Gyógyszerészi Hetilap, 1938 (77. évfolyam, 1/1-20/52. szám)
1938-01-02 / 1. (egyesített 1.) szám
GYÓGYSZERÉSZI HETILAP nem is terjeszkedünk ki. Természetesen ezekben sem volt hiány, de amit idesorolunk, azok sem tartoznak azok közé, amelyek valamelyes örvendezést válthatnának ki belőlünk. Többnyire növelték azokat az anyagi terheinket, amelyek egyébként évről-évre szinte automatikusan növekedni szoktak. De mindezek dacára az év utolsó napján, amikor munkánkat befejezzük, az az érzés, az a reménység támad fel lelkünkben, hogy talán egy jobb esztendő küszöbéhez értünk, amely új esztendő meghozza vágyainknak megtestesülését, mert emberek vagyunk, akik hisznek, s akiknek hitük mellett a reménység a horgonyuk az élet háborgó tengerén. És amikor az óraSzilveszter éjszakáján elkongatja a tizenkettőt, miként a múltban anynyiszor, milliók zsolozsmája száll felfelé óhajtva, sóhajtva: Isten áldd meg a magyart! . . . Réthelyi József: A fővárosi gyógyszertárak vizsgálata A szaklapok közleményeiből már ismert dolog, hogy a Budapesti Gyógyszerész Testület elnöksége a testületi tagok túlnyomó részének kívánságára és hozzájárulásával egy u. n. gyógyszertárvizsgáló szervezetet létesített, amely hivatva lesz a székesfőváros gyógyszertáraiba a nagykereskedelemből beszerzett gyógyszereket megvizsgálni. Tudvalévő dolog, hogy az árubeli vegyszerek és drogok az érvényben lévő szabályok szerint a gyógyszertár felelős vezetője által és a Gyógyszerkönyv előírásai szerint megvizsgálandók, mielőtt azok a gyógyszerkészítésre felhasználtatnának. Tagadhatatlan, hogy ez különösképpen nagy feladat elé állítja a gyógyszertárak felelős vezetőit, főképpen a székesfővárosban, ahol nagyobb raktári készletek rendszerint nincsenek, éppen annál az oknál fogva, mivel a beszerzés könnyű lehetősége a jelentékenyebb raktározást feleslegessé teszi. Viszont a kisebb tételekben való vásárlás szaporítja a vizsgálati tételszámokat, mert hiszen minden beérkező áru megvizsgálása kötelező. De egyébként is szükségesnek bizonyult a vizsgáló szervezet felállítása, mivel a mai generáció túlnyomó részben a második és harmadik Gyógyszerkönyv alapján nyerte kiképeztetését, s így nem is volt módjában a modernebb vizsgálati módszereknek gyakorlati elsajátíthatása. A vizsgáló szervek egyébként is, de ezen oknál fogva is vizsgálataikat a felelős vezetők bevonásával fogják eszközölni, s így módjában lesz mindenkinek az, hogy aránylagosan rövid idő alatt az e téren szükséges tudnivalókat és gyakorlatot elsajátíthassa. E szervezet életbeléptetését azonban nemcsak a részbeni tehermentesítés, hanem az is indokolja, hogy a gyógyszertárvizsgálatok hivatalos oldalról is mindinkább szigorúbb mederbe terelődnek. Erről tanúskodik a székesfőváros nagyérdemű tiszti főorvosának egy, a Testület elnöke előtt tett nyilatkozata is, amelyben a többi között a következőket mondja: A magyar gyógyszerészet magas nívója nemcsak nálunk, hanem a külföldön is elismert. A gyógyszerészek képzettsége, a gyógyszertárak berendezése és működése minden közegészségügyi kívánalomnak megfelel. A háború utáni szociális és gazdasági helyzet azonban a budapesti gyógyszertárakban is éreztette hatását, ami több esetben olyan jelenségeket mutat, hogy szükséges nemcsak a közegészségügy szempontjából, hanem a gyógyszerészek és gyógyszertárak érdekében is erélyesen intézkedni. Ennélfogva a gyógyszertárak működését minden irányban és minden tekintetben a törvényeknek és szabályrendeleteknek értelmében a legszigorúbban kívánja ellenőriztetni, s óhajtásként kifejezést ad annak, hogy a Gyógyszerész Testület elnöksége az öszszes gyógyszertárak felelős vezetőit a fokozottabb gondosságra figyelmeztesse, s a tisztiorvosi karnak erre vonatkozó munkáját erőteljesen támogassa. Ebből a minden tekintetben autentikus nyilatkozatból kétségtelenül kitűnik elsősorban az az elismerés, amellyel általánosságban a székesfőváros legmagasabb pozícióban lévő közegészségügyi tisztviselője a gyógyszerészettel szemben adózik, kitűnik az a féltő gondosság, amellyel az ország legelső törvényhatóságának gyógyszertárait nívójukban meg kívánja tartani, de kitűnik az az energikus elhatározás is, hogy e szándékának keresztülvitelében akadályt és elnézést nem fog ismerni. A gyógyszertárvizsgáló szervezetnek életbeléptetését tehát a hivatalos álláspont is alátá- 2