Gyógyszerészek Lapja, 1935 (30. évfolyam, 1-24. szám)
1935-01-01 / 1. szám
25. szám. GYÓGYSZERÉSZEK LAPJA 2. oldal. Győzelem után — harc előtt! Irta: Láng Oszkár, az O. Gy. O. E. K. elnöke. Vörösmarty Mihály mondja a Szózatban: „az nem lehet, hogy annyi szív .. Igazságunk tudatában, oroszlánok módjára harcoltunk fáradhatatlanul, mert éreztük, mert tudtuk, jönni kell „egy jobb kornak”, amely megérti, magáévá teszi, teljesíti az alkalmazott gyógyszerészek évtizedes jogos kívánságát. Elérkezett, hála Isten, ez az idő is! Szenvedve, nélkülözve, megrokkanva, de soha meg nem hátrálva, büszkén jelentjük: íme, küzdelmünk nem volt hiábavaló, legfőbb kívánságunk teljesült, öregségünk, rokkantságunk esetére gondoskodás történik rólunk, özvegyeink, árváink nem állanak többé segítség nélkül s nem fognak alamizsnára szorulni. Nehéz volt a harc —de megérte. Még nincs ugyan minden kérdés a legapróbb részletekig eldöntve. Még sok probléma vár tisztázásra. Itt van például az alap intézőbizottságának ügye. A tulajdonosok váltig hadakoznak az ellen az egyedül helyes és megnyugtató intézkedés ellen, hogy az intézőbizottságban egyenlő számmal vegyen részt tulajdonos és alkalmazott. Teljesen érthetetlenül állunk e kifogás előtt. Miért nem akarják ezt! Semmi elfogadható indokot nem látunk, csak hatalmi kérdést. Mi nem akarjuk majorizálni a tulajdonosi kart, de abba sem mehetünk bele, hogy ők legyenek túlsúlyban egy olyan intézményben, melyet elsősorban miértünk létesítettek s egyáltalán nem az ő megterhelésükkel. Csakis a paritás lehet megnyugtató, mert egyedül csak ez biztosíthatja a békés megoldásokat, a barátságos kompromisszumokat. Vita esetén pedig a belügyminisztérium képviselője mondja ki a döntő szót, amit mindkét félnek őszinte belenyugvással kell fogadnia. Reméljük, hogy bölcs és előrelátó hatóságaink, akik ilyen értékes karácsonyi ajándékban részesítették az alkalmazott gyógyszerészi kart, ami egész életünkre kihatással lesz, reméljük és biztosan tudjuk, itt is megtalálják az igazságos, helyes és méltányos utat. Az alkalmazotti kar azonban nem teheti ezután sem ölbe a kezét azzal, hogy most már minden kívánsága teljesült. Hol vagyunk még attól ! Nincs megállás a jogos követelések útján. Szorgalmaznunk kell az Egyetemi kiképzés reformját! Megvan minden reményünk, hogy a közeljövőben az is megvalósul. Meg kell alkotnunk a kárpótlékos fizető pénztárt, a szolgálati szabályzatot, hogy végre rendezve legyen munkakörünk, díjazásunk, munkaidőnk, szabadságunk, inspekciónk s mindaz, ami ezekkel a kérdésekkel összefügg. Meg kell alkotnunk kamaránkat, mint kezdeményező, véleményező, felelős szervet, amely az egész gyógyszerészet nevében intézkedik, határoz s messze hallhatóan hallatja Hangját, valahányszor csak szükség van reá. Ezek csak a legsürgősebb, de egyszersmind a legfontosabb célkitűzések. Meg kell érteni most már minden alkalmazottnak, hogy reá is szükség van e követelések kivívására. Senki sem hiányozhat, mert mindnyájunkról, van szó. A nemtörődömséget mi sem menti. Az anyagi megterhelés amit vállal, napi 8 fillér, két cigaretta ára, oly csekély, hogy egyáltalában nem áll arányban azzal, amit az érdekképviselet nyújt. Minél hatalmasabb az egyesület, mennél magasabbra tarthatjuk zászlónkat, amelyre e szót írtuk: „Összetartozás" annál gyorsabban érhetjük el követeléseink jogos teljesülését. Félre tehát a közönnyel és mindazzal, ami elválaszt bennünket egymástól, sorakozzunk föl egységesen, zárt sorokban a vezetőség mögött, de ne legyünk csak passzív szemlélők, fizető alanyok, vegyük ki részünket a szervező munkából is s akkor az eredmény nem maradhat el. Győzelmes hadállásunkból kartársainkhoz intézett szózatomat, ha megérti, követi minden alkalmazott gyógyszerész, aki még nem tagja az egyesületnek, ha fölméri az elért eredményt és levonja a tanulságot, akkor hittel hirdetjük a költővel: „Másképen lesz holnap! Másképen lesz végre!” Beretvás Pasztilla TÁMOGASSUK A MAGYAR GYÓGYSZER-VEGYÉSZETI GYÁROSOKAT! nagy hasznot hajtó különlegesség. Olcsó bevásárlási forrás a készítőnél.