Gyógyszerészek Lapja, 1936 (31. évfolyam, 1-24. szám)
1936-01-01 / 1. szám
XXXI. évfolyam, 1. szám Budapest, 1936. január 1. Gyógyszerészeti Lapja AZ OKLEVELES GYÓGYSZERÉSZEK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE A MAGYAR GYÓGYSZERÉSZET TÁRSADALMI, KULTURÁLIS ÉS TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA Felelős szerkesztő: BERKOVITS KÁROLY emlékezetes esztendő Irta: Láng Oszkár, ,az O. Gy. O. E. ügyv. elnöke• Az elmúlt 1935. év nevezetes esztendő volt az alkalmazott gyógyszerészek történetében. Mondhatnám korszakalkotó. Az elmúlt, esztendő meghozta a Gyógyszerészek Jóléti Intézményét! Harmincéves harcunk egyik eredményét! Ezt a nagy horderejű intézményt, mely hivatva van arra, hogy a gyógyszerészekről aggkoruk és munkaképtelenségük esetén segítsen. A Jóléti Intézmény alapját még az Mozsonyi Sándor egyetemi tanár, az egyetemi gyógyszertár igazgatója, miniszteri tanácsos rakta le még néhai Vass József népjóléti minisztersége idején. Az ő szerető gondoskodásának érdeme, hogy 1928- ban a gyógyszerárszabás kibocsátása alkalmával a munkadíjtételekben kikerekítés formájában már bennfoglaltattak a most már valóságban lerovandó fillérek, melyekből az alkalmazottak nyugdíjintézetének kell majdan életre kelnie. Mindenkor mellettünk állottak dr Scholtz Kornél államtitkár és dr Kolosváry Sándor miniszteri tanácsos urak is. Egyesületünk régi vezetőinek, Dobos Gábor orsz. elnök, dr. Dömötör Lajos és Mátray Gusztáv ügyv. titkárok munkálkodásának oroszlánrészük van abban, hogy a Jóléti Alap 1935-ben megszületett, mert lelkes és kitartó munkával előkészítették a talajt, amelyből a nagy gondolat, a nyugdíjintézet magva kicsirázott. Hála és köszönet nekik! Ezután dr Hajós Gyula ügyvezető igazgató, az ő ismert energiájával, ragyogó tollával, megcáfolhatatlan érveléseivel harcolt az alkalmazottak érdekeiért. Mégis sok-sok esztendőnek kellett elmúlnia, hogy ebből a kezdeményezésből eredmény lett. Ez viszont elsősorban Atzél Elemér dr miniszteri osztálytanácsosnak köszönhető, aki látva az alkalmazottak szánandó helyzetét, nagy eréllyel és akadályt nem ismerő eszközökkel munkálkodott azon, hogy a nyugdíjintézet alapköve végre elhelyeztessék. Keresztes Fischer Ferenc belügyminiszter volt végül az, aki harmincéves követelésünket teljesítette és a nyugdíjintézetet életbe léptette. Ebben imár csekélységemnek és kiváló munkatársaimnak, elsősorban Gróff Gyula titkár és Berkovits Károly szerkesztő barátaimnak fáradhatatlan munkája is sokat segített. A törvényre vonatkozó végrehajtási utasítás már Kozma Miklós belügyminisztersége alatt jutott tető alá Preszly Elemér államtitkár segítségével. Kozma miniszter köszönő szavainkra kijelentette, hogy ez csak az első lépés az alkalmazott gyógyszerészek jólétének biztosítása érdekében, minthogy azonban minden alkalmazottnak patikajogot nem adhat, kötelességének trtja a jövőben is a gyógyszerészek sorsával még fokozottabban foglalkozni és ígéri, hogy nem lesz megállás a szociális tennivalók terén és nem fog rólunk megfeledkezni. Mély hálával kell megemlékeznünk ez alkalommal a gyógyszertártulajdonosi kar vezetőinek, elsősorban dr Tauffer Gábor és dr Gaál Endre, Löderer Tamás, Müller Vilmos, Róth Manó, Korizsánszky Ottó, Kovács Ödön és az egész tulajdonosi vezérkar, valamint a szaksajtó odaadó segítségéről, mellyel a Jóléti Alap megteremtését lehetővé tették. Ezt a nagy vívmányt hozta tehát nekünk az elmúlt esztendő és ezért bizonyos optimizmussal nézhetünk ajövő elé. Természetesen nem mondhatjuk azt, hogy a nyugdíjintézet megvalósításával elértük mindazt, amit el kell érnünk, a feladatok egész sora vár még megoldásra: a kiképzés kérdése, a fizetéskiegészítő pénztár életbeléptetése, a szolgálati pragmatika megvalósítása, a gyógyszerész kamara megteremtése mind-mind olyan kérdések, amelyek megoldásra várnak és amelyeket nekünk alkalmazott gyógyszerészeknek kell megoldanunk, mert rólunk, a mi életünkről és a mi jövőnkről van szó. Harminc év küzdelme kellett ahhoz, hogy a jóléti intézényeink egyikének az alapját megvessük. További lankadatlan, ernyedetlen, fáradhatatlan, szívós és önzetlen munka szükséges ahhoz, hogy összes követelményeink valóra váljanak. A közöny és nemtörődömség helyébe minél nagyobb, egységesebb és harcias szellemű egyesület a biztosítéka annak, hogy követeléseink valóra is válnak, míg a széthúzás és a gyenge egyesület nem eredményezhet mást, mint azt, hogy jogos követeléseink meghallgatásra nem találnak. A jövő elé — az elért eredmény után — bizalommal tekinthetünk annál is inkább, mert az intéző köröknél nagy jóakaratot, hozzáértést és sorsunkkal való igaz törődést tapasztalunk, sőt ígéreteket nyertünk, hogy jogos követeléseink sorra mind meg fognak valósulni, a küszöbön álló új gyógyszerész-törvény keretében. Sorakozzunk tehát egységesen az egyesület zászlója alá és akkor az 1936-os esztendőben sem fogunk csalatkozni. .. __.