Gyógyszerészi Hetilap, 1929 (68. évfolyam, 1/1-18/52. szám)
1929-01-06 / 1. (egyesített 1.) szám
GYÓGYSZERÉSZI HETILAP Minden termelésnél az ország szempontjából a legfontosabb az, hogy a nyersanyagoktól kezdve a csomagoló anyagokig, minél több mgyar érték és munkadíj legyen a kész termék árában, mert ezen összegek tényleg az országban maradnak. Ennek szem előtt tartása és megfelelő mérlegelése esetén az orvosok nemcsak közös érdekeinknek, hanem a nemzetgazdasági szempontoknak is eleget tennének, ha különlegességek helyett receptjeiket magisztraliter írnák fel, mert ennek haszna egyéb sok előnye mellett még abban is mutatkozna, hogy a szükséges gyógyszereken kívül melyek esetleg itt elő nem állíthatók, az összes munkadíj, doboz, üveg, címke stb. ellenértéke magyar kezeknek juthatna. A magyar gyógyszervegyészeti ipar, sajnos, nincs berendezve csak egyes cikkek gyártására és gyáraink közül egyedül a Chinoin az, amely kellő támogatás esetén, továbbfejlesztés által a kívánalmaknak megfelelhet. A német vegyészeti gyárak óriási előnyeit, felkészültségét, évtizedek tapasztalatait, felülmúlhatatlan tőkeerejét, a magyar gyárak megközelíteni sem képesek, így ellentétben sokak felfogásával, csak egyes cikkek vagy csoportok gyártására rendezkedhetnek be, forgalomba hozott gyógyszerkülönlegességeik pedig csak a német primár gyógyszerek másodlatai és keverékei lehetnek. Ezen nehézségek dacára úttörő munkásságuk sikerrel járt, mert egyes cikkekben máris figyelemreméltó eredményeket értek el és minden hatalmas külföldi verseny dacára is, eredményesen exportálnak. Ezen cikkek fejlesztésére kell a súlyt fektetni. Ha a Statisztikai Közlöny adatait vizsgáljuk, úgy azt látjuk, hogy az 1928. év január— szeptemberi időszakában a XIV. tarifaosztály alá tartozó savak, alkai fák behozatala 15.04.1.001 értékre emelkedett, ezzel szemben a kivitel 1.796.000 P volt. A XX. tarifaosztály illóolajok, illatszerek és kozmetikai készítmények behozatali összege 1.200.000 pengő, míg a kivitel csak 228.000 pengő. Mindezen cikkek gyártói láthatják, hogy fejlődésüknek milyen lehetőségei vannak és rajtuk áll csupán, hogy üzemeik fejlesztésével, versenyképes áruval és árral e különbözetet csökkenthessék. A gyógyszerészeket leginkább érintő XXI. tarifaosztályba sorolt, finomított vegyi készítmények és azok nyersanyagai összesen 5.533.000 pengő értékben hozattak be és csak 2.210.000 pengő érték került kivitelre. Ezen összegben a vegyileg egységes gyógyszerek, tablettákban kiszerelve 473.000 pengőt, más kiszerelt gyógyszerek pedig 1,050.000 pengőt képviseltek. A környező államokban kiszerelt gyógyszerekből jelentős kivitelünk is volt 1,802.000 pengő értékben. Szomorú, hogy salicilsav, acetilsalicilsav és sól, ezen behozatali összegben 185.000 pengővel szerepelnek, mikor a magyar gyárak ezen cikkek gyártására be vannak rendezkedve és az általuk elő-, állított árú kifogástalan minőségű. Gyógytapaszok behozatala 132.000 pengőt vitt ki az országból, holott ezek belföldön is előállíttatnak. Itt csak az orvosi kar támogatása szükséges, hogy ezek behozatala a minimumra redukálódjék. A magyar szérumok kiváló minősége eredményezte, hogy 138.000 pengő behozatallal szemben a kivitt áruk értéke 123.000 pengő volt. Érthetetlen, hogy mezőgazdasági vegyi iparunk fejlettsége és jó híre mellett miképen lehetséges, hogy elkészített vetőmag-csávázó, permetező és porzó szerek 688.000 pengő értékben hozattak be és csak 222.000 pengő ára exportáltatott. Valószínű, hogy itt is a vásárló közönség közömbössége az oka, mint annak, hogy a vazelin behozatal 110.000 pengős összegéből kiszerelve kisforgalom számára 37.000 pengő értékű áru jött át a vámhatárokon. Láthatjuk, hogy teendő van elég. Sok felesleges árút hozatunk külföldről, pedig mindannyiunk érdeke, hogy amit csak magyar munkáskezek elvégezhetnek, az ne gazdagítsa a külföld iparát. Nem szükséges, hogy papiros címkék 125.000, nyomással ellátott, díszített, aranyszegélyes dobozok 778.000 pengő értékben kerüljenek behozatalra, a magyar grafikai ipar elsőrendű felkészültsége mellett. Felesleges, hogy öblös üvegekért 1,997.000, ampullákért, fiolákért, üvegcsövekért pedig 477.000 pengő kerüljön külföldre, mert lehetetlen, hogy ily irányú fogyasztás ne tegye érdemessé valamelyik üveggyárunk kibővítését, és berendezkedését ezen cikkek gyártására akkor is, ha ezek előállításával egy sem foglalkozott volna ezen ideig. A gyógyszerészi karnak az ország és a saját érdekében is ki kell vennie a részét a külkereskedelmi mérleg megjavításában. Mellőznünk kell a külföldi cégek ajánlatait, ne engedjük, hogy pénzünk állandóan külföldre szivárogjon, jusson eszünkbe, hogy az egyesek elhatározása folytán itthon tartott fillérek az államgazdaság szempontjából óriási összegre GLÓRIA P.H.HI. KÖTSZEREK A PÁZMÁNY PÉTER TUD EGYET. KÖZEGÉSZSÉGÜGYI INTÉZETE ÁLTAL ELLENŐRIZVE!