Gyógyszerészi Hetilap, 1926 (65. évfolyam, 1/2-17/50. szám)

1926-01-10 / 1. (egyesített 2.) szám

LXV. évfolyam. Budapest, 1926. jan. 10.­­. (egyesített 2.) szám. GYÓGYSZERÉSZI HETILAP ALAPÍTOTTA: SCHÉDY SÁNDOR 1862. ÉVBEN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : negyedévre................ 125­ 000 korona. Egyes szám................ 10.000 korona. Megjelenik minden 3-ik vasárnap. Szerkeszti: KORITSÁNSZKY OTTÓ Szerkesztőség : VIII. Agg­teleki ucca 8. (földszint.) Telefon: József 134—44. Kiadóhivatal : VII. Izabella ucca 71. Telefon: 4—44. 1926. Az elmúlt 1925-ös évvel ránk köszöntött új­esztendő első napjait éljük. A mostani évfor­dultakor is megáldottunk egy pillanatra a mun­kában, hogy számot vessünk a lehanyatlott év­ben végzettekről és célkitűzéseinkben szemlét tartsunk a jövőre előirányzott munka tekinte­tében. Az egész Európára kiterjedő nagy gazdasá­gi válság erősen sújtotta a magyar gyógysze­részetet is, amely évekre visszaterjedően — mint más országokban — igen nehéz harcot vív egzisztenciájáért. A kétszázegynéhány fő­nyi detaildrogista társadalomnak törekvése, hogy a gyógyszertárak gyógyszerellátásának jelentős részét magának szerezze meg és a gyógyszerészek u. n. kézi eladását teljesen ki­sajátítsa, a gyógyszervegyészeti gyárak, a gombamód megszaporodott laboratóriumok és egyes specialitás gyártók által piacra dobott és agyonreklámirozott gyógyszerkülönlegesség készítmények és használatra készen csomagolt gyógyszerek alapjában támadják meg a mi gyógyszerészetünket is. A betegbiztosító inté­zetek a mostoha viszonyok között, tagjainak gyógyszerellátásánál megkötni igyekszik az orvos kezét. A gyógyszerek gyógyító hatásá­nak mérlegelése helyett úgyszólván tisztára csak gazdasági szempontokat vétetnek figye­lembe a gyógyszerrendelésnél. Továbbá arra törekszenek, hogy a gyógyszerellátást, a tör­vény által erre rendelt gyógyszertáraknak el­hagyásával, közvetlenül végezhessék. Ezek a körülmények is rendkívül sújtják az egyébként is nagyon megpróbált magyar gyógyszerésze­­tet. Nem véletlen, hanem a körülményeknek kü­lönböző országokban többé-kevésbé azonosan sújtó voltának következése, hogy az európai szaksajtónak úgyszólván minden orgánuma ezekben a jelenségekben keresi azon bajoknak és veszedelmeknek fő okát, amelyben a külön­böző országok gyógyszerészete szenved s amely létegzisztenciájában veszélyezteti. Megállapít­ja az évforduló alkalmából írt cikkek egész sorozata annak elengedhetetlen szükségét, hogy a gyógyszerészhivatás elpusztulása elleni egyedüli biztosíték a határozott, jól megalapo­zott, minden melléktekintettel ment, egységes szervezete egy-egy ország gyógyszerészeinek. Egységes és jól megalapozott, minden mel­léktekintettel ment szervezkedést követel az osztrák, a német s a minket környező országok valamennyijének szaksajtó. Megállapítják egy­mástól függetlenül és különállóan, hogy a gyógyszerészi szakkérdések megoldása a leg­ritkább esetben történik tisztára csak a szak­szerűségi szempontok szerint, hanem — ezzel ellentétben — a legtöbb a politikai nézőpont­ból megvilágítás és politikai érdek alapján. Megállapítják, hogy a kormányok rendszerint gyengének bizonyulnak arra, hogy a gyógy­szerészi kérdések mérlegelésénél csupán a gyógyszerészet évszázados kialakulásán ala­puló s az egészségügyi szolgálatba állított szakkövetelményekre legyenek tekintettel. Va­lamint arra is, hogy ezekkel győzze le a csak­nem mindenütt, minden kérdés megoldásánál a maga befolyását és irányító hatását érvénye­síteni kívánó politikai szempontokat és meg­gondolásokat. Egyértelműen megállapítják, hogy a gyógyszerészi kérdések szakkérdésként kezelésének biztosítása és a szakszempontok­nak, egyedül helyes irányító tényezőként felis­merése az erős, jól megalapozott, egységes és minden melléktekintettől mentes, szünet nél­küli munkát végző, de szükség esetén harcolni is kész szakegyesülésben rejlik. A veszélyezte­tett gyógyszerészeti hivatás és az­­erősen súj­tott gyógyszerésztársadalom igazának érve- Rum Jamaica verum et­rum Jamaica verum antiquum pat. C. W. E. London, békebeli kitűnő minőségben kapható : Thallmayer és Seitz R.-T.

Next