Gyógyszerészek Lapja, 1943 (38. évfolyam, 1-24. szám)
1943-01-01 / 1. szám
t GYÓGYSZERÉSZEK Lapja rum testvéri egyesület őszinte együttműködésének férfias megnyilatkozásait. De amilyen örömmel látták az együttműködést, éppen olyan lelkesen fogadták a közös munka, a közös győzelem pálmáját is, amely az 1942 esztendő utolsó napjain oda került az alkalmazotti kar közgyűlésének zöld asztalára, mert ma nincs egyetlen egy velünk együtt érző kiváló tagja sem a gyógysz,ereszeinek és nincs egyetlen tagja a két tábornak sem, ki ne kívánná a fejlődést, az átalakulást, amit az új gyógyszerészi törvény ír majd elő. Ezen az emlékezetes közgyűlésen a templomi hangulat fényesen világító reflektorai mélyen bevilágították az utat, amelyen a jövőben is járnunk kell és amíg a menetelés közben a lábaink alatt csattogott a. löki és szertehulottak a. rögök, lépteink ütemes hangjában az anyaiéletnek • • • és a. benne rejlő magyar életakaratnak örök himnusza csendült. Dolgozzunk . . tovább . . . Kortársaim ugyanazzal a lélekkel . . . dolgozzunk tovább . . . ugyanazokkal a fegyverekkel, az örök emberi eszmék és az ősi magyar erőben vetett törhetetlen hit fegyvereivel és akkor bátran állhatunk újra ki a számonkérés idején a Testvérünk elé, mert a lelkiismeretünk nyugodt lesz . . . megtettünk mindent, amit emberileg a mai időkben meg lehetett tenni. Dolgozzunk . . . kitartóan és fonjuk továbbra is még erősebbre az egymás iránti megértés aranyszálait és miecsak mi a vezetőség, hanem mindenki. A gyógyszerész alkalmazott kartársainkat arra kérjük figyeljék a mi munkánk mellett önmaguk cselekedeteit is és tevékenységük területén ne csak a maguk, hanem a tulajdonosi kar helyzetét is igyekezzenek a tárgyilagos szemlélő alaposságával lemérni. Ma a kötelességteljesítésnek nemcsak a szigorúan vett munka vonalán kell érvényesülnie, hanem a lelkek mélyén is meg kell nyerni azegymás iránti megbecsülés nagy csatáját és nemcsak nekünk, hanem nekik, mindenkinek, minden magyar embernek. Kötelességet kell tehát teljesíteni az Egyesülettel szemben is, de azokkal a tényezőkkel szemben is,amely közel, vagy távol, de ott vannak a gyógyszerészi működés vonalában. Ma nem elég a kitartó munka, hanem a megértés és testvéri megbecsülés valamennyiünket erősítő kapcsolataira is törekedni kell. A panaszok, az elégedetlenségek, amelyek eljutnak hozzánk olyanok, amelyeken változtatni csak akkor lehet, ha mindenki kivétel nélkül rálép és követi — tulajdonos és alkalmazott egyaránt — az érdekvédelmi testületek testvéri szolgálatának nyílegyenes útját. Mindenre van orvosság. Minden hiányt lehet pótolni. Minden hibát ki lehet küszöbölni, csak akarni kell és fel kell az őszinte akarásra lelkileg készülni.A lelkek mélyén nem az indulatoknak, hanem a testvéri szeretetnek, nem a haragnak, hanem a megértő emberi józanságnak, nem a rosszakaratnak, hanem a becsületességnek, nem az irigységnek és kapzsiságnak, hanem a karácsonyi litániákban fogant egymást segítő szellemnek kell utat nyitni egymáshoz, hogy megtaláljuk ezen az úton az élet igazi értelmét a . . . a boldogságot. Kartársaim, a mi kötelességteljesítésünk az Egyesülettel és mindenkivel szemben megnyilatkozott a közgyűlésen, de nem nyilatkozott meg az Önök részéről, akik egyfelől távoltartják magukat a legszemélyesebb ügyüktől, másrészt elfelejtik, hogy az Egyesületek nem céljaik önmaguknak, hanem eszközök a célok érdekében, olyan eszközök, amelyeknek a szolgálatához anyagi erők is szükségesek. Azt a köteléket tehát, amely összekapcsol bennünket az Egyesülettel fonjuk még szorosabbra és ne bontsuk meg akkor sem, ha az élet átvisz minket egy szép napon a tulajdonosi oldalra. Ne bontsuk meg és ne hagyjuk el az Egyesületet csak azért, mert jobb helyzetbe kerültünk. Ne fordítsunk hátat, neki, amikor hűségesen szogált hosszú éveken keresztül, hanem támogassuk továbbra is a jobb körülmények között is, mert az igazi magyar élet útja az, hogy éppen akkor nem szabad megbontani a kapcsolatokat, amikor arra megvan minden előfeltétel és amikor különben is közös, egyetemes magyar célokért küzdünk. Itt az, új esztendő küszöbén meg kell mondanunk, hogy az Egyesület mindig szomorúan veszi tudomásul, hogy kartársak elhagyják sorainkat csak azért, mert jobb körülmények közé kerültek. Régi kipróbált egyesületi férfiak fordítanak hátat, amikor eljön az ideje annak, hogy beljebb kerültek egy szobával és magasabbra jutnak szorgalmas életük masgyéjén. Ezzel szemben vannak ragyogó példák, 10—15 éves tulajdonosi tagságok, amelyek fennen hirdetik és igazolják azt a testvéri szellemet, amelyekért küzdünk és amelyet fontosabbnak tartunk minden törvénynél, minden rendeletnél. Ennek a szellemnek az eredője ott, él a magyar lélek mélyén. A magyar jövő legnagyobb biztosítéka ez, mert minden jó, minden szép ebből származik és örök mozgatója annak a nagy gépezetnek, amelyben valamennyien benne élünk és amelyet úgy hívnak, hogy nemzeti közösség. Az Egyesület részéről ezzel az előbb említett két kéréssel fordulunk az ó-esztendő utolsó óráiban kartársainkhoz és arra kérünk mindenkit, hogy az Egyesülettel törődés mellett terjesszék, hirdessék állandóan azokat az eszméket, amelyeket mi hirdetünk és amelyek alkalmasak az életünk, a jövőnk kedvezőbb kialakítására. Terjesszék a Kartársaink is velünk együtt azokat a gondolatokat, amelyek egyedül alkalmasak arra, hogy az építő szellem diadalmaskodjék, amelyek egyedül alkalmassak arra, hogy a nagy gyógyszerész, családon belül szilárd és megbonthatatlan egységet biztosítson a további munkára,, a további feladatok teljesítésére. Ezekkel a gondolatokkal köszöntjük az új esztendő küszöbén szeretett Kartársnőinket . Kartársainkat és Istentől áldott szebb és jobb esztendőt és vágyaik teljesülését kívánjuk Mindnyájuknak.