Gyógyszerészek Lapja, 1944 (39. évfolyam, 1-12. szám)

1944-01-01 / 1. szám

r/tjyÓGYSZERÉsZGC I A l­ I A XXXIX. ÉVFOLYAM 1 .SZ. V. .• JH | I ffk 91 I Jk BUDAPE­ST. 1944 Kb ff*’ JANUÁR 1. az okleveles gyógyszerészek országos egyesületének hivatalos közlönye Az új esztendő küszöbén A kölcsönösség, az összetartás, az egymást megértés szellemének mosolygó arc: köszönti a magyar gyógyszerészt az új esztendő küszöbén. A mindnyájan egyért és egy mindnyájunkért elve: az összetartozás érzése kopogtat az ajtónkon azokban a sorokban, amelyek a gyógyszerészetről és a­ gyógys­zerészi rendtartásról ,szó a törvényjavasla­tokban hozzánk beszélnek, gyógyszerészekhez 1944. küszöbén, amikor harcolúban áll a világ, de a törté­nelmi vihar orkánja duruzsoló széllé szelídül a ma­gyar rónák fedett. A magyar ember lelke, a magyar gyógyszerész lelke, az alkotóvágy ősi erejének nyugalmával fi­gyel és dolgozik, szervez és szünet nélkül tevékeny­kedik, építi a nemzet jövőjét és munkája közben nem tudja e vérbe, gyászba bomlott világ sem megfélemlíteni. A legutóbbi lapszámunkban nagy örömmel és lelkesedéssel számoltunk be arról, hogy a­ kor­mányzat, az­ ország­vezetés elérkezettnek látta az időt a magyar gyógyszerészet megreformálására. A törvényjavaslatok benyújtása óta eltelt két hetet arra használtuk fel, hogy megköszönjük a vala­mennyiünket lázas izgalomba hozó nemes elhatá­rozást, el­rendezgessük gondolatainkat és felvázol­juk magunk előtt a jövőnk képét, amely biztatóan integet felénk. Amikor az 1943. esztendő eltűnik az idők vég­telen mélységeiben, amikor lezuhan a porondról, hogy átadja a helyét a titkok között, de új erővel induló ezerk­ilencszáznegy­vennégynek, lelkesedé­sünk legbensőbb rugóit az események további ala­kulásának kedvező hírei pengetik lágyan csengő, biztató ütemű dallamra, amikor tökéletesen érez­zük azt, hogy jó munkát végeztünk, hűségesen tel­jesítettük a reánk bízott feladatokat és öntudatos biztonsággal követtük az élet parancsoló útmutatá­sait, hogy a­ teljes béke je­gyében végre célhoz ér­kezzünk. 1. Közeledik az alkalom, hogy megörökítsük az gyógyszerészi történelem számára ennek a har­minckét esztendős munkássának a törvényjavasla­tokkal kapcsolatos minden jelentős mozzanatát, kö­zeledik az alkalom, amikor egyesületünk és,a tulaj­donosi érdekképviseletek tevékenységeinek pontos adatait a nyilvánosságra hozhatjuk, hogy lássa mindenki, milyen körülmények között, k­iknek a közre­körlésével és meddig jutottunk el azon az úton, amelyet kiváló elődeink jelöltek ki a szá­munkra. Az ó esztendőtől búcsúzás elérzékenyít és ez a lelkiállapot szólaltatja meg bennem a lelkiismeret legmélyebb érzéseit. Az idők tengerében elmei nio­l év a számadás, az önvizsgálat teljesítésére egy­aránt figyelmeztet és ebben a feszültségben tisztán, világosan áll előttem a rengeteg munka újabb eredménye: a két törvényjavaslat, hogy pontosan megszabta az irányt, amelyet követnünk kell és amelyről letérnünk nem szabad, a műn találkozása a novévei, a sok fiare és a törvény.Jarvasi utolc nőies rendelkezesei arra ügyel­­meznének bennünket, hogy álljunk meg szorosa­b­­ban egymás mellé es­készüljünk, jel a lovaoui nunn­­kuru, amelyet ezután is a­­megértés, a kölcsönösség és az összetartozás szellemének kell átitatnia. A közel negyven esztendő történelme, a tör­­vényjavaslatokban lefektetett kristály tisztán csen­gő ,szociális és­ feljogosít bennünket arra, hogy ingytunk a jog, az igazság és a szocians naiaaas örökérvényű eszméinek teljes diadalában. Kegyünk azért együtt, mindenki anjon erősen a helyen, teljesítsük továbbra is kitartóan a reánk bízott felada­tokat és az uj esztendő küszöbén te­gyünk útra egy lógattam­at, sohase fejttj­uk el, hogy az egyetemes gyógyszerészi érdekeket kell szolgálnunk. Az egyetemes gyógyszerészi érdek a kör középponttá, a mi cselekvési irányunk e fele a középpont felé halad. Ha e­l akarjuk érni a kör középpontját, akkor egyenesen a kör sugarán kell haladnunk, hogy célhoz érjünk. Mi az új esztendő­ben ezen a célra mutató nyílegyenes úton akarunk­­haladni és biztos vagyok benne, hogy a tulajdonosi kar más úton, a körnek egy másik sugarán elin­dulva, ugyanahhoz a célhoz igyekszik eljutni, ahová mi. Tudom, hogy az új esztendőben, ti nagy fele­lősségteljes további munkák során, az összeköttetést állandóan fenntartva, a kör középpontjában — az egyetemes, gyógyszerészet védelmének szolgálatá­ban — ismét találkozunk. Tudom, hogy ez a talál­kozás olyan lesz, mint a mostani, amelyet a decem­ber 14-iki belügyminiszteri bejelentés hirdetett ki az ország előtt azzal, hogy a két törvényjavaslatot letette a Képviselőház asztalára. Ezekkel a gondolatokkal járulok az új eszten­dő elé és felfrissülve a lelkiismeret szr­vainak tiszta csengésű igazságain, köszöntöm Kedves Ol­vasóinkat és Istentől védett és Istentől áldott'új esztendőt kívánok Mindnyájuknak* ' Ursbinyi Károly.

Next