Gyógyszerészi Közlöny, 1940 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1940-01-06 / 1. szám

GYÓGYSZERÉSZ­ KÖZLÖNY gyógyszerárak olyan kánaáni bőséget hoznak a gyógyszerésznek, hogy az elbírja a 25%-kal amúgyis csökkentett munkadíjak mellett a to­vábbi 27-6 %-os engedményt? Olyan egyoldalú, igazságtalan és méltánytalan intézkedéssel állunk szemben, aminek indító okait, de még hatásait is e pillanatban föl sem lehet mérni. Csak azt tud­juk, hogy a magántulajdon és a polgári munka háborítatlansága szenvedett olyan csorbát, amit semmi sem magyarázhat meg, mert példa nél­kül áll jogviszonyaink között, hogy anyagi jel­legű kényszerintézkedést csak egyetlen társadal­mi csoportra hozzanak. Nincs példa arra, hogy m­agárt felek szerződő jogát figyelmen kívül hagy­va, hatalmi szóval döntsenek az amúgy is erősebb fél javára. , Az újévi meglepetéssel szemben csak az ér­telemre és belátásra appellálhattunk. Erre utalt Tauffer Gábor is újévi nagy beszédében, amikor kifejezte azt a reményét, hogy a gyógyszerészi kar hatalmas összefogásával és a munka döntő rohamra induló offenzívájával sikerülni fog le­bírni az ellenünk támadó szándékokat és sike­rü­lni fog megvalósítani a gyógyszerészi prog­ramol nagy követeléseit. E követelések közül azonban első helyen áll, hogy jöjjön végre létre a gyógyszerészi kar belső egysége, mert csak el­szánt és akaraterős, küzdőképes gyógyszerészi egységfront képes megbirkózni a ránk váró fel­adatokkal és azzal a szellemmel, melynek most elképesztő tanúságát láttuk az újévi kormány­­rendeletben. Újévi üdvözlések A Magyarországi Gyógyszerész Egyesületnél és a Budapesti Gyógyszerész Testületnél évek óta meghonosodott szép szokás, hogy az újév alkal­mából egy-egy küldöttsége keresi fel az elnököt, hogy előtte a vezetése alatt álló érdekvédelmi szerv tagjainak jókívánatait kifejezze és hogy az újév munkaprogramutjára vonatkozó útmutatá­sát meghallgassa. Ez évben is az Egyesület, il­letve a Testület két alelnökének aláírásával men­tek szét a baráti meghívók, amelyre számosan egybegyűltek Budapestről és a vidékről és kép­viseltette magát az Okleveles Gyógyszerészek Országos Egyesülete, valamint az egyetemi gyógyszerészifjúság is. A TESTÜLETI ELNÖK ÜDVÖZLÉSE. németprónai Wolff Lajos testületi elnök üd­vözlése az országos egyesületben lefolyt üdvözlést megelőzően történt meg az Aggteleki­ utcai tes­tületi székházban. Ifj. Örvényi Béla üdvözölte, majd az alkalmazottak nevében Urszinyi Károly, az egyetemi ifjúság nevében pedig Wéber Gábor ifjúsági alelnök. Ifj. Örvényi Béla üdvözlő beszéde. Régi szép szokása a Budapesti Gyógyszerész Testületnek, hogy újév napján összegyűlve kö­szönti elnökét, akinek egész évi fáradságos mun­kájáért a tagok bizalma és hálája ad erőt az újév munkájának megkezdésére. A múlt év tavaszán, amikor a történelem szele végigsepert Európán és előrevetette árnyé­kát az új háború, országok tűntek el és fegyverbe szállt a fél világ. A mi kis Testületünk is súlyos válságon ment ekkor át. Kiváló volt elnökünk, dr. Nagy Béla lemondása, a súlyos belpolitikai események kihatottak a mi kis körünkre is. Szét­néztünk ekkor sorainkban, ki lenne alkalmas a Testület viharba jutott hajóját átvezetni nyugod­­tabb vizekre és szerencsésnek bizonyult válasz­tásunk Wolff Lajosra esett. A választmányban túl szerényen viselkedő, súlyos szavát csak ritkán hallató nagyműveltsé­gű, mély gondolatokban gazdag, pályáját féltő gonddal szerető, a szereplést sohasem kereső halkszavú kollégából keménykezű érdekeinket szívén viselő nagytekintélyű elnök lett rövid idő alatt. Mindenkor nehéz feladat volt Testületünk elnökének lenni és összeegyeztetni a tagoknak heterogén kívánságait, de talán sohasem volt ne­hezebb, mint a mai idők gyilkos tempójában. Wolff Lajos maradéktalanul teljesítette azt, amire vállalkozott: átmenteni és megerősíteni Testületünk minden értékét és eddig elért ered­ményeit egy későbbi nyugodtabb kor számára. Hogy a Testület kitűnő elnökei sorában milyen méltóan foglal helyet Wolff Lajos, bizonyítja az, hogy ma egységesebben, mint valaha, áll mö­götte a tagok összessége. Elnöksége alatt csak barátokat szerzett, ellenzéke nincsen. Wolff La­jos számára az elnöki cím nem csupán decorum, a kötelességteljesítés mintaképe­­. Amilyen híven teljesítette kötelességét hazájával szemben, — hi­szen egyik legszebben dekorált tisztünk — ugyanolyan fanatikusan teljesítette kötelezettsé­geit szűkebb pátriája a Budapesti Gyógyszerész Testülettel szemben, sokszor magánéletének ro­vására is. Nagy történelmi időket élünk és nagy fele­lősséget visel ma minden vezető. Mérséklet, erélyesség és bölcs előrelátás jel­lemzik elnökünk eddigi működését és nagy szük­ség van éppen ezekre az erényeire, amikor pá­lyánk sorsát évtizedekre eldöntő események kü­szöbén állunk. Ma egész emberekre, erős jellemekre van szükség és én hiszem, hogy Wolff Lajosban meg­találtuk a mi hivatott vezetőnket. Kérem vezesse tovább is ügyeinket azzal a meg nem alkuvó eréllyel, tiszteletet parancsoló !

Next