Gyógyszerészek Lapja, 1934 (29. évfolyam, 1-24. szám)

1934-01-01 / 1. szám

4. oldal. GYÓGYSZERÉSZEK LAPJA 1. szám.­ solyogva gondolunk majd erre a sivár korszakra, mert biztos jelek mutatják, hogy változások küszö­bén vagyunk. Nézzünk csak egy kicsit ki a patika ajtaján. Túl a faluk, városok határain. Micsoda átalakulá­sok vannak országvilág szerte. Egy egészen új vi­lág van keletkezőben. Nagy politikai pártok, tö­megeket átfogó eszmék semmisülnek meg egyik napról a másikra. Népek és nemzetek öncélúsága lesz a vezérlő gondolat. A felelős kormányok érzik, hogy a dolgok nem maradhatnak úgy, ahogy jelen­leg vannak és el kell következni, sőt siettetni kell minden eszközzel a társadalmi kiegyenlítődés igaz­ságos folyamatát. Ez az alapgondolat irányítja a mi kormányunk ténykedéseit is és ez jogosít fel bennünket annak hirdetésére, hogy az új esztendő törvényszerű bi­zonysággal meghozza ügyeink jobbrafordulását. Az új esztendőben meg fogjuk tenni kezdő lépéseinket a szebb és boldogabb jövő felé.­ ­XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX3iOOOOOOOOOOOQOOOO<OOOOOOOOOOi Ismét Holtponton? Az emlékezetes szeptember végi belügyminisz­tériumi ankéten a minisztérium, a gyógyszertártu­lajdonosi és az alkalmazotti kar képviselői közös akarattal határozták el a szociális intézmények fel­állítását. Az elnöklő Kádár Levente dr. miniszteri tanácsos enunciációja szerint 1934 jan. 1-től kezd­ve minden gyógyszertár minden egyes elkészített vény után négy, illetve három fillért fog a kiadan­dó miniszteri rendelet értelmében a létesülő szociá­lis intézmények javára befizetni a jóléti alapba, an­nak fejében, hogy az új taksában a minisztérium nem szállítja le a munkadíjakat. A gyógyszertártulajdonosi kar képviselői egy­öntetűen hozzájárultak az elnöklő miniszteri taná­csos, illetve Dr. Atzél Elemér min. 6. tanácsos előterjesztéseihez s ennek nyomán a belügyminisz­­térum intéző tényezői a legnagyobb jóakarattal láttak hozzá a határozatok megvalósításához. Mi­előtt azonban a rendelet kiadásra került volna, a belügyminisztérium felszólította a Magyarországi Gyógyszerész Egyesületet, hogy írásban ismételje meg az ankéten történt elhatározásait. Az M. Gy. E. december folyamán foglalkozott a kérdéssel s a kí­vánt beadványt át is nyújtotta a minisztériumnak. A beadvány tartalmáról a tulajdonosi szaksaj­tó közlései nyomán értesültünk s határtalan meg­lepetéssel olvastuk, hogy az abban foglaltak nem egyeznek a miniszteriális ankéten tett elhatározá­sokkal. E beadvány szerint ugyanis a Magyaror­szági Gyógyszerész Egysület az OTI receptek után egyetlen fillért sem hajlandó fizetni, mindaddig, amíg az OTI-nak nyújtott 20 százalék engedmény fennáll, de általában a többi vények után is csak akkor hajlandó fizetni, ha ugyanezt a kötelezett­séget a­ különböző intézmények házi gyógyszer­táraira is kiterjesztik. Mindezekről az ankéten nem volt szó s az M. Gy. E. feltételek szabása nélkül járult hozzá a négy, illetve három fillérek befizetéséhez. Mi teljes mértékben átérezzük, hogy az OTI- nak nyújtott 20 százalék engedmény, különösen a je­lenlegi gyógyszerárszabás mellett igen súlyosan ter­heli a gyógyszertárakat. Ez azonban külön lapra tartozik s a két kérdést junku­mba hozni — az előz­mények után — nem lehet. Annál kevésbbé, mert a 20 százalékos engedmény akkor is fennállna,, ha a jelenlegi taxában a munkadíjtételeket leszállí­tották volna. Mi sokszor sürgettük az OTI szerző­dés felmondását és a 20 százalékos engedmény meg­szüntetését s ezután is mindent el fogunk követni, ami tőlünk tellik, hogy ezt az igazságtalan és sú­lyos megterhelést megszüntessék. Ismételjük azon­ban, hogy a két kérdést egymással kapcsolatba hoz­ni nem lehet, mert az igazság az, hogy a szociális célra felajánlott fillérek ellenében hagyták válto­zatlanul a munkadíjakat, az OTI receptek munka­díjait is, azokat tehát nem lehet kivonni a be­fizetés kötelezettsége alól. Az M. Gy. E. beadványából úgy látjuk, hogy ismét az évtizedeken át jól bevált halogatás és tak­tikázás politikájához akarnak folyamodni. Meg­győződésünk szerint azonban ezúttal ez nem sike­rülhet, mert a minisztériumnak szilárd elhatáro­zása, hogy a szociális intézményeket most dűlőre juttatja, amint ezt Dr. Kádár Levente miniszteri tanácsos és Atzél Elemér dr. miniszteri é. tanácsos jóindulatú, akaraterős és tettrekész magatartásából látjuk. Az ankéten elhatározott szociális intézmények­re égető szükség van és különösen az állás nélkü­l nyomorgó kartársak helyzetén pillanatnyi késede­lem nélkül kell segíteni. A késlekedés minden perce növeli a­ nyomort és fokozza a kétségbeesést, mely­nek szélsőségek felé hajló megnyilatkozásait ígére­tekkel nem lehet többé féken tartani. Induljon meg tehát azonnal a segítés munkája, a részletkér­désekről lesz elég időnk beszélgetni. Kérjük a belügyminisztériumot, ne engedje zá­tonyra futni a szociális intézmények és az azonnali segítség ügyét s nemes intenciói értelmében moz­dítsa el arról a pontról, ahol évtizedeken keresztül már olyan ártalmasan sokat pihent. /­­.

Next