Gyógyszerészek Lapja, 1932 (27. évfolyam, 1-24. szám)

1932-01-01 / 1. szám

Miért késnek az uj gyógyszertári jogosítványok ? Alkalmazott gyógyszerészek a lezárt sorompó előtt. Uj gyógyszertárak felállítását és szociális helyzetük rendezését k­érik. Irta: Mészáros Dezső okt. gyógyszerész. (Megjelent az Újság december 20.-iki számában.) Az Újság hasábjain gyakran jelennek meg egészségügyi közlemények, fejtegetések, amelyek reflektor fényével világítanak be a gyógyszerészet belső életébe, hogy nagyszámú megoldásra váró problémáiban segítségére lehessenek. Az intézkedések homlokterében mindenkor és minden időben a­ gyógyszertári jogadományozáso­kat vitatott rendszere állott. A múltban ez a rend­szer az alkalmazott gyógyszerészek között sok igazságtalanságnak és jogos elkeseredésnek mag­­vát hintette el. Mint a szú a fába, úgy fészkelte be magát a társadalom széles rétegei között is az a hit a köztudatba, hogy a patikajogok odaítélésénél nem az érdem, nem egy hosszú életben eltöltött becsületes munka, nem a közért és tudományos téren kifejtett tevékenység, hanem az összekötte­tés a legdöntőbb tényező. Egyesek, kétszer-három­­szor is szereztek maguknak patikajogot, ugyan­akkor mások, minden kvalifikációjuk dacára, az igazságos elbírálásnak még a reménységét is el­vesztették. Múltról beszélek, mert a gyógyszertári folya­modások előtt érthetetlenül néhány éve le van zárva a sorompó. Pedig tires sorokba lehetne állí­tani azokat a kiérdemesült, idős alkalmazott­­gyógyszerészeket, kiknek háta mögött egy ember­öltő tisztes munkája áll és azokat, akiknek köz­­tevékenységük révén, minden érdemük megvan a patikai jognyerésre. Az ország el van látva gyógyszertárakkal, leálljuk az ellenvetést. Van benne igazság! A gyógyszertárak száma nagy, de kicsiny Magyar­­ország területén, még mindig vannak falvak, köz­ségek, ahol egy-egy gyógyszerész szerényen meg­élhetne. Továbbá fejlődő nagy városaink, ahol az épületei­ gombamódra nőnek ki a földből és a sza­porodó lakosság gyógyszerszükséglete sürgősen követeli új gyógyszertárak felállítását. A dolog természetéből önként következik, hogy a tulajdonos gyógyszerészek saját jól föl­fogott érdekükben, száz év óta ellenzik újabb jogok eligálását. Legtöbb sérelmeik kútforrásának és gazdasági helyzetük hanyatlásának okául, a gyógy­szertárak szaporodását szokták megjelölni. Ez az érvelés azonban csak ott s akkor helytálló,ahol az új gyógyszertár a már meglévő megélhetését veszé­lyezteti. Olyan helyeken azonban, ahol gyógyszer­­tár nincs, de kifejezetten közegészségügyi szem­pontok s a lakosság igényei követelik meg új gyógyszerár felállítását, minden sablonos érv és ellenvetés elveszíti jogosultságát. Néhány esztendős szünet után, igazán meg­érett már a helyzet arra, hogy a népjóléti minisz­térium megfontolás tárgyává tegye, hogy nem volna-e időszerű a leeresztett sorompókat egy kicsit felemelni és az arra érdemeseket keresztül engedni a túlsó oldalra? Egynéhány szükséges és indokolt jogadomá­nyozás azonban csak azoknak a sorsát befolyá­solja és döntené el, akik azok közé a szerencsés ki­választottak közé tartoznának, akiket a­ miniszteri kegy és jóindulat boldog patikatulajdonossá lép­tetne elő. A sorompón innen marad azonban még néhány száz alkalmazott és munka nélkü­l lévő gyógysze­rész, tengődve a mának nincstelensége s a holnap bizonytalasága között. Nincs nyugdíjunk, fizeté­sünk a múló évekkel arányosan lefelé csökken. Ha kopik a munkaerőnk, ha lábunk nem bírja az iramot, ha agyunk képtelen már a nagy figyelmet és éberséget igényelő munkára,­­ akkor úgy ál­lunk itt, mint pusztában a kútgém; egyedül, szoci­ális biztosítás nélkül, tisztán az emberi könyörüle­­tességre rászorulva. A társadalom előtt is önkéntesen fölmerülhet a­ kérdés, hogy az öreg kor és megrokkanás nyo­morának enyhítésére, miért nem csináltak a gyógy­szerészi törvény megalkotói már régen valami jó­léti intézményt. Felmerülhet az a gondolat is, hogy akiknek a fennálló kötött rendszer mellett sikerült a sorompó túlsó oldalára átjutni, miért nem­­jönnek szociális alkotásokkal segítségére azoknak, akik éppen a kötött rendszer következté­ben kénytelenek a sorompón innen maradni? Ilyen irányú kísérletezések már 25 éve foly­nak! Tulajdonos-kartársaink nagy részében és ennek vezetőségében mindenkor megvolt az alkal­mazott gyógyszerészek törekvéseinek jóakaratú támogatása; sajnos, a kisebbségnek mindig sike­rült, törvényes rendelkezés híjján, az összesség akaratát elgáncsolni. Osztrák szomszédaink ezt jobban csinálták! Az osztrák alkalmazott­­gyógyszerészek szövetsége most ünnepelte fönnállásának 40 éves jubileumát. Erre az ünnepélyre meghívták Európa minden államának gyógyszerész-képviselőit. Ott voltunk mi is. Amit íttunk, az nem is jubileum, hanem, diadalmi ünnep volt az utóbbi évek alatt elért eredmények fölött. Fokozatos szívós munkával.

Next