Gyógyszerészi Közlöny, 1921 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1921-06-12 / 24. szám
296 GYÓGYSZERÉSZI KÖZLÖNY Itt igazítjuk helyre a lapunk öt hét előtti számában megjelent azt az adatot, amely szerint Kovács Mihály kartársunk oklándi lakosnak volt feltüntetve, holott lakása Okányban van. A fenti czélra szánt szíves további adományok Rótc Manó egyesületi pénztárnok, budapesti gyógyszerész czimére (Budapest V., Váczi út 34.) intézendők. Egyesületi tagdíjak nyugtázása. (Második kimutatás.) A Magyarországi Gyógyszerész-Egyesület pénztárába, az 1920. évi hátralékos tagdíjak czímén, újabban május 27-ig az alábbi összegek folytak be: Berecz K. Fidél gysz., Kismarton 100. — Eibach Kornél dr. gysz., Bonyhád 200. — Faludi Jenő gysz., Dunaföldvár ... 100. — Filó János dr. gysz., Budapest 200. — Führer Andor gysz., Tevel ..." 200.— Gaál Endre dr. gysz., Budapest 10.000. — Göllner Frigyes gysz., Sopronkeresztúr................................... 100.— Gömöry János gysz., Erdőcsokonya .............................................. 100.— Grimm Rudolf gysz., Martonvásár 200. — Grimm Rudolf gysz., Martonvásár (1921-re) ..................................... 200.Herczog Elemér dr. gysz., Tolna 100. — Herter Károly gysz., Fertőfehéregyháza ..................................... 100.— Jeszenszky Lajos gysz., Bodajk 100. — Józsa Dezső gysz., Zombor........... 200. — Kerschbaummayer K. gysz., Esztergom ..................................... 200.— Kocsuba Emil gysz., Veszprém ... 200.— Korányi Lajos gysz., Budapest 200. — Kőhalmy Miklós gysz., Budapest 100. — Lányi Dezső gysz., Nyíregyháza 200.— László Géza gysz., Tolnatamási 200. — Major Ágoston gysz., Kistelek ... 100.— Mester László gysz., Csorna ... 200.— Miklós Aladár gysz., Rákospalota 200. — Netkovszky József gysz., Fadd ... 100.— Preszler Ármin gysz., Eger 200.— Rácz János gysz., Kiskúphalas ... 200.— Radákovich Géza gysz., Ács 100.— Rémann B. Gyula gysz., Beled ... 100.— Schaub István gysz., Váczhartyán 100. — Spuller Artúr gysz., Locsmánd ... 100.— Szeghy Sándor gysz., Szekszárd 200. — Trajánovits Antal gysz., Berettyóújfalu ..................................... 200. — Vasdényey Elemér gysz., Nagyatád .............................................. 200. — Wallner Rezső gysz., Czinfalva _____100. -összesen: 15.100.— Hozzá a 3 hét előtt kimutatott 7.660. — Főösszeg: 22.760.— Dr. Gaál Endre v. államtitkárnak, az Egyesület új elnökének a közgyűlésen tett másik tízezer koronás adománya, a berendezkedési alap gyűjtésénél volt kimutatva. — Budapest, 1921. május 27-én, Róth Manó, egyesületi pénztárnok. (V., Váczi út 34.) A gyógyszerészsegédi fizetések. Ismert dolog, hogy a segédkartársak Szövetsége egy ú. n. fizetési skálát állított fel, amelyben összefoglalta azokat a fizetési igényeket, amelyeket a Szövetség a gyógyszerészsegédi munka díjazása tekintetében minimumnak tekint. E fizetési fokozatról lapunkban már volt szó, s hogy most újból foglalkozunk vele, oka a Szövetség sajtóorgánumának az az állítása, hogy: «A tulajdonosok a népjóléti miniszter úrnál azért kérték a munkadíjak felemelését, hogy kartársainkat jobban fizethessék...» Ez az állítás téves, mivel mi, akik a munkadíjak reformjának előharczosai voltunk, s e hosszasan elnyúlt ügy minden mozzanatát figyelemmel kísértük, a munkadíjak felemelésének indokai között ilyenféle beállításra nem akadtunk. Nem felesleges ennélfogva, ha reprodukáljuk azokat az értesüléseinket, amelyeket a taxára vonatkozólag illetékes helyről nyertünk, s amelyek alkalmasak az ügy helyes megvilágításba helyezésére. E szerint a mostani taxában a gyógyszeranyagok áruhaszna átlag az eddiginél jelentékenyen alacsonyabb kulcs szerint kalkuláltatott, hogy ezzel a jogosultnak elismert magasabb munkadíjak többlete kiegyenlítessék,s így a fogyasztó közönségre aránytalanul magasabb teher ne háramoljék. A munkadíjak a háborút megelőző díjaknak átlag tizenkétszeresére emeltettek. Alapja ennek az a meggondolás, hogy 1913-ban az átlagos segédi fizetés havi 250 korona volt, míg a taxa megjelenésekor a fizetések átlaga ennek tizenkétszeresére, azaz 3000 koronára rúgott. A fölemelt munkadíjak tehát nem a jövőt honorálják, hanem a múlt aránytalanságait szüntetik meg; azt pedig talán nem szükséges hosszasan magyaráznunk, hogy a többé-kevésbbé lecsökkentett áruhaszon a lavinaszerűen növekedő adók, közterhek stb. fedezésére kell, hogy szolgáljon. Ilyenformán tehát mi sem helyezkedhetünk e kérdésben más álláspontra, mint amelynek dr. Deér Endre a Budapesti Gyógyszerész-Tes-