Gyógyszerészi Hetilap, 1930 (69. évfolyam, 1/3-16/48. szám)
1930-01-19 / 1. (egyesített 3.) szám
GYÓGYSZERÉSZI HETILAP I GALENIKUS készítményeinket a hivatalos követelményeknek minden tekintetben megfelelő minőségben saját laboratóriumunkban készítjük. Tíz áruk minőségéért felelősséget vállatunk. Laboratóriumi vezető : TISCHLER JÁNOS oki. gyógyszerész, volt egyetemi tanársegéd. THQLLMflYER ÉS SEITZ R. I., Budapest, V., Zrínyi ucca 3. zébenegy fiola acitophosant tartott. Mi komorul! arccal kérdeztem tőle: — Miiért nem veszed ezt egy patikában! — Hát nem mindegy? — felelte. — Azonfelül itt harminc fillérrel olcsóbb. Ez a drogériatulajdonos, mint gyógyszerész mutatkozott be — mint monda — jó ismerősednek olcsóbban adja az ilyen különlegességeket. Azóta nála is veszem ezeket. Az után az illatszertárból vett „aci“-t kezében tartva, jól hátbaütögetett s tréfásan mondta: ■— Nagy rablók vagytok ti patikusok. — A világháború előtt nevettünk az ilyen vicceken, mikor azt mondták rólunk, hogy a recepttabsa tételei között előfordul ez is: „Visszaköszönés 10 fillér“. Akkor nevethettünk, most sírnunk sem szabad. Hát mi a teendőnk? Spicliket állítsunk minden drogéria, illatszertár ajtaja, elé! Vagy körzetben bojkottáljuk a különlegességek kilencven százalékát? Egyiket sem, mert ebben a gazdasági és kenyéri taréban úgyis legyűrnek bennünket. Fővárosi prakszusom alatt a klinikák közelében volt albérleti szobám, s így érthető, hogy háziasszonyom másik kiadó szobáját kivétel nélkül szigorló orvosok lakták. Nagyon jó barátságban voltam velük és sok mindent, pályánkat érintő kérdést megvitattunk. Azután, hogy a legkisebb falusi patikák egyikében önállósodtam, meghívtam legutolsó lakótársamat, hogy mit tettami szigorlatai után töltse nálam a patikában a nyári hónapokat. Nagyon szívesen fogadta. Okos, felvilágosult ember volt. Nyíltan bevallotta, hogy nagy szükségét érzi annak, hogy a gyógyszertári levegőt is szívja pár hétig. Szembe akart nézni a sok rosszal, amit az egyetemen itt-ott hallott. Szembe akart nézni a ,,kuruzsló“ műhelyével. Meg akarta tudni, hogy készíti a gyógyszerész azt az orvosságot, amit ő majdan betegeinek rendelni fog. Látta, hogyan gyúrom a pirulákat, a suppositoriákat, s elismerte, hogy a munkadíjakat megérdemeltem. Látta, hogy főztem meg, hogy forráztam le, hogy kevertem, hogy oldottam a gyógyszeranyagokat. Látta a laboratóriumi munkálataimat. Látta, hogy vizsgálom meg a nagydroglistától kapott összes drogjaimat, poraimat, olajaimat. Hallotta, hogy megmagyaráztam neki, miként állítják elő ezeket. Látta, hogy a receptek túlnyomó részét, amit az orvosomtól kaptam, a különlegességi szekrényekből készen szolgáltatom ki és nem tudom, hogy mi van a csomagolás mögött. Látta, hogy évek óta elfeledett, divatjármult különlegességek is vannak ott, láttam a kifizetetlen számláimat teletűzve méregdrága különlegességekkel. Hallotta, hogy én csak az orvosi vényekhez adok használati utasítást. És hallotta, hogy a kis faluban mi-