket keresztül engedni a túlsó oldalra? Egynéhány szükséges és indokolt jogadományozás azonban csak azoknak a sorsát befolyásolja és döntené el, akik azok közé a szerencsés kiválasztottak közé tartoznának, akiket a miniszteri kegy és jóindulat boldog patikatulajdonossá léptetne elő. A sorompón innen marad azonban még néhány száz alkalmazott és munka nélkül lévő gyógyszerész, tengődve a mának nincstelensége s a holnap bizonytalasága között. Nincs nyugdíjunk, fizetésünk a múló évekkel arányosan lefelé csökken. Ha kopik a munkaerőnk, ha lábunk nem bírja az iramot, ha agyunk képtelen már a nagy figyelmet és éberséget igényelő munkára, akkor úgy állunk itt, mint pusztában a kútgém; egyedül, szociális biztosítás nélkül, tisztán az emberi könyörületességre rászorulva. A társadalom előtt is önkéntesen fölmerülhet a kérdés, hogy az öreg kor és megrokkanás nyomorának enyhítésére, miért nem csináltak a gyógyszerészi törvény megalkotói már régen valami jóléti intézményt. Felmerülhet az a gondolat is, hogy akiknek a fennálló kötött rendszer mellett sikerült a sorompó túlsó oldalára átjutni, miért nemjönnek szociális alkotásokkal segítségére azoknak, akik éppen a kötött rendszer következtében kénytelenek a sorompón innen maradni? Ilyen irányú kísérletezések már 25 éve folynak! Tulajdonos-kartársaink nagy részében és ennek vezetőségében mindenkor megvolt az alkalmazott gyógyszerészek törekvéseinek jóakaratú támogatása; sajnos, a kisebbségnek mindig sikerült, törvényes rendelkezés híjján, az összesség akaratát elgáncsolni. Osztrák szomszédaink ezt jobban csinálták! Az osztrák alkalmazottgyógyszerészek szövetsége most ünnepelte fönnállásának 40 éves jubileumát. Erre az ünnepélyre meghívták Európa minden államának gyógyszerész-képviselőit. Ott voltunk mi is. Amit íttunk, az nem is jubileum, hanem, diadalmi ünnep volt az utóbbi évek alatt elért eredmények fölött. Fokozatos szívós munkával.