Gyógyszerészek Lapja, 1936 (31. évfolyam, 1-24. szám)

1936-01-01 / 1. szám

XXXI. évfolyam, 1. szám Budapest, 1936. január 1. Gyógyszerészeti Lapja AZ OKLEVELES GYÓGYSZERÉSZEK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE A MAGYAR GYÓGYSZERÉSZET TÁRSADALMI, KULTURÁLIS ÉS TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA Felelős szerkesztő: BERKOVITS KÁROLY emlékezetes esztendő Irta: Láng Oszkár, ,az O. Gy. O. E. ügyv. elnöke• Az elmúlt 1935. év nevezetes esztendő volt az alkal­mazott gyógyszerészek történetében. Mondhatnám kor­szakalkotó. Az elmúlt, esztendő meghozta a Gyógyszerészek Jó­léti Intézményét! Harmincéves harcunk egyik eredmé­nyét! Ezt a nagy horderejű intézményt, mely hi­vatva van arra, hogy a gyógyszerészekről aggkoruk és munkaképtelenségük esetén segítsen. A Jóléti Intézmény alapját még az Mozsonyi Sándor egyetemi tanár, az egyetemi gyógyszertár igazgatója, miniszteri tanácsos rakta le még néhai Vass József népjóléti minisztersége idején. Az ő szerető gondoskodásának érdeme, hogy 1928- ban a gyógyszerárszabás kibocsátása alkalmával a munkadíjtételekben kikerekítés formájában már benn­foglaltattak a most már valóságban lerovandó­­ fillérek, melyekből az alkalmazottak nyugdíjintézetének kell maj­dan életre kelnie. Mindenkor mellettünk állottak dr Scholtz Kornél államtitkár és dr Kolosváry Sándor mi­niszteri tanácsos urak is. Egyesületünk régi vezetőinek, Dobos Gábor orsz. elnök, dr. Dömötör Lajos és Mátray Gusztáv ügyv. tit­károk munkálkodásának oroszlánrészük van abban, hogy a Jóléti Alap 1935-ben megszületett, mert lelkes és ki­tartó munkával előkészítették a talajt, amelyből a nagy gondolat, a nyugdíjintézet magva kicsirázott. Hála és köszönet nekik! Ezután dr Hajós Gyula ügyvezető­ igaz­gató, az ő ismert energiájával, ragyogó tollával, megcáfol­hatatlan érveléseivel harcolt az alkalmazottak érdekeiért. Mégis sok-sok esztendőnek kellett elmúlnia, hogy ebből a kezdeményezésből eredmény lett. Ez viszont el­sősorban Atzél Elemér dr miniszteri osztálytanácsosnak köszönhető, aki látva az alkalmazottak szánandó helyzetét, nagy eréllyel és akadályt nem ismerő eszközökkel munkál­kodott azon, hogy a nyugdíjintézet alapköve végre elhe­lyeztessék. Keresztes Fischer Ferenc belügyminiszter volt végül az, aki harmincéves követelésünket teljesítette­ és a nyugdíjintézetet életbe léptette. Ebben imár csekélysé­gemnek és kiváló munkatársaimnak, elsősorban Gróff Gyula titkár és Berkovits Károly szerkesztő barátaimnak fáradhatatlan munkája is sokat segített. A törvényre vonatkozó végrehajtási utasítás már Kozma Miklós belügyminisztersége alatt jutott tető alá Preszly Elemér államtitkár segítségével. Kozma miniszter köszönő szavainkra kijelentette, hogy ez csak az első lépés az alkalmazott gyógy­szerészek jólétének biztosítása érdekében, mint­hogy azonban minden alkalmazottnak patika­­jogot nem adhat, kötelességének trtja a jövőben is a gyógyszerészek sorsával még fokozottabban foglalkozni és ígéri, hogy nem lesz megállás a szociális tennivalók terén és nem fog rólunk megfeledkezni. Mély hálával kell megemlékeznünk ez alkalommal a gyógyszertártulajdonosi kar vezetőinek, elsősorban dr Tauffer Gábor és dr Gaál Endre, Löd­erer Tamás, Müller Vilmos, Róth Manó, Korizsánszky Ottó, Kovács Ödön és az egész tulajdonosi vezérkar, valamint a szak­sajtó odaadó segítségéről, mellyel a Jóléti Alap megte­remtését lehetővé tették. Ezt­ a nagy vívmányt hozta tehát nekünk az elmúlt esztendő és ezért bizonyos optimizmussal nézhetünk a­­jövő elé. Természetesen nem mondhatjuk­ azt, hogy a nyugdíjintézet megvalósításával elértük mindazt, amit el kell érnünk, a feladatok egész sora vár még megol­dásra: a kiképzés kérdése, a fizetéskiegészítő­ pénztár életbeléptetése, a szolgálati pragmatika megvalósítása, a gyógyszerész kamara megteremtése mind-mind olyan kérdések, amelyek megoldásra várnak és amelyeket nekünk alkalmazott gyógyszerészeknek kell megoldanunk, mert rólunk, a mi életünkről és a mi jövőnkről van szó. Harminc év küzdelme kellett ahhoz, hogy a jóléti intézényeink egyikéne­k az alapját megvessük. További lankadatlan, ernyedetlen, fáradhatatlan, szívós és önzet­len munka szükséges ahhoz, hogy összes követelményeink valóra váljanak. A közöny és nemtörődömség helyébe minél nagyobb, egységesebb és harcias szellemű egyesü­let a biztosítéka annak, hogy követeléseink valóra is vál­nak, míg a széthúzás és a gyenge egyesület nem eredmé­nyezhet mást, mint azt, hogy jogos követeléseink meg­hallgatásra nem találnak. A jövő elé — az elért eredmény után — bizalommal tekinthetünk annál is inkább, mert az intéző köröknél nagy jóakaratot, hozzáértést és sorsunkkal való igaz törő­dést tapasztalunk, sőt ígéreteket nyertünk, hogy jogos követeléseink sorra mind meg fognak valósulni, a kü­szöbön álló új gyógyszerész-törvény keretében. Sorakozzunk tehát egységesen az egyesület zászlója alá és akkor az 1936-os esztendőben sem fogunk csalat­kozni. .. __.

Next