Gyógyszerészi Hetilap, 1932 (71. évfolyam, 1/4-18/52. szám)
1932-01-24 / 2. (egyesített 4.) szám
GYÓGYSZERÉSZI HETILAP teti. Hivatkozik Scholtz államtitkár úr nagyjelentőségű nyilatkozatára. Kijelenti, hogy véleménye szerint a gyógyszertártulajdonosi kar szolidárisan gondolkozó, túlnyomó része az alkalmazott gyógyszerészek ügyét rendezni kívánja, s ennek az ügynek a tető alá jutását örömmel fogadja. Kifejti, hogy a koncessziós rendszer fenntartása megköveteli, hogy a pályán minden képesített egyén elhlegezkedést nyerjen. Majd a jogadományozások kérdésével foglalkozik. Végül annak fontosságáról szól, hogy minden alkalmazott tömörüljön hivatalos és felelősség mellett működő érdekvédelmi szervezetébe. A zúgó éljenzés lacsillapultával, Fantos Sándor terjesztette elő rövid indokolással a következő határozati javaslatot: „Magyarország alkalmazott gyógyszerészei 1932. év január hó 18-án — sivár jelenük és bizonytalan jövőjükkel összefüggő kérdések tárgyalására — összegyűlvén, az előadók meghallgatása és részletekbe menő vita alapján a következő határozatot hozták: A nagygyűlés megállapítja, hogy a mai napon megtartott országos gyűlésre a magyar alkalmazott gyógyszerészi kar minden tagja, szaklapok, napilapok, körözvények és minden gyógyszertár címére megküldött, értesítéseik által meghivatott, ennélfogva feljogosítva, érzi magát arra, hogy a gyógyszerészalkalmazottak összessége nevében hozhasson határozatot. A nagygyűlés kimondja, hogy az alkalmazottak megélhetését, teljes munkakészsége, tökéletes munkateljesítménye és a szolgálati kívánalmakhoz való feltétlen alkalmazkodása dacára sem látja biztosítva, hogy Magyarország gyógyszertártulajdonosi kara, súlyos gazdasági helyzetére való hivatkozással, nemcsak hogy elzárkózik minden jogos kérelem teljesítése elől és saját kijelentése szerint az állapotokon segíteni nem tud, hanem az állandó fizetéscsökkentésekkel, a jogos járandóságok megvonásával, a pihenési idő megrövidítésével, valamiint a szolgálati kötelezettségek folytonos kiterjesztésével, még súlyosabbá teszi az alkalmazottak helyzetét. Kimondja továbbá, hogy a gyógyszerészi pályára felvettek száma a tényleg szükséges pótlást messze túlhaladja. Ez a tény, valamint a legtöbbször megokolatlan elbocsátások és a képzettségnélküli technikai személyzetnek gyógyszerészi munkakörben való törvényellenes felhasználása okozzák, hogy a munkanélkül maradt gyógyszerész-alkalmazottak tömege ijesztő módon szaporodik. A nagygyűlés szükségesnek tartja: 1. hogy a munkanélküliség kiküszöbölése céljából a pályára csak annyi új jelentkezőt vegyenek fel, amennyi a tényleg szükséges utánpótlásnak megfelel, továbbá, hogy a tanulmányi idő meghosszabbítása, illetve a képzettség magasabb fokra emelése által, a gyógyszerészek részére olyan munkatér nyíljék meg, amelyen a pálya feleslege elhelyezkedést találhat. 2. hogy a gyógyszertári jogosítványok engedélyezésének ideiglenes felfüggesztése tárgyában kiadott 39.000—1930 NMM. sz. rendeld hatályon kívül helyeztessék. 3. hogy az 1876. XIV. tc. gyógyszerészi vonatkozású szakaszai revízió alá vétessenek, korpótlékot fizetőpénztárral és nyugdíjintézettel — mint korszerű pótlásokkal — egészíttesssenek ki, továbbá, hogy a jogadományozás az ansziennitás figyelembevételével történjék, 4. hogy a gyógyszer tulajdonosok és az alkalmazottak jogviszonya, ugyanebben a törvényben szabályoztassék, •), hogy a Magyarországi Gyógyszerész- Egyesülethez intézett 21.007—1928 NMM. sz. leiratban foglalt meghagyások és kötelezettségek teljesítésére, vagyis a kozpótlékos fizetőpénztár és nyugdíjintézet felállítására, a gyógyszertártulajdonosi kar kellő szigorral szoríttassék, 6. hogy ezzel kapcsolatban a nagyméltóságú N. (M. Minisztériumhoz)benyújtott gyógyszerészi jóléti intézmények létesítését célzó beadványok folytatólagos tárgyalás alá vétessenek és végérvényesen elvntétessenek, 7. hogy a gyógyszerészet összességének hivatalos érdekképviseletére, paritásos alapon, gyógyszerészi kamarák szervezttessenek. A nagygyűlés elhatározza, hogy az előző pontokban felsorolt kívánságaivat kellő indokolás mellett emlékiratba foglalva, a Nagyméltóságú M. Kár. N. M. Miniszter úrhoz küldöttség útján terjeszti fel. Az emlékirat megszerkesztésére és felterjesztésére a nagygyűlés bizottságot választ és utasítja, hogy megbízatásában a legrövidebb — 30 napnál nem hosszabb — idő alatt járjon el. A határozati javaslat előterjesztése után az elnök a vitát megnyitotta s ahhoz elsőnek Mészáros Dezső szólott. Indokolja, miért, szükséges, hogy közvetelnül forduljanak a népjóléti miniszter úrhoz a mai nagygyűlés határozatait felölelő memorandummal. Bár a tulajdonosi kar a mai időket alkalmatlannak mondja, az alkalmazotti kar a szociális intézmények követelésétől el nem állhat. Ezért kérik a miniszter segítségét és döntését. A benyújtott javaslat elfogadását ajánlja. Adler Andor visszatekint az alkalmazotti egyesület 13 évi működésére. Szeretné meghatározni, mi az oka az eredménytelenségnek.