Gyógyszerészi Hetilap, 1935 (74. évfolyam, 1/2-18/52. szám)
1935-01-03 / 1. (egyesített 2.) szám
A GYÓGYSZERÉSZI HETILAP elé úgy, hogy a magisztrális receptek mintegy hatvan százalékánál a járulékot a ma már amúgy is laposra zsugorodott zsebből kell kiguberálni. E futólagosan tett megjegyzéseink után szinte tollhegyre kívánkozik az az ünnepelés, amelyben az országos egyesület választmánya múlt hó 11-én tartott ülésében egyik alelnökét részesítette — az új gyógyszerárszabás körül kifejtett „elévülhetetlen’" érdemeiért. Ma, amikor már kezeinkben van az árszabás, kissé groteszkül hat a választmány elé terjesztett jelentésnek az a része, amely szerint: „örvendetes esemény, hogy az elnökséget az Országos Közegészségi Tanács a taksa-bizottság üléseire meghívta és így elérkezett — amire a kar már évek óta törekedett, — hogy az árszabás kérdésében a kari kívánalmakat az elnökség személyesen terjesztheti elő. Ez az igen fontos erkölcsi siker tette lehetővé, hogy Löderer Tamás alelnök meggyőző, logikus és mindenre kiterjedő előadása a Tanács által méltánylást és megértést talált és a Tanács felterjesztésében magáévá tette a gyógyszerészi kar számos kívánságátA tudósítás szerint, a taksakészítés munkájában egyébként is tevékenyen munkálkodó Léderer Tamás alelnököt lelkesen megtapsolták és a választmányi ülés köszönetét nyilvánította. E lelkes tapsvihar olyannyira felajzotta a választmány egyik jelenlevő tagjának kebelét, hogy spontán megállapította, hogy „ez az elvi jelentőségű és új korszakot alkotó eredmény azt mutatja, hogy az elnökség odaadó munkája nem volt hiábavaló. A nagy körültekintéssel és logikus felépítéssel végzett céltudatos gazdasági munkájával már edig is hervadhatatlan érdemeket szerzett." Ezek bizony szép szavak, csak éppen hogy mondjuk, a valóság cudarul rácáfolt mindezekre. Hiába volt a meggyőző, mindenre kiterjedő előadás, hiába a nagy körültekintéssel és logikus felépítéssel végzett odaadó munka, az eredmény — ami pedig döntő — a nullával egyenlő. Kudarc. A nagy beharangozás után felsülés. Aminthogy az ügyek intézését jobban ismerők ezt akár előre megjósolhatták. Ugyanis e sorok írója immár huszonhét év óta tagja a szakbizottságnak, amely az árszabást kidolgozza, s e hosszú idő alatt tizenegy évig teljesen egyedül végezte e munkát, természetesen a Tanács utasításai alapján, s a bizottság illusztris elnökének felügyelete mellett. E hosszú idő alatt sohasem tapasztalta, hogy a Tanács a gyógyszerészek kárára elfogult, vagy javukra részrehajló lett volna. Vámossy professzor, a gyógyszerkönyv-bizottság elnöke mindenkor a legnagyobb objektivitással intézte e hatáskörébe tartozó ügyet, egyforma pedantériával mérlegelve az állam, a fogyasztók és a gyógyszerészek érdekeit. Világos, logikus és kitűnő jubiciummal rendelkező elme, akit semmiféle „körültekintéssel felépített norációval nem lehet eltéríteni meggyőződésének egyenes útjáról. Aminthogy most sem lehetett, miként azt az ábra mutatja. Mindaddig tehát, amíg az árszabás-szerkesztés mai kaptafája nem változik, minden kifelé, vagy hazafelé-beszélés pesti nevén nevezve — halandzsálás. Úgy véljük ez összes karácsainknak egyöntetű véleménye az újévi ajándékul kapott árszabás forgatásakor. Tudjuk azonban, vagy legalább is hisszük, hinni akarjuk, hogy három héttel későbben ez a jelentés sem került volna ilyen költői megfogalmazásban a választmány elé, a tapsvihar is elmaradt volna, sőt az erre ráduplázó tagtársban is bennemaradt volna a hévvel bugyborékoló lelkesedés. Jó, jó, mondjuk minderre, de akkor miért etették meg a jóhiszemű választmánnyal a békát? Réthelyi József. Mi lesz velünk? Irta: Magyar Pál tószegi gyógyszertártulajdonos. Hosszú ideje már, hogy e lap hasábjain nem kértem helyet. Hogy most ismét igénybe veszem a kartársak türelmét, annak tudható be, hogy a közelmúlt eseményei aggodalommal töltenek el. Fiatal vagyok ,sokat várok még az élettől, pályám sorsa még érdekel és kell is, hogy érdekeljen. Köztudomású, hogy 1934. évi október 15-ére felmondottuk az OTI-val kötött „Gyógyszerszállítási Egyezményt". Az OTI a felmondást *) Közöljük e cikket, amelynek elkeseredését rengeteg hozzánk érkezett levél osztja. (A szerk.) néhány nappal a lejárat előtt vette tudomásul. Eltelt két hónap és semmi sem történt, ha csak az nem, hogy az MTI még mindig a jogérvényesen megszűnt egyezmény alapján utalja ki számlánkat. Hogy ez mennyire abszurd, az mindenki előtt világos. Tovább megyek és az előzmények ismerete alapján elképzelhetőnek tartom, hogy az „ex lex“ idején benyújtott számláinkból — szerény véleményem szerint jogtalanul — a levont összegeket, vagy azok egy részét, melyek nekünk járnak, nem fogják, dacára bejelentett jogfenntartásunknak, kifizetni hanem az egérügyet, mint már annyiszor, hatalmi szóval úják elintézni. (L. Gy. H. 481. old.) .