Gyógyszerészek Lapja, 1938 (33. évfolyam, 1-24. szám)
1938-01-01 / 1. szám
2. oldal. GYÓGYSZERÉSZEK LAPJA 1. szám: keményen kifejezésre juttassuk cselekedeteink bírálatánál azt a felelősségérzést, amely az eredménytelen év után a leghatározottabb formában követeli tőlünk azt, hogy ha kell, hát új utakon és módokon is keressük a magyar alkalmazott gyógyszerész részére a boldogabb jövő kikényszerítését. Amikor a civilizáció robbanó haladásának arany kereke 1938. év kapuján eldübörög mellettünk, álljunk meg egy pillanatra és kiáltsuk világgá, hogy amikor a fejlődés mindenütt megfelelő lépést tart az idővel, ugyanakkor mi, alkalmazott gyógyszerészek kegyetlenül a sarokba vagyunk szorítva és a fájdalmas sebek begyógyítása — bár mindenki ígérte, mindenütt ígérték — 1937-ben sem következett el. És amikor ezt keserű szívvel megállapítjuk, szenvtelenül, higgadtan nézzünk előre, nézzünk a jövőnk, az 1938. év szemébe. Sorsunk könyve itt fekszik előttünk. Tele van fehér üres lapokkal. Minden lap elején egy-egy cím, megoldatlan problémáink jól ismert címei és minden lap közepén egy-egy hatalmas kérdőjel, kiáltó nagy kérdőjel!! Az újév alkalmából az üres frázissá vált, külszínes jó kívánságok helyett felhívom a figyelmét minden magyar gyógyszerésznek arra, hogy kívánatos-e ezt a bizonytalan állapotot mesterségesen továbbra is szépítgetni? Azért mondom ezt így, mert meggyőződésem, hogy valakinek ki kell mondani már egyszer az igazat. És ha így van, akkor az új esztendő küszöbén meg kell kérdeznem, hogy számolt-e azzal a magyar gyógyszerész társadalom, hogy mi történik majd ezután? Számolt-e azzal, hogy ha a felfordulás után szétszakadunk, pályánk zilált helyzetének orvoslására micsoda erők fognak sorompóba állni és milyen irányú törekvések fognak felszínre kerülni és jobb lesz-e az az eredmény, ami más formában és más eszközökkel fog kialakulni, kiteljesedni, mint ahogy kiteljesedhetett és megvalósulhatott volna 1937-ben, abban a bizakodó, békés légkörben, amelyre férfias őszinteséggel, jótakaró előrelátással szövetkeztünk. Számolt-e azzal a gyógyszerész társadalom, hogy micsoda következményei lesznek annak, ha a rend részeire szakad és éppen az ellenkezője fog történni annak, ami 1937-ben volt, amikor amúgy is gyönge erőnket összevonva igyekeztünk kedvező atmoszférát teremteni közös céljaink kiteljesedése érdekében. Meg kell mondanom, hogy nem. Az 1938. év küszöbén, felemelem szavam a magyar gyógyszerész társadalomhoz, felemelem szavam — ha még nem késő — az igazság erejére támaszkodva mindazokhoz, akik sorsunk irányításában részesek, hogy bennünket a felelősség ostorcsapása űz, de, ha úgy látjuk, férfias, becsületes, jószándékú, őszinte kiállásunk a közös céljaink elérésére nem az a forma, ami jutalomra, eredményre számíthat, akkor a lelkek forradalmának füzében újjáalakulva más utakon és más eszközökkel kell keresnünk boldogulásunkat. Szervezetünk egysége, önbizalmunk, gazdasági erőnk, barátaink támogató segítsége és ereje, a szociális haladás kényszerítő feszültsége és az az erkölcsi igazság, amely megvilágítja tarthatatlan helyzetünket, segítségünkre lesz abban a munkában, amely munkára szövetkeztünk, de egyedül maradtunk, mert szövetségesünk, a tettek helyett a gondolkodás, a mérlegelés időtengerébe tévedt. Céljainkat, törekvéseinket mindenki ismeri! Ezek nem újak és nem olyanok, amelyeket nem lehet teljesíteni! Ellenkezőleg, elismerte minden fórum, hogy az alkalmazott gyógyszerész panasza jogos és az orvoslás szükséges! Nem hiszem tehát, hogy lenne egyetlen felelős érzésű tényezője a magyar gyógyszerészi közéletnek, aki azt merné mondani, hogy helyes volt a végső döntés előtt, az évtizedes harcok után végre elismert és szükséges szociális segítséget ismét meg nem valósítani.Mert vegye figyelembe mindenki, hogy sok itt a baj és a gyógyszerész törvény még egymagában nem oldja meg a sok kérdést, a sok problémát, de törvény nélkül be kell ismernünk, el kell hinnünk, hogy a magyar gyógyszerészet fejlődése, megerősödése, gyarapodása ma már teljesen elképzelhetetlen ! A magyar alkalmazotti kar vezetősége ebben a kritikus időben, felelőssége teljes tudatában, a legnagyobb óvatossággal, de férfias elszántsággal felhívja az illetékesek figyelmét arra a szakadékra, amely az 1938. év küszöbén utunkat megszakítja, amelyet az 1937. év eredménytelenségének csákányütései szélesítettek és mélyítettek ilyen félelmetessé. Felhívja az illetékesek figyelmét, hogy a gyógyszerész alkalmazotti társadalom életszínvonala nem üti meg azt a mértéket, sem kulturális, sem gazdasági és legkevésbbé szociális téren, ami bennünket kielégítve, esetleg arra ösztönözne, hogy kíséreljük meg magunk a szakadékon átjutást. Ez nem a mi feladatunk többé. Hogy ezen a szakadékon átjuthassunk, az a segítség kell, ami elmaradt 1937-ben és aminek köszönhetjük azt a mélységet, amely 1938. küszöbén figyelmeztet, felelősségünk, vállalt kötelezettségünk mérhetetlen súlyára és terhére, és amely, mint kényszerítő hatalom, jövő életünk, korszerű feladataink kimunkálása érdekében új meggondolásra, új formák és eszközök megválasztására kényszerít bennünket — ha sürgős segítség nem érkezik. Takarjuk el egy pillanatra a szemünket és hagyjuk, hogy végigszáguldjon bennünk az az érzés, amely az eredménytelenség folytán a jövő életünk összetevő sugarait elhalványítja, visszafogja, és akkor igazat adunk önmagunknak, igazat adunk elhatározásunknak, amikor azt hirdetjük, hogy a nehézségek áthidalására — amint az legutóbbi választmányi ülésünk határozott állásfoglalásából is kitűnik — szövetkeznünk kell azokkal az erőkkel, azokkal a tényezőkkel is, akiket eddig nem kívántunk igénybe venni. Ez a felfogás tehát nem új. Ez a felfogás a fokozatos csalódások eredményeként született meg. Ennek a felfogásnak a kinyilvánítása éppen ma, egy új év indulásának küszöbén, viszont na- ÁSVÁNYOLAJ TERMÉKEK P. H. IV.-nek megfelelő BENZIN, VASELIN VASELIN-OLAJ stb Legelőnyösebb beszerzése: MŰNK LAJOS Budapest V. Rothermere-u. 12 (v. Balaton-u. 10. Telefon: 126—814