Gyógyszerészi Hetilap, 1932 (71. évfolyam, 1/4-18/52. szám)

1932-01-24 / 2. (egyesített 4.) szám

GYÓGYSZERÉSZI HETILAP teti. Hivatkozik Scholtz államtitkár úr nagy­­jelentőségű nyilatkozatára. Kijelenti, hogy vé­leménye szerint a gyógyszer­tártulajdonosi kar szolidárisan gondolkozó, túlnyomó része az alkalmazott gyógyszerészek ügyét rendezni kívánja, s ennek az ügynek a tető alá jutását örömmel fogadja. Kifejti, hogy a­ koncessziós rendszer fenntartása megköveteli, hogy a pá­lyán minden képesített egyén elhlegezkedést nyerjen. Majd a jogadományozások­ kérdésével foglalkozik. Végül annak fontosságáról szól, hogy minden alkalmazott tömörüljön hivata­los és felelősség mellett működő érdekvédelmi szervezetébe. A zúgó éljenzés l­acsillapultával, Fantos Sándor terjesztette elő rövid indokolással a következő határozati javaslatot: „Magyarország alkalmazott gyógyszeré­szei 1932. év január hó 18-án — sivár jele­nük és bizonytalan jövőjükkel összefüggő kérdések tárgyalására — összegyűlvén, az előadók meghallgatása és részletekbe menő vita alapján a következő határozatot hozták: A nagygyűlés m­egállapítja, hogy a mai napon megtartott országos gyű­lésre a magyar alkalmazott gyógyszerészi kar minden tagja, szaklapok, napilapok, körözvények és minden gyógyszertár címé­re megküldött, értesítéseik által meghivatott, ennélfogva feljogosítva, érzi magát arra, hogy a gyógyszerészalkalmazottak összessé­ge nevében hozhasson határozatot. A nagygyűlés kimondja, hogy az alkalmazottak megélhetését, teljes munkakészsége, tökéletes munkateljesítmé­nye és a szolgálati kívánalmakhoz való fel­tétlen alkalmazkodása dacára sem látja biz­tosítva, hogy Magyarország gyógyszertártulajdonosi kara, súlyos gazdasági helyzetére való hi­vatkozással, nemcsak hogy elzárkózik min­den jogos kérelem teljesítése elől és saját kijelentése szerint az állapotokon segíteni nem tud, hanem az állandó fizetéscsökken­tésekkel, a jogos járandóságok megvonásá­val, a pihenési idő megrövidítésével, vala­miint a­ szolgálati kötelezettségek folytonos kiterjesztésével, még súlyosabbá teszi az alkalmazottak helyzetét. Kimondja továbbá, hogy a gyógyszerészi pályára felvettek szá­ma a tényleg szükséges pótlást messze túl­haladja. Ez a tény, valamint a legtöbbször megokolatlan elbocsátások és a képzettség­­nélküli technikai személyzetnek gyógysze­részi munkakörben való törvényellenes fel­használása okozzák, hogy a munkanélkül maradt gyógyszerész-alkalmazotta­k tömege ijesztő módon szaporodik. A nagygyűlés szükségesnek tartja: 1. hogy a munkanélküliség kiküszöbölése céljából a pályára csak annyi új jelentkezőt vegyenek fel, amennyi a tényleg szükséges utánpótlásnak megfelel, továbbá, hogy a tanulmányi idő meghosszabbítása, illetve a képzettség magasabb fokra emelése által, a gyógyszerészek részére olyan munkatér nyíl­jék meg, amelyen a pálya feleslege elhelyez­kedést talál­hat. 2. hogy a gyógyszertári jogosítványok enge­délyezésének ideiglenes felfüggesztése tár­gyában kiadott 39.000—1930 NMM. sz. ren­deld hatályon kívül helyeztessék. 3. hogy az 1876. XIV. tc. gyógyszerészi vo­natkozású szakaszai revízió alá vétessenek, korpótlékot fiz­et­­őpénztárral és nyugdíjin­tézettel — mint korszerű pótlásokkal — egészíttesssenek ki, továbbá, hogy a jogado­mányozás az ansziennitás figyelembevételé­vel történjék, 4. hogy a gyógyszer t­ulajdonosok és az alkalmazot­tak jogviszonya, ugyanebben a törvényben szabályoz­tassék, •), hogy a Magyarországi Gyógyszerész- Egyesülethez intézett 21.007—1928 NMM. sz. leiratban foglalt megh­agyások és köte­lezettségek teljesítésére, vagyis a kozpótlé­kos fizetőpénztár és nyugdíjintézet felállí­tására, a gyógyszertártulajdonosi kar kellő szigorral szoríttassék, 6. hogy ezzel kapcsolatban a nagyméltó­ságú N. (M. Minisztériumhoz)­­benyújtott gyógyszerészi jóléti intézmények létesítését célzó beadványok folytatólagos tárgyalás alá vétessenek és végérvényesen el­vntétessenek, 7. hogy a gyógyszerészet összességének hivatalos érdekképviseletére, paritásos ala­pon, gyógyszerészi kamarák szervezttesse­­nek. A nagygyűlés elhatározza, hogy az előző pontokban felsorolt kívánsá­­gaivat kellő indokolás mellett emlékiratba foglalva, a Nagyméltóságú M. Kár. N. M. Miniszter úrhoz küldöttség útján terjeszti fel. Az emlékirat megszerkesztésére és felter­jesztésére a nagygyűlés bizottságot választ és utasítja, hogy megbízatásában a legrövi­debb — 30 napnál nem hosszabb — idő alatt járjon el. A határozati javaslat előterjesztése után az elnök a vitát megnyitotta s ahhoz elsőnek Mészáros Dezső szólott. Indokolja, miért, szük­séges, hogy közvetelnül forduljanak a népjó­léti miniszter úrhoz a mai nagygyűlés határo­zatait felölelő memorandummal. Bár a tulaj­donosi kar a mai időket alkalmatlannak mond­ja, az alkalmazotti kar a szociális intézmé­nyek követelésétől el nem állhat. Ezért kérik a miniszter segítségét és döntését. A benyújtott javaslat elfogadását ajánlja. Ad­ler Andor visszatekint az alkalmazotti egyesület 13 évi működésére. Szeretné megha­tározni, mi az oka az eredménytelenségnek.

Next