Gyógyszerészek Lapja, 1936 (31. évfolyam, 1-24. szám)

1936-01-01 / 1. szám

1. szám. GYÓGYSZERÉSZEK LAP! ' -5. oldal A KANYAR Gyógys*λ“r­ v‘*"y('“sn‘l i gyárak sokat áldoznak karitatív céljainkra, ezt támogatásunkkal kell viszonoznunk, nyomása folytán pályázik. Egy szóval többen kérnek gyógyszertári jogot, mint ahányan akkor pályáznának, ha a fizetéskiegészítő és a nyugdíjpénztár már működnék. A sok pályázó között, sajnos, gyakorta elveszett a gyerek, nem került kiadásra a jogosítvány azért, mert zsinórmérték hijján nem lehetett a sok érdemessel a jogo­sítványért birkózó esetleges érdemtelenek közül sem ki­választani a nyertest. Vagy kiadásra került ugyan a jog, de nem mondhatjuk el róla Könyves Kálmán törvényé­vel: „ne ulla quaestio fiat,“ azaz a nyertes személyének kiválasztása nem volt olyan megnyugtató, hogy a dön­tést panasszal jogosan ne illethetnénk. De ezen ne nagyon csodálkozzunk, hiszen könnyen tévedhet az, akinek a kár­tyáit, ha nem is a boszorkány, a lidérc vagy a bűbáj, de az azért mégis csak bűbájos protekció keveri. Mert ha Könyves Kálmán meg is halasztotta a boszorkányt, élet­ben maradt ennek édes gyermeke, a protekció, melynek szép virágoskertjéből csak egyet írunk le mutatóba, mert egymaga felér egy egész csokorral. Ez az eset az, amelyben ugyanaz az indokolás volt arra jó, hogy kilátásba helyezzék, hogy erre hivatkozva tartsák szükségesnek gyógyszertár engedélyezését, __ de ugyanaz az indokolás arra az esetre is alkal­mazható volt, amikor a kérvényt el kellett utasí­tani. Az indokolás az útra hivatkozott, a köz­ség útviszonyaira, arra, hogy a falunak, ahová a gyógyszertárat kérték, nincs kiépített útja, de elfelejtette az indokolás azt, hogy a gyógyszert kereső közönségnek rövidebb utat kell megtenni a rossz úton, ha engedélyezik a patikát, mint ugyanazon a rossz úton, ha a sokkalta távolabbi meglévő patikáig kell a gyógy­szerért mennie. A gyógyszertár így igen nagy körzetében továbbra is magában maradt, ami főként azért baj, mert a nagy körzet,­­ az úttal bíró és az úttalan községek egy­aránt,­­ nem jutott gyógyszerhez. De vannak még ezeknél is érthetetlenebb esetek, azok, amikor senki sem tudja még elképzelni sem, hogy miért éppen az kapta a jogosítványt, akinek a legkevesebb jogcíme volt rá. Bizonyára ezekben a­ rég­múlt esetekben ejtette tévedésbe a folyamodók mérlegelésénél a jog adományozóját a li­dércfény, melyről azonban, miután Könyves Kálmán óta nincsenek lidércek, ne beszéljünk. . . . Szívesen feledve már előbb mindazokat, akik kiérdemelték feledésünket, — velük együtt feledjük el az eseményeket, is, melyek rossz emlékeink közé tartoznak. Könnyen tehetjük, mert az öröm nagyobb úr a bánatnál, s a remény nagyobb erő a kétségeesésnél. Azok a jog­adományozások pedig, melyekről legutóbb hírt adtunk, az öröm jegyében érkeztek, hogy reményünket keltsék életre. , Mert mi más az, amihez az alkalmazott gyógyszerész teljesebb joggal kapcsolhatná reményei horgonyát, mint ahhoz, hogy kellő számú szolgálati évei elérése után ő és nem valami ifjú (hacsak kivételes érdemek jutalmazásául nem) vagy a pályát régen elhagyott vándormadár nyeri el a jogot. Az alkalmazott gyógyszerész vagyont nem, csak szolgálati éveket gyűjthet és számára az egy hazában a boldogulásnak csak egy útját, a jognyerést en­gedélyezte a sors. Erre az útra vitte Kozma Miklós (és szakközegei) megfontolása és lelkiismeretes mérlegelése, a joggal fel­ruházott hat kartársunk életét. Adja Isten, hogy ez az egyenes út nyitva maradjon még sok, nagy szolgálattal bíró, érdemes kartársuink számára. A megnyugvással, elismeréssel és köszönettel foga­dott jogadományozások­ nyugtázása alkalmából azt kíván­juk a sorstól magunknak, az alkalmazott gyógyszerészek­nek, hogy terhelje Kozma Miklóst minél tovább a belügy­­miniszterség keresztjével, melynek egyik legkeményebb szálkája bizonyára a patikajog adományozás kötelezett­sége. Kozma Miklóst pedig arra kérjük, hogy miután, megrajzolta a bűvös kört, melyen nem tudnak a lidér­­cek áthatolni, s írassa törvénybe mindazt, amit neki a gyógyszertári jogadományozások ügykörében lelkiisme­­rete írt elő, őt vezesse továbbra is lelkiismerete,, mely a jövőben is azt fogja diktálni, hogy a különleges­­érdem szórványos kivételétől eltekintve, a szolgálati időt­ vegye, zsinórmértéknek, majdani utódait pedig — szeretnénk — kösse az a törvény, mely Kozma Miklós lelkiismeretét hivatott időálló betűkbe faragni. G. Gy.' n I r il|l II A A VII A A A A T | | I A nagy hasznot hajtó különlegesség. Sffl 1TM 0 fi 1 II aul 1 1 S 1 1 1 | Olcsó bevásárlási forrás UljI ülVUu |JUlLilllli

Next