Gyógyszerészek Lapja, 1943 (38. évfolyam, 1-24. szám)

1943-01-01 / 1. szám

­­t G­YÓGYSZERÉSZEK Lapja rum testvéri egyesület őszinte együttműködésének férfias megnyilatkozásait. De amilyen örömmel látták az együttműködést, éppen olyan lelkesen fogadták a közös munka, a közös győzelem pálmá­ját is, amely az 1942 esztendő utolsó napjain oda került az alkalmazotti kar közgyűlésének zöld asz­talára, mert ma nincs egyetlen egy velünk együtt érző kiváló tagja sem a gyógysz,­ereszeinek és nincs egyetlen tagja a két tábornak sem, ki ne kívánná a fejlődést, az átalakulást, amit az új gyógyszerészi törvény ír majd elő. Ezen az emlékezetes közgyűlésen a templomi hangulat fényesen világító reflektorai mélyen be­világították az utat, amelyen a jövőben is járnunk kell és amíg a menetelés közben a lábaink alatt csattogott a. löki és szerteh­ulottak a. rögök, lép­teink ütemes hangjában az anyaiéletnek • • • és a. benne rejlő magyar életakaratna­k örök himnusza csendült. Dolgozzunk . . tovább . . . Kortársaim ugyan­azzal a lélekkel . . . dolgozzunk tovább . . . ugyanazokkal a fegyverekkel, az örök emberi esz­mék és az ősi magyar erőben vetett törhetetlen hit fegyvereivel és akkor bátran állhatunk újra ki a számonkérés idején a Testvérünk elé, mert a­ lelki­­ismeretünk nyugodt lesz . . . megtettünk mindent, amit emberileg a mai időkben meg lehetett tenni. Dolgozzunk . . . kitartóan és fonjuk továbbra is még erősebbre az egymás iránti megértés arany­szálait és miecsak mi a vezetőség, hanem min­denki. A gyógyszerész alkalmazott kartársainkat arra kérjük figyeljék a mi munkánk mellett önmaguk cselekedeteit is és tevékenységük területén ne csak a maguk, hanem a tulajdonosi kar helyzetét is igye­kezzenek a tárgyilagos szemlélő alaposságával le­mérni. Ma a kötelességteljesítésnek nemcsak a szi­gorúan vett munka vonalán kell érvényesülnie, ha­nem a lelkek mélyén is meg kell nyerni az­­egy­más iránti megbecsülés nagy csatáját és nemcsak nekünk, hanem nekik, mindenkinek, minden ma­gyar embernek. Kötelességet kell tehát teljesíteni az Egyesü­lettel szemben is, de azokkal a tényezőkkel szemben is,­­amely közel, vagy távol, de ott vannak a gyógyszerészi működés vonalában. Ma nem elég a kitartó munka, h­anem a megértés és testvéri meg­becsülés valamennyiünket erősítő kapcsolataira is törekedni kell. A panaszok, az elégedetlenségek, amelyek el­jutnak hozzánk olyanok, amelyeken változtatni csak akkor lehet, ha mindenki kivétel nélkül rá­lép és követi — tulajdonos és alkalmazott egy­aránt — az érdekvédelmi testületek testvéri szolgá­latának nyílegyenes útját. Mindenre van orvosság. Minden hiányt lehet pótolni. Minden hibát ki lehet küszöbölni, csak akarni kell és fel kell az őszinte akarásra lelkileg készülni.­A lelkek mélyén nem az indulatoknak, h­anem a testvéri szeretetnek, nem a haragnak, hanem a megértő emberi józanságnak, nem a rosszakaratnak, hanem a becsületességnek, nem az irigységnek és kapzsiságnak, hanem a ka­rácsonyi litániákban fogant egymást segítő szel­lemnek kell utat nyitni egymáshoz, hogy megta­láljuk ezen az úton az élet igazi értelmét a . . . a boldogságot. Kartársaim, a mi kötelességteljesítésünk az Egyesülettel és mindenkivel szemben megnyilatko­zott a közgyűlésen, de nem nyilatkozott meg az Önök részéről, akik egyfelől távoltartják magukat a legszemélyesebb ügyüktől, másrészt elfelejtik, hogy az Egye­sületek nem céljaik önmaguknak, hanem eszközök a célok érdekében, olyan­­ eszközök, ame­lyeknek a szolgálatához anyagi erők is szüksé­gesek. Azt a köteléket tehát, amely összekapcsol ben­nünket az Egyesülettel fonjuk még szorosabbra és ne bontsuk meg akkor sem, ha az élet átvisz min­ket egy szép napon a tulajdonosi oldalra. Ne bont­suk meg és ne hagyjuk el az Egyesületet csak azért, mert jobb helyzetbe kerültünk. Ne fordítsunk há­tat, neki, amikor hűségesen szogált hosszú éveken keresztül, hanem támogassuk továbbra is a jobb körülmények között is, mert az­ igazi magyar élet útja az, hogy éppen akkor nem szabad megbontani a kapcsolatokat, amikor arra megvan minden elő­feltétel és amikor különben is közös, egyetemes ma­gyar célokért küzdünk. Itt az, új esztendő küszöbén meg kell monda­nunk, hogy az Egyesület mindig szomorúan ve­szi tudomásul, hogy kar­társak elhagyják sorain­kat csak azért, mert jobb körülmények közé kerül­tek. Régi kipróbált egyesületi férfiak fordítanak hátat, amikor eljön az ideje annak, hogy beljebb kerültek egy szobával és magasabbra jutnak szor­galmas életük masgyéjén. Ezzel szemben vannak ragyogó példák, 10—15 éves tulajdonosi tagságok, amelyek fennen hirdetik és igazolják azt a test­véri szellemet, amelyekért küzdünk és amelyet fon­tosabbnak tartunk minden törvénynél, minden ren­deletnél. Ennek a szellemnek az eredője ott, él a magyar lélek mélyén. A magyar jövő legnagyobb biztosítéka ez, mert minden jó, minden szép ebből származik és örök mozgatója annak a nagy gépe­zetnek, amelyben valamennyien benne élünk és amelyet úgy hívnak, hogy nemzeti közösség. Az Egyesület részéről ezzel az előbb említett két kéréssel fordulunk az ó-esztendő utolsó órái­ban kartársainkhoz és arra kérünk mindenkit, hogy az Egyesülettel törődés mellett terjesszék, hir­dessék állandóan azokat az eszméket, amelyeket mi hirdetünk és amelyek alkalmasak az életünk, a jö­vőnk kedvezőbb kialakítására. Terjesszék a Kartársaink is velünk együtt azokat a gondolatokat, amelyek egyedül alkalma­sak arra, hogy az építő szellem diadalmaskodjék, amelyek egyedül alkalmassak arra, hogy a nagy gyógyszerész, családon belül szilárd és megbontha­tatlan egységet biztosítson a további munkára,, a további feladatok teljesítésére. Ezekkel a gondolatokkal köszöntjü­k az új esztendő küszöbén szeretett Kartársnőinket . Kartársainkat és Istentől áldott szebb és jobb esz­­tendőt és vágyaik teljesülését kívánjuk Mind­nyájuknak.

Next