Gyógyszerészek Lapja, 1940 (35. évfolyam, 1-24. szám)

1940-01-01 / 1. szám

\j “1 H I rZ^y^oGYSZERESZ EK í mr^jrií I AMA xxxv- -évfolyam, i. sz. ^jkjgyB ^ I H II IÁ BUDAPEST. 1940. Bm ■ 40 JANUÁR 1 AZ OKLEVELES GYÓOYSZEPÉSZEK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE ruJNIUB: a legközelebbi O.Gy.O.E vacsorát 4.-én, csütörtökön este tartjuk a Nemzeti Szálló éttermé­nek vadász-szobájában. Méltóság os BARCS AY ÁKOS ÚRNAK, Pest-Pilis-Soit-Kiskun vármegye főispánja, Budapest. Méltóságos Főispán Űrt Ha zavarnám talán, bocsásson meg érte Méltóságod; ne­ttói sem öröm a panaszos levél, még akkor sem, lui csak meg­írni kell. És kivált nem öröm most, amikor olyan jelenséget kell felpanaszolnom, amelyik sokunknak okoz mélységes aggo­dalmat. Úgy érezzük, hogy a Méltóságod bölcs vezetése alatt álló bizottság döntése sok mindent veszélyeztet, talán mindazt, ami nagy fáradsággal és féltő gonddal épült magas polcon lévő té­nyezők és a magamfajta kisemberek munkájából az utóbbi — oly nehéz — években. Méltóságos Főispán Ur, mielölt toliamra keiülne — vi­gyázni fogok rá, — a mit meg kell mondanom, tisztázni szeret­nék valamit. Mindössze annyit, hogy nem vagyok érdekelt. Nem folyamodtam, sem az újpesti jogosítványért, sem má­sikért, Ha takarékos ember lennék, már összegyűlt volna va­lamelyes pénzecském a fel nem ragasztott bélyegek, a ki nem váltott bizonyítványok árából. Mégis érdekeltnek érzem magam, talán inkább, mint maguk a folyamodók. Ezer gyógyszerész nevében beszélek, egy egész kar hangját teszem írásba és — bocsásson meg Méltóságos Uram — az igazság gördül toliamról. A közigazgatási bizottság egészségügyi albizottsága a Méltóságod bölcs elnöklete alatt tartott ülésében a megürese­dett újpesti gyógyszertári jogosítványt egy gyógyszertártulaj­donosnak ítélte oda. A jognyertes nevét mindnyájan ismer­jük, fölösleges, hogy itt leírjam. El is akarom ezt kerülni, semmi kifogásom a jognyertes személye ellen. Nem ellene és nem más folyamodó mellett szólalok fel. Egészen vuisról lesz szó ebben a tiszteletteljes levélben; körülbelül arról, hogy ki­nek kell patikajogot adni: annak, akinek már van kettő, vagy olyannak, akinek nincs és nem is volt! Ezzel bízvást be is fejezhetném ezt a levelet: aligha akad elfogulatlan olvasó, aki nem nekünk, hanem Méltóságodnak ad­na igazat. Minek patikajog annak, akinek már, van?! A gyógyszerészi közvélemény és a közfelfogás, általában a józan ész szava és a jogszabály egyaránt ellenérzéssel fo­gadja a Méltóságod elnöklete alatt történt döntést. A köz­felfogás tárgyilagos ítéletét nem szándékozom perbehívni, mert ezt céltalannak érzem. Nem mellőzhetem azonban a jog­szabályt, azoknak a rendeleteknek egyikét, amelyek betartása fölött Méltóságod éppen úgy, mint az ország többi főispánja, kötelességszeruen őrködik. Mi, akik sohasem voltunk és sohasem leszünk főispánok, úgy képzeljük, hogy a főispán legszívesebben vállalt feladata a jogszabályok tiszteletbentartásának szolgálata. Ebben a döntésben azonban nem sok öröme telhetett Mél­tóságodnak. A tűzharcosok érdemeinek elismeréséről szóló törvény végrehajtása céljából kiadott 7Ulf1939. B. M. számú rendelet 2. %-ának harmadik bekezdése azt az utasítást tartalmazza, mely szerint ,jiz igényjogosultak azonos csoportjába tartozó pályázók közül ... a rászorultság és az érdemesség körülte­kintő mérlegelésével kell kijelölni azt a személyt, akit a tör­vényben biztosított előny leginkább megillet.,, A rendeletalkotó ezekben a sorokban világosan kifejezte szándékát. Tulajdon­képen nem is kellene a rendeletalkotó akaratát Jcutatni, ez annyira nyilvánvaló. Mégis, nézzük csak meg, hogy mi lehetett a 711/1939. B. M. számú rendelet célja. A kérdésre már maga a törvény, megfelel. Az 1938 :IV. te. 10. §-a szerint „a hadirokkant, a vitézi rendbe tartozó és a tűzharcos gyógyszerészeket a gyógyszertári jogosítványok adományozásánál egyenlő feltéte­lek mellett előnyben kell részesíteni.” Ebből a szövegből aligha, olvashattak ki a törvényhozás tényezői mást, mint azt, hogy azzal a csekélyszámú gyógyszertári jogosítvánnyal, ami kiadás­ra kerülhet, elsősorban a tűzharcos gyógyszerészeket kell egzisztenciához juttatni. Ha bőven volna patikajog, nem lett volna szükség erre a rendelkezésre, mert úgyis mindenki hozzájutna; ka meg csak kevés van belőle, ezt a néhányat nyilván nem azoknak kell adni, rjJcik a legkevésbbé vannak rászorulva. A törvény egyébként számos más rendelkezésével is arra törekszik, hogy a tűzharcos érdemeit bizonyos anyagia­kat is jelentő módon jutalmazza. Feltesszük már most a kér­dést, kielégíti-,e a törvénynek ezt a szociális célját az az el­járás, amely a legrosszabb viszonyok között lévő tűzharcosokat mellőzi és ahelyett, hagy azokon segítene, akik erre valóban rá. vannak szorulva, a lényegesen kedvezőbb helyzetben lévő folyamodót emeli még kedvezőbb helyzetbe?! Gyógyszerészi körökben ismételten felhozták az 1938 :IV. tc.-kel kapcsolatban azt, hogy a törvény rendelkezései folytán a nem-tűzlvarcos gyógyszerészek súlyos hátrányt szenvednek-. Egyesek panaszolták is ezt, azt mondván, hogy a tűzharcosság nem érdem, mert mindenkinek, aki alkalmas volt rá, köteles­sége volt katonai szolgálatot teljesíteni. A törvény temésze- tesen nem erre az álláspontra helyezedett, hanem elrendelte, m PHVLAXIA SZÉRUM TERMELŐ R-T. BUDAPEST, X., SZALLAS-UTCA 3. Human-laboratórium és városi megrendelőhely : BUDAPEST, VII., ROTTENBILLER UTCA 26. — TELEFON: 1—378—09.-szérum 1—20 000 I. E. töltésben tisztított és koncentrált alakban is „Phylaxia” D1PHTERIA _anatoxin védo-oltáshoz. „Phylaxia” VÖKHENY elleni szérum és Dick-féle védőoltóanyag. .v.. ’ „Phylaxia” T E T A N U S elleni szérum. „Phylaxia” O R B A N C elleni streptococcus-szérum. fe SölfYYTjf H elleni streptococcus., L síueb »/ „Phylaxia” S E P S 1 S staphilococcus-szérum. ^ y W „Phylaxia” SEROTYP vércsoportmeghatározó savó 11 Magyarországon csak I A” termel human-szérumokat. - | | IFpn Adatok I hÉnmMri

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék