Gyógyszerészi Közlöny, 1919 (35. évfolyam, 13-18. szám)

1919-10-15 / 13. szám

166 GYÓGYSZERÉSZI KÖZLÖNY és készítményekért, a melyek hivatalos úton elrendelt vegyvizsgálattal haszna­vehetetlennek minősítettek és megsemmisíttettek. 5. §. Ez a rendelet augusztus 5-iki joghatállyal lép életbe. Budapest, 1919. évi augusztus hó 27-én. Dr. Csilléry. ............................................................................................................................................................. S ZARÜGYE R. A kommunizmus qyógyszerészete. Irta dr. Deér Endre, a Budapesti Gyógyszerész-Testület elnöke. Sokat látott és sokat átélt szakférfiú hivatott tolla fogja majd a magyar gyógyszerészeinek azt a szégyenteljes fejezetét rendszeresen feldolgozni, a melyet, ha úgy tetszik, «vörös» gyógyszerészeinek nevezhetünk. Hivatalosan április 14-én szakadt reánk, de már jóval előbb körülöttünk settengtek hősei, előbb a tisztes egyezkedők, majd a ((forradalmi reformerek)) képében s lesték a pillanatot, a mikor munkás- és katonatanácsi gazdáik megadják a jelt, hogy bennünket ordasok módjára megrohanjanak. Éretlen sihederek, a kikre mint a leghitványabb ((szigorlati matériára® emlékszem, járták körül a főváros gyógyszertárait, hogy tudtunkra adják: gyógyszertárunk köztulajdon, mi pedig csak megtűrt munkások vagyunk. — Gyors egymásutánban következtek ezután a forradalom eseményei, az ((üzem­biztosok)) kinevezése; a gyógyszertárak inventálása; a ((gyógyszertári munkások szakszervezetének® garázdálkodásai, a hol jeles «elvtársak» vezetése alatt iszákos laboránsok, mosogatónők és csomagolóleányok vitték a főszerepet; a volt főnökök üldözése és eltávolítása; az özvegyeknek és árváknak ((pusztul­janak el» jelszóval való kielégítése; a munkafegyelemnek teljes felbomlása; czivakodások az egész vonalon, alulról felfelé, a népbiztosig és vissza; a leg­teljesebb fejetlenség és tehetetlenség; hajmeresztő gazdálkodás a közvagyonnal, ismét alulról felfelé és e mellett örökös, nagyarányú tervezgetések. Majd ((mammut»-gyógyszertárak a moszkvai Ferrein-féle mintájára, majd fényes laboratóriumok, lukrativ gyárak, páratlan főiskola, fényes fizetésű és sok-sok hivatalnok. Ez volt a téboly útja, a mikor a gyógyszertárakban nemcsak hogy gyógyszer nem volt, hanem még törlőruha sem, s a tanácskormány összes nyomdái és minden papirosa se lett volna elegendő arra, hogy egy szerény berendezésű gyógyszertár felállításának költségeit kifizetni tudja és a mikor a gyógyszertárak szörnyű üzemköltségeit már csak bor, pálinka és a leghitvá­nyabb kendőzőszerek eladásából bírták ideig-óráig fedezni. Ez a «vörös» gyógy­szerészet igaz képe, vonásról-vonásra hív mása annak az őrületnek, a mely a szármát síkságon'ezúletett és kelt útra, hogy nálunk megtelepedjék, mellünkre üljön és lidércz módjára a vérünket szívja. Joggal élhet valaki azzal a kifogással, hogy egyoldalú vagyok, mert ennek a rendszernek is voltak elfogadható törekvései, értékes czéljai. Ez igaz és még­sem az. Minden gonosz, amit produkált, teljesen az övé, az ő szülötte volt és minden jó, a mihez hozzányúlt, a mienk volt, tőlünk vette át, hogy felhasználja*

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék