Gyógyszerészi Közlöny, 1919 (35. évfolyam, 13-18. szám)
1919-10-15 / 13. szám
GYÓGYSZERÉSZI KÖZLÖNY 169 Gyógyszerészeti főosztály létesítése a Népegészségügyi Minisztériumban. Fölterjesztés dr. Csilléry András miniszter úrhoz. Nagyméltóságú Miniszter Úr! A hazánk sorsát ez idő szerint intéző kormánynak a belpolitika terén tudtunkkal egyik fő törekvése, hogy a kormányzati ágak kiterjesztésével a közérdeket az eddiginél intenzívebb módon gondozza s ezzel a közjó szolgálatában az egyes társadalmi osztályok jogos érdekeit lehetőleg kielégítse. E cél elérésére több új minisztériumot szervezett, amelyek között ránk, gyógyszerészekre a legfontosabb a Nagyméltóságok vezetése alatt álló Népegészségügyi Minisztérium létesítése. Legfontosabb azért, mert ennek az új minisztériumnak hatáskörébe utaltattak át a közegészségügyet érintő mindazon ügyek, amelyeket eddigelé a belügyi, majd a munkaügyi és népjóléti minisztérium, illetve népbiztosság intézett s amelyek a gyógyszerészettel, mint közegészségügyi intézménnyel a legszorosabb vonatkozásban vannak. A Népegészségügyi Minisztérium kreálásával kielégülést nyert a magyar orvosi rendnek az a régi jogos kívánsága, hogy az egészségügy külön önálló ágazata legyen a központi kormányzatnak s vezetése politikusok és jogászok helyett képzett egészségügyi szakférfiak, orvosok kezébe kerüljön. De ugyanekkor sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a magyar gyógyszerészi karnak az a több évtizedes, számtalanszor hangoztatott és nem kevésbbé jogos kívánalma, hogy a gyógyszerészet ügyeit a minisztérium keretében szakképzett gyógyszerészek intézzék, a Népegészségügyi Minisztérium szervezésénél és ügybeosztásánál egyáltalán nem vétetett figyelembe. Az 1876. évi XIV. törvényczikk megalkotása óta mind a mai napig fennáll az a tarthatatlan állapot, hogy a gyógyszerészi ügy és annak összes vonatkozásai a gyógyszerészek teljes mellőzésével intéztetnek és ennek következtében az a lehetetlen helyzet állt elő, hogy a gyógyszerészekről és legsajátabb szakmabeli ügyeikről hosszú évtizedeken keresztül, gyógyszerészi szakértők teljes mellőzésével, a többé-kevésbbé laikusok intézkedtek. A magyar gyógyszerészi kar egyöntetű felfogását tolmácsoljuk, amikor kétezer önálló és ugyanannyi alkalmazott gyógyszerész, tehát az intelligens középosztály négyezer családja nevében kérjük és kívánjuk, hogy a minisztérium keretében az összes gyógyszerészi és gyógyszertári ügyek egy különálló főosztály hatáskörében egyesülessenek, amely főosztály szakértő gyógyszerész vezetése alatt, föltétlenül gyógyszerész-tisztviselőkből alakíttassék meg. E létesítendő gyógyszerészi főosztály ügykörét kellene, hogy képezzék a belügyminisztérium VII.c. alosztályában beosztva volt ügyeken kívül főképen a gyógyszerészet korszerű szociális intézményeinek megalapozása és kifejlesztése, mint amelyek elsősorban alkalmasak az önálló és alkalmazott gyógyszerészek közegészségügyi érdekből is kívánatos, harmonikus együttműködésének megteremtésére. Megismétlése ez a kívánalom annak, amelyet legutóbb a Magyarországi Gyógyszerész Egyesület és a Budapesti Gyógyszerész-Testület vezető egyéniségeinek 1917. június hó 21-én tartott értekezletéből kifolyólag intéztünk gróf Eszterházy Móricz akkori miniszterelnök úr kormányához és a melyet Nagyméltóságod előtt is hangoztatott a minap egy e czélból tisztelgő kari küldöttség. A Nagyméltóságodtól kapott biztató válasz reményt nyújt arra, hogy a magyar gyógyszerészi kar végre is el fogja érni jogos és méltányos kívánságát, amelynek teljesüléséért egyébiránt összes erejét latba vetve, minden törvényes eszközzel való küzdelemre el van határozva. A minisztériumban létesítendő gyógyszerészeti osztályba tartoznának tehát a következő ügyek: