Gyógyszerészek Lapja, 1940 (35. évfolyam, 1-24. szám)

1940-01-01 / 1. szám

Z­yógyszerészek LAPJA .........■■■'■ 3 A BELÜGYMINISZTER TÖRVÉNYJAVASLATA A népbetegségekről Múlt lapszámunkan — a gyógyszerészi szaksajtóban első­ként — már hírt adtunk a belügyminiszter nagyjelentőségű törvényjavaslatáról. A javaslatot azóta a képviselőház általá­nosságban már el is fogadta, a részletes bizottsági tárgya­lásokra azonban csak a karácsonyi szünet után kerül sor. A javaslat a gümőkór és a nemibetegségek elleni véde­kezésről, továbbá a közegészségügyi törvények egyes rendelke­zéseinek módosításáról szól. A népbetegségek leküzdését célzó rendelkezések is megérdemelnék figyelmünket, hiszen nagyon fontos közegészségügyi intézkedésekről van szó; lapunk korlá­tozott terjedelme azonban arra kényszerít bennünket, hogy megelégedjünk egynémely fontosabb rendelkezés felemlítésével. Az említett népbetegségek elleni védekezést a javaslat 1. §-a közfeladatnak deklarálja, kimondva, hogy ezt a felad­atot az állam a törvényhatóságok és a köz­ségek, továbbá a beteg­ségi, öregségi és bányanyagi bér biztosítás közreműködésével látja el. A javaslat általában kétféle elbírálás alá vonja a gü­mőkór- és a nemibetegségek elleni védekezést, amennyiben a gümőkór esetében főként az orvost kötelezi bejelentésre, a többi betegségnél viszont a beteget kötelezi arra, hogy gyógy­kezeltesse magát. Rendkívül nagyjelentőségű intézkedést tar­talmaz a 4. §., amely kimondja, hogy minden gyermeket kis­­dedovodásba, vagy napközi otthonba való felvételekor, továbbá hatodik, tizedik és tizenötödik életévében is gümőkóros meg­betegedés szempontjából orvosi vizsgálatnak kell alávetni. A gyermekeket a fertőzéstől egyébként is védeni kívánja a javas­lat, részint a bábák és dajkák megfelelő ellenőrzésével, részint azzal az intézkedésével, mely szerint óvodák, népiskolák, közép­iskolák középfokú iskolák és tanonciskolák nevelő és oktató személyzete és egyéb alkalmazottai körében csak olyan sze­mélyeket szabad alkalmazni, akik fertőző­képes, vagy arra gyanús gümőkóros megbetegedésben nem szenvednek. A javas­lat szerint egyébként m­ég a háztartási alkalmazottat is időn­ként felül kell vizsgálni. A törvényjavaslat tüdőbeteg, illetőleg nemibeteg gondozó intézetekre bízza e népbetegségek elleni védekezést. Meghatá­rozza, hogy milyen körzetiekben kell­ ilyen intézeteket felállí­tani ; az intézetek fenntartási költségeiről is tesz intézkedést, a társadalombiztosítási intézeteket kötelezve a hozzájárulásra. Az Országos Közegészségügyi Intézet munkaköre a javas­lat törvényerőre emelkedése után ismét jelentősen bővülni fog, mert a­ gümőkór és a nemibettegségek elleni védekezés meg­szervezését és egységes irányítását, valamint a védekezés szol­gálatába állított intézmények központi felügyeletét és ellen­őrzését, s az Intézet látja el. Az Országos Közegészségüg­yi In­­tézet így hovatovább valóban az a tényező lesz az ország köz­egészségügyében, aminek első igazgatója —­­Tohan Béla állam­titkár — a­ jelek szerint szánta. A nemzetre csak megnyug­tató az, Intézet működési területének bővülése. Az a szellem, céltudatos gyakorlatiad már’ bölcs ■’-cézripo-r-,4- m­i — — t„ +ar,ez működésében kezdettől fogva megnyilvánult biztosíték a most vállalt nagy feladatok megoldásának sikerére is. pen úgy nem kívánatos az sem, ha a gümőkóros különböző csodálatos hatásúnak hirdetett „tüdő és melltisztító” szerek­re költi pénzét, ahelyett, hogy a szükséges gyógyszert szedné orvosi rendeletre. Magát a vonatkozó szöveget is némi aggály­­lyal fogadjuk, mert csak a „gyógyszerek és eljárások” hirdet­­ését tilalmazza, de nem beszél a „háziszerekről”. Ugyan­csak elöljáróban említjük meg a 60. §. rendkívül fontos intéz­kedéseit. Ezek szerint a tüdő és nemibeteg gondozó intézet orvosa a kezelése alatt álló biztosító intézeti igényjogosult részére az illetékes biztosító intézet terhére gyógyszert ren­delhet. Az orvos köteles ugyan a biztosító intézetre érvényes gyógyszerrendelési útmutatót figyelembe venni, a gyógyszer­­rendelésnél követendő részletes eljárási szabályokat azonban a belügyminiszter állapítja meg. Ezekből a rendelkezésekből az következik, hogy ezután a biztosítottak és igényjogosult családtagjaik gyógyszerellátása fokozottabban biztosítottnak tekinthető, hiszen nincsenek kitéve a biztosító intézetek sok­szor szűkkeblű intézed­éseinek. A javaslat 45.§-át —­ fontosságára való tekintettel — ismételten közöljük: 45. §. (1) Az 1876 :XIV. tc. 134. §-a azzal egészít­­tetik ki, hogy az uj gyógyszertár felállításának szükségességét a törvényhatóság meghallgatása után a belügyminiszter hivatalból is megálla­píthatja. (2) Uj gyógyszertár felállítását a belügymi­niszter országos pályázat alapján engedélyezi. (3) Az 1876:XIV. tc. 134. §-ának bekezdése ha­tályát veszti. Az (1) bekezdés lehetővé teszi, hogy a belügyminiszter új gyógyszertár felállításának szükségességét hivatalból is megállapíthassa; a­­jelenlegi rendszer szerint ugyanis új gyógyszertárat csak kérelemre lehetett engedélyezni. Igaz ugyan, hogy ennek a rendelkezésnek a mai viszonyok között nem sok gyakorlati jelentősége van, hiszen a jogadományozás erős korlátozása miatt úgyis sok a jog­ folyamodó, mégis örömmel kell a rendelkezést — elvi okokból — üdvözölnünk. A­ bennünket érintő legfontosabb rendelkezést a­­21 bekez­dés tartalmazza. Ez az intézkedés már valóban rendkívül nagy jelentőségű, hiszen minden jogadományozás esetében országos pályázat kiírását rendeli el. Sok jogadományozásra emlékezünk, amikor igen fia­tal pályázó kapott jogosítványt. Ezekben az esetekben rendesen azzal védték az intézkedést, hogy vagy nem volt más pályázó vagy a többiek még fiatalabbak voltak. Ezt a tréfát ezután nem lehet elkövetni. Ha a miniszter új patikát akar engedélyezni, vagy meglévő jogosítványt ad ki újból, minden­kor országos pályázatot kell hirdetni. Nem értesülhet tehát valamelyik befolyásos ifjú arról, hogy a miniszter hajlandó az egyik vagy másik helyre gyógyszert­árat engedélyezni, hogy a jó „finn” birtokában elhalássza a jogot az idősebbek elől,­­ illetőleg a miniszter elhatározásáról ezután mindenki értesülni fog és pályázhat is. A törvényjavaslat — sajnos — nem tartalmaz olyan ren­delkezést, amely megszabná, hogy mely irányelvek alapján köteles a miniszter a jognyertes személyét kiválasztani. A ja­vaslatnak ez a hiányosság­a lehetővé teszi, hogy a kapu a pro­tekció előtt továbbra is nyitva álljon, bárha sokkal ke­­vésbbé, mint a múltban. Az egyesület bizonyára meg is teszi erre vonatkozó észrevételeit, erre mód is­ van, hiszen a részle­tes tárgyalásra csak január közepe táján kerül sor. A re­r­­rtelkezést, azonban még ebben a formájában is örömmel kell üdvözölni. Nem kevésbbé fontos rendelkezést tartalmaz a 45. §. (3) bekezdése is. Ez a néhány szó hatályon kívül helyezi az­ 1836:XTV. tc. 134­8-ának utolsó bekedését. A hatályon kívül helyezett törvényhely így szól: ..Hiff n­e­r»n­n+ piepffórkevn fpmik­ra T* Vörcino’ úri rrtment. A gyógyszertárakról A törvényjavaslat gyógyszerészi vonatkozású rendelkezé­seit múlt lapszámunkban közöltük. Most néhány sorban is­mertetjük ezeket a rendelkezéseket, bár önmagukban is sokat mondanak. Mielőtt a bennünket legjobban érdeklő 45. §-al foglalkoz­nánk, a­ javaslat egy hiányosságára szeretnénk a figyelmet felhívni. A 30. 8. (2) bekezdése ugyanis megtiltja, hogy ne­­mibetegsé­gek gyógyítására gyógyszert vagy gyógyászati eljá­rást máshol, mint orvosi vagy gyógyszerészeti szaklapban hir­dessenek. Ugyanezt a rendelkezést véleményünk szerint a gü­mőkór gyógyítására szolgáló szerek hirdetésére is ki kellene ter­jeszteni. Ti?, ugyanis közérdek-ellenes, hog­y a nemiheteo hoz­záértés nélkül esetleg nem meg­felelő szert használjon fel. ép­ UI! S­­YNTO­V­AR'chinoin synthetikus ,.o­var­i­u­m h­o­r­m­o­n“ I 5 ampulla á l.o mg P 5.— 26 tabletta á l.o mg P 7 So 1 1 ampulla á L.o mg P 3.60 1.0 mg SYNTOVAR kb. 10.000 l.E. tüsző­hormon élettani hatásával egyenértékű. A tüszőhormon-kezelés egész területén javallt. SYNTOVAR készítményünk igen gazdaságos!

Next