Gyógyszerészi Közlöny, 1930 (46. évfolyam, 1/2-17/50. szám)
1930-01-12 / 1. (egyesített 2.) szám
GYÓGYSZERÉSZI KÖZLÖNY a telket, minthogy lehetetlen volna, hogy a fővárosnak hét vagy nyolc gyógyszertára, mindegyike kitrtna külön árlejtést. Közösen szerzik be az árukat és ezt végzi a Gyógyszerüzem ... Arra utal, hogy a vizsgálat alkalmával voltak bizonyos kellemetlen dolgok a Gyógyszerisróna körül. Eltávozott az igazgató, többet nem is akar mondani. Nem kíván mást mondani, csak azt, hogy jogos a felszólalás ebben a tekintetben. Felesleges ennek a teleknek megvásárlása, felesleges az üzemnek, mint Műszerüzemnek a fenntartása, kezeljék ezt, mint központi raktárt, kebelezzék be ezt a központi kórházba, rendeljék alá ezt a központi kórházi adminisztrációnak, ne külön kiskirályság legyen. Ez az álláspontja, győződjenek meg róla, hogy ez is 15—20 százalék felár feltétlenül a főváros közönségének jár haszonnal és az ápolási díjakat kisebbíteni fogja. 1 Ha rávág egy üzemnél arra az árura 15—20 -25 százalékot és ebből kihoz egy hasznot, az nem haszon, mert hiszen azt mondották, hogy az idén a Műszerüzem visszautalt százezer pengőt, akkor annyi hasznot vág rá és annyi profitot utal ki, amely a budgetre látszólag kedvező, de tulajdonképen hátránnyal jár. Nem akarja, hogy a kórházak ezentúl külön szerezzék be a dolgokat. Ne adják meg azokat a jogokat, amelyek egy üzemet illetnek. Ezért ellenzi ennek a teleknek vásárlását. Indítványa volna, hogy ezt az ügyet tegyék alaposabb mérlegelés tárgyává, vegyék le a napirendről és ezekből a szempontokból külön vizsgálják meg az ügyet és úgy hozzák ide. Ebben az esetben — meggyőződése szerint — közmegnyugvással el lehet ezt a kérdést intézni és nem így, hogy pro vagy kontra, hatalmi szóval döntsék el azt a kérdést, amely tulajdonképpen a főváros előnyét volna hivatva szolgálni. (Helyeslés.) Elnök: A hangulatból úgy látja, hogy hozzájárulnak ahhoz az indítványhoz, hogy ezt az ügyet vegyék le a napirendről és háromtagú bizottságot küldjenek ki. Ez a háromtagú bizottság azután a Gyógyszerüzem ügyét kivizsgálja. Ebbe a háromtagú bizottságba javasolja, küldjék ki Csilléry András, Láng Lajos és Bánóczi László biz. tagokat. (Helyeslés: Elfogadtatik.) Bánóczi László bizottsági tagnak tehát fogalma sincs róla, hogy mikor és miképen került a Gyógyszerüzem, az összes kórházi gyógyszertárakkal együtt, a budapesti gyógyszerészek konzorciumának tulajdonából a székesfőváros birtokába. Ajánljuk neki, hogy olvassa el lapunk 1929. évi június 16-iki számát, ahol hiteles adatok alapján, teljes részletességgel megírtuk a birtokbavétel történetét. Bizony nem a „kurzus" idején történt az, hanem a Károlyi-rezsim legszélsőségesebb időszakában, 1919. március hó elsején, tehát pontosan 3 héttel a kommunizmus kitörése előtt, parancsszóra, melyet a birtokbavétel előtt mindössze 24 órával hoztak az érdekelt gyógyszerészek tudomására. És hogy mennyire nem volt szabályszerű, mint Bánóczi állítja, ez a birtokbavétel, annak csattanás bizonysága magának dr. Szabó Imrének, a székesfőváros tiszti főügyészének a kijelentése, aki nyíltan bevallja, hogy (ipsissima verba): „a főváros a Központi Gyógyszerraktár berendezését és raktárát önkényesen vette birtokába.“ (4040— 1921. II. számú székesfővárosi ügyirat.) Csodáljuk, hogy dr. Csilléry András volt népjóléti miniszter, az egykori „kurzus" egyik fő vezető embere, beszédében ezt egyetlen szóval se érintette. És ha elolvasta volna Bánóczi László akár a székesfőváros hivatalos közlönyéből, akár a mi lapunk 1929. évi május 26-iki számából, a székesfőváros közegészségügyi bizottságának május 14-iki üléséből szóló tudósítást, akkor dr. Tauffer Gábor kartársunk pontos számadatokkal felszerelt beszédéből módjában állott volna meggyőződnie arról, hogy az ő állításával ellenkezően, a székesfővárosi gyógyszerészek több mint száz esztendőn át jóval olcsóbban szállították a gyógyszereket a kórházi betegeknek, mintsem azt a Gyógyszerüzem teszi. A vidéki gyógyszertárak forgalomemelése, írtta: Jankó Gyula zsákai gyógyszerész.— A „Gyógyszerészi Közlöny" múlt évi október hó 20-iki számában rámutattam arra, hogy érdemes állatgyógyászati szérumokat tartani, hiszen ezeknél 60 százalék hasznot biztosít a törvény. Csak sarkunkra kellene állani és érvényt kellene szerezni annak a törvénynek, hogy gyógyszert (ez is az) csak gyógyszertár adhat ki. Sajátságos, hogy mily kevés patika él e jogával, pedig az én tapasztalatom az, hogy az állattenyésztő vidéken gyakori 100 kem-es sertéspestis-szérum expediálásánál 14 P beszerzési ár mellett 8.40 P haszonért érdemes tartani. Amúgy is jóforgalmú patikánk jövedelmezőségét növelem azzal, hogy denaturált szeszt is tartok. Több oldalról világítom meg, miután nálam érdemes tartani. Bár Zsáka 4500 lakosú.