Gyógyszerészi Hetilap, 1935 (74. évfolyam, 1/2-18/52. szám)

1935-01-03 / 1. (egyesített 2.) szám

A GYÓGYSZERÉSZI HETILAP elé úgy, hogy a magisztrális receptek mintegy hatvan százalékánál a járulékot a ma már amúgy is laposra zsugorodott zsebből kell ki­guberálni. E futólagosan tett megjegyzéseink után szinte tollhegyre kívánkozik az az ü­nnepelés, amely­ben az országos egyesület választmánya múlt hó 11-én tartott ülésében egyik alelnökét része­sítette — az új gyógyszerárszabás körül kifej­tett „elévülhetetlen’" érdemeiért. Ma, amikor már kezeinkben van az árszabás, kissé grotesz­­kül hat a választmány elé terjesztett jelentésnek az a része, amely szerint: „örvendetes esemény, hogy az elnökséget az Országos Közegészségi Tanács a taksa-bizottság üléseire meghívta és így elérkezett — amire a kar már évek óta töre­kedett, — hogy az árszabás kérdésében a kari kívánalmakat az elnökség személyesen terjeszt­heti elő. Ez az igen fontos erkölcsi siker tette lehetővé, hogy Löd­erer Tamás alelnök meggyő­ző, logikus és mindenre kiterjedő előadása a Tanács által méltánylást és megértést talált és a Tanács felterjesztésében magáévá tette a gyógy­szerészi kar számos kívánságátA tudósítás szerint, a taksakészítés munkájában egyébként is tevékenyen munkálkodó Léd­erer Tamás al­­elnököt lelkesen megtapsolták és a választmányi ü­lés köszönetét nyilvánította. E lelkes tapsvihar olyannyira felajzotta a vá­lasztmány egyik jelenlevő tagjának kebelét, hog­y spontán megállapította, hogy „ez az elvi jelen­tőségű és új korszakot alkotó eredmény azt mu­tatja, hogy az elnökség odaadó munkája nem volt hiábavaló. A nagy körültekintéssel és logi­kus felépítéssel végzett céltudatos gazdasági munkájával már edig is hervadhatatlan érde­meket szerzett." Ezek bizony szép szavak, csak éppen hogy mondjuk, a valóság cudarul rácáfolt mindezek­re. Hiába volt a meggyőző, mindenre kiterjedő előadás, hiába a nagy körültekintéssel és logi­kus felépítéssel végzett odaadó munka, az ered­mény — ami pedig döntő — a nullával egyen­lő. Kudarc. A nagy beharangozás után felsü­lés. Aminthogy az ügyek intézését jobban isme­rők ezt akár előre megjósolhatták. Ugyanis e sorok írója immár huszonhét év óta tagja a szakbizottságnak, amely az árszabást kidolgoz­za, s e hosszú idő alatt tizenegy évig teljesen egyedül végezte e munkát, természetesen a Ta­nács utasításai alapján, s a bizottság illusztris elnökének felügyelete mellett. E hosszú idő alatt sohasem tapasztalta, hogy a Tanács a gyógyszerészek kárára elfogult, vagy javukra részrehajló lett volna. Vámos­sy professzor, a gyógyszerkönyv-bizottság elnöke mindenkor a legnagyobb objektivitással intézte e hatáskörébe tartozó ügyet, egyforma pedantériával mérle­gelve az állam, a fogyasztók és a gyógyszerészek érdekeit. Világos, logikus és kitűnő jubicium­­mal rendelkező elme, akit semmiféle „körülte­kintéssel felépített n­orációval nem lehet eltérí­teni meggyőződésének egyenes útjáról. Amint­hogy most sem lehetett, miként azt az ábra mu­tatja. Mindaddig tehát, amíg az árszabás-szer­kesztés mai kaptafája nem változik, minden kifelé, vagy hazafelé-beszélés pesti nevén nevez­ve — halandzsálás. Úgy véljük ez összes kar­­ácsainknak egy­öntetű véleménye az újévi ajándékul kapott ár­szabás forgatásakor. Tudjuk azonban, vagy leg­alább is hisszük, hinni akarjuk, hogy három héttel későbben ez a jelentés sem került volna ilyen költői megfogalmazásban a választmány elé, a tapsvihar is elmaradt volna, sőt az erre ráduplázó tagtársban is bennemaradt volna a hévvel bugyborékoló lelkesedés. Jó, jó, mondjuk minderre, de akkor miért etették meg a jóhiszemű választmánnyal a­­ békát? Réthelyi József. Mi lesz velünk? Irta: Magyar Pál tószegi gyógyszertártulajdonos. Hosszú ideje már, hogy e lap hasábjain nem kértem helyet. Hogy most ismét igénybe veszem a kartársak türelmét, annak tudható be, hogy a közelmúlt eseményei aggodalommal töltenek el. Fiatal vagyok ,sokat várok még az élettől, pá­lyám sorsa még érdekel és kell is, hogy érdekel­jen. Köztudomású, hogy 1934. évi október 15-ére felmondottuk az OTI-val kötött „Gyógyszer­­szállítási Egyezményt". Az OTI a felmondást *) Közöljük e cikket, amelynek elkeseredését rengeteg hozzánk érkezett levél osztja. (A szerk.) néhány nappal a lejárat előtt vette tudomásul. Eltelt két hónap és semmi sem történt, ha csak az nem, hogy az MTI még mindig a jogérvénye­sen megszűnt egyezmény alapján utalja ki szám­lánkat. Hogy ez mennyire abszurd, az mindenki előtt világos. Tovább megyek és az előzmények ismerete alapján elképzelhetőnek tartom, hogy az „ex lex“ idején benyújtott számláinkból — szerény véleményem szerint jogtalanul — a le­vont összegeket, vagy azok egy részét, melyek nekünk járnak, nem fogják, dacára bejelentett jogfenntartásunknak, kifizetni hanem az egér­ügyet, mint már annyiszor, hatalmi szóval ú­ják elintézni. (L. Gy. H. 481. old.) .

Next