Gyógyszerészi Hetilap, 1898 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1898-01-02 / 1. szám

JO / 7 V­C ) Megjelenik hetenkint egyszer. Szerkesztőségi iroda, Előfizetés: A gyógyszerészeti tudományok fejlődésének s hová az előfizetések, továbbá a egősz évre 20 kor szellemi rászát­ás egyább fél­ttéTM ...;;; io­v ‘ a „Magyarországi rószerészegylet" hivatalos közlönye. Bomlásokat üi«t» közlemé­­n figyedévre . • • • . 5 * nyék intézendők: Gyógyszerész-segédek, gyógy- Föderke«« *• laptulajdonos: id SCHÉDY SÁNDOR, 22. 97.? , em ti mnii In t TtBM _____________________ij................................................... -- - —r 1-nm ív ij ij —. ,,rr, - ■ , , „ , , 50163 " Harminchetedik évfolyam 1.szám. Budapest, 1898. január 2. GYÓGYSZERÉSZI HETILAP. írnokok JöfiTenítfeUt Fe,e,18 Vesztő: Dr. Varságh Zoltán. fizetik. Kéziratok vissza nem adatnak Tartalom. Nem hivatalos rész : Boldog új évet. — Egy reform eszme, tudományos közlemények : Rhizoma Hydrastis Canadensis. — Gyógyszerészi lexicon. (Folytatás.) — Újabb gyógyszerek. Lapszemle : Adatok a szegfűolaj összetételéhez. — Vegyi tinta előkészítő folyadék nélkül. — Glycyrrhizin pasztillák. — Ich­­thyol-suppositorium készítése. — Okmányhamisitások felismerése. Irodalom : Zsebkommentár. Egyleti és társulati ügyek : Jegyzőkönyv a gyógyszerészbál rend. kiz. tartott üléséről. Közérdekű kérdések és feleletek. Heti személyi és vegyes hírek : Hymen. — Gyógyszertári ügyek. — Vegykísérleti állomás Szegeden. — Gyógyszerészek a sajtóügyi esküdtek közt. — Gyógyszerészsegédek társasvacsorája. — Gyógyszerészbál. — Miniszteri elismerés. — Az osztrák ipar versenye. — A betegsegélyző pénztárak ellen. — Nátrium sali­­cylicum kérdése. A zsebelyi méregkeverők. — A gyógyszerek drágasága. — Betiltottt specialitás. — Az éjjeli árszabvány kérdése. — Nyik­tor. — Kereskedelmi és gyógyáru közlemények. — Gyógyszerész­­segédi állomások. Tárca : Dispensatorium pharmaceuticum Austriaco- Viennense 1729-ből. Nem hivatalos rész. Boldog új évet! A mi elődeink nagyon sokat nélkülöztek, a­miből nekünk oly sok és bőven jut, hogy már számot sem vetünk reá. Egyben azon­ban határozottan előnyben voltak. A régi időben az idők méhe az eseményeket ugyan csak hosszan érlelte, kinek-kinek bőségesen volt módjában az idők változására előkészülni, a meglepetést csak a természeti catastrofák tűz, jég, vizár, égiháború stb. efféle képvi­selték. Manap, a gőz, a villamosság, a káprá­zatos találmányok korszakában minden roha­mosan megy a fordulatokat sejteni lehet, de előrelátni alig. Az eredmények, a világhis­tória, az átalakulások, minden gyorsabban pereg s azt lehetne állítani, hogy e gyorsa­s­­ággal arányban növekszik a jövő bizonyta­­lansága. Ez lehet tán az oka annak, hogy a boldog új év kívánságok rendszeres hangoz­tatása belenyúlik ebbe a mostani reális kor­szakba is. A jó kívánság olyan mint a vigasztalás : olcsó dolog, de az megfelel az emberi léleknek, melyet ez az olcsó dolog is kibékít, megnyugtat, lecsendesít, oly per­cekben, melyekben a bizonytalanság érzülete egész közvetlenségében reá borúl. Ilyen időpont az újév. Szó sincs róla, nem határmesgyéje az a fejlődés valamely szakának, melyen túl valami új következik. Minden egyazon módon fejlődnék, ha új év nem is volna, s a­mi jön, az új év nélkül is jött volna. De a ter­mészet körforgásában, az évszakok változta szerint önként kínálkozik egy nyugvópont. J

Next